Csalóka ~Yoongi FF~

31.

Lelassítottam a lépteimet, ahogy a kávézóhoz értem. Ránéztem a kezemben szorongatott mobilra, hogy megnézzem az időt, nem jöttem e túl korán. Az órám szerint 14:01 volt, tehát pont jókor jöttem. Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam, bár az izgulástól még ez az egyszerű művelet is reszketegnek hatott. A szakadozottan feltörő levegőm fehér páraként úszott el a levegőben, majd ahogy sétáltam, elhagytam, végül eltűnt. Kíváncsian néztem be az ablakokon, már amelyiken be lehetett látni, hogy látom e a férfit. Azért szerettem ezt a helyet, mert a hat, hatalmas ablaka le volt fóliázva, így bentről tökéletesen kiláthatott az ember, viszont az utcán sétálgatók nem nézték ki a szájából a kávét az embernek. Csupán pár centis csíkok voltak hagyva, ahol be lehetett kukkantani, de ez momentán nem sokat segített. Elmormoltam magamban egy imát és beléptem a kis helyiségbe. 

- Szia Jina! - Köszöntött a pultos srác közvetlenül.

Mosolyogva visszaköszöntem, hiszen majdnem minden nap ide járok már vagy három éve. Mindenki ismer és mindenkit ismerek, nagyszerű csapat és remek a kávé. Nem tudom, hogy Yoongi hol lakhat, hogy ismeri ezt a helyet, de örülök, hogy ezt választotta. Tudtam, hogy nem Kiko ajánlotta neki, mert vagy ötszázszor átolvastam a két rövidke üzenetet, amiben megegyeztek helyettem egy kávéban. Sóhajtva leültem az egyik szokásos asztalomhoz a sarokba, ami az üzlet egy távoli szegletében volt, így nem zavart senki. Levettem a nyakamból a meleg sálat és ledobtam magamról a kabátot is, hiszen idebent elég meleg idő uralkodott a kinti, már mínuszokkal szemben. 

- Hozhatom a szokásos kávédat? - Mosolygott rám az egyik pincér, amikor odaért hozzám.

- Még nem, köszönöm - Utasítottam vissza. - Várok valakit.

- Randi? - Mosolygott kíváncsian a lány.

- Nem - Megköszörültem a torkomat. - Csak a barátom.

- Majd szólj, ha jöjjek - Ajánlotta és már fordult is a következő asztalhoz.

Vettem egy újabb mély levegőt és egyre inkább éreztem, hogy megfeszülök. Remegtek az ujjaim és nem a hidegtől, mert már leizzadtam az aggodalmam miatt. Az ölembe ejtettem a kezem és tördeltem az ujjaimat, megfeszítettem a kezem és beleremegtem minden mozdulatba. A gyomrom is összeszűkült és a belsőm is meg-megrezzent, ahogy nagyobb levegőmennyiséget küldtem le a tüdőmbe. Ami a legjobb, hogy nem tudom, miért is izgultam ennyire. Hiszen eddig is nagyon könnyedén elbeszélgettünk, semmi gond nem volt vele. Talán a tudat, hogy tényleg kettesben leszünk, zavaró tényezők nélkül, talán a tudat, hogy én hívtam el -vagyis Kiko, de ezt Yoongi nem tudja-, talán az, hogy újra láthatom és egy hét után újra beszélünk majd. Gőzöm sem volt, de úgy éreztem magam, mint egy harminc éve szingli anyuka, aki élete utolsó lehetőségét ragadhatja most meg és nem szabad elbaltáznia.

Az ajtóra felszerelt kis csengő megszólalt, mire felkaptam a fejem. Szemem azonnal találkozott Yoongi-éval, ahogy egy köszönés után szétnézett az asztalok között. Egy sima, szaggatott farmerban volt, egy fekete pulcsiban és egy bőrdzsekiben. Nyakában ott tekergőzött a vastag, puha sála, de így is elég lengén volt öltözve. 

- Szia - Mosolygott rám, ahogy helyet foglalt előttem. - Sokat vártál?

- nem - Ingattam a fejem, szintén egy halvány mosollyal. - Most érkeztem én is.

- Akkor jó - Sóhajtott és ledobta a sálat a nyakából a székének a karfájára. - Holly-val voltam sétálni és egy kicsit mocskos lett.

- Fürdetted? - Szélesedett a mosolyom.

- Csak őt akartam, de a végén én is megfürödtem - Húzta el a száját.

- Hú, de megnéztem volna - Nevettem halkan.

- Legközelebb akkor te fürdeted - Ajánlotta egy féloldalas mosollyal.

Egy pillanat alatt kerekedtek ki a szemeim és nyílt el a szám. Megköszörültem a torkomat és lehajtottam a fejem.

- Azt ne mondd, hogy ilyen egyszerű téged zavarba hozni - Mosolygott ördögien Yoongi, közben pedig felkönyökölt az asztalra és előrébb dőlt.

- Hallgass! - Nevettem fel és hátradőltem a székben.

- Csak nem rosszra gondolunk? - Csipkelődött. - A tanárával, Jina? - Ingatta a fejét játékosan.

- Akkor tanár úr - Nyomtam meg a szót - Ne tessék ilyeneket mondani a diákja előtt. Mikre tanít engem?

- Sok mindenre szeretnélek - Válaszolt ismét olyan félreérthető módon, hogy azt hittem, elsüllyedek.

- Jézus - Temettem az arcom a kezembe, miközben zavartan nevettem. Yoongi is halk kuncogásba kezdett velem szemben, ami biztosított róla, hogy ő is nagyon élvezi ezt a helyzetet.

- Most komolyan - Szólt hozzám a férfi, mire kibújtam a kezeim közül.

Egy halvány mosollyal néztem rá, közben egy kicsit meglegyezgettem magam a kezeimmel, mert forrónak éreztem a bőrömet.

- Volt már barátod? - Kérdezte.

- Volt - Feleltem felvont szemöldökkel.

- Bókoltak neked? Vagy játszottak veled így? Mert nagyon nem bírod a kiképzést - Mosolyodott el megint kajánul.

- Kérlek! - Forgattam a szemem. - Nem mindennapi, hogy a tanárom csinálja, oké?

- Ilyenkor nem a tanárod vagyok - Biccentette félre a fejét. - Hanem a barátod.

Lehajtottam a fejem és egy szégyenlős mosolyt villantottam, amikor visszanéztem rá.

- Iszunk valamit? - Kérdezte, megelőzve a fejem felrobbanását.

- Igen - Bólintottam. 

Nem kellett sokáig várnunk, ahogy kimondtam, hogy igyunk valamit, az előző pincér lány már ott is volt a közelünkben. Integettem neki, hogy szeretnénk rendelni, mire mosolyogva lépdelt az asztalunkhoz. Mind a ketten leadtuk a rendelést, hogy egy kicsit át tudjunk melegedni a forró kávéktól és felélénküljünk a koffeintől. Bár bennem már most annyi adrenalint szabadított fel a férfi, hogy félő volt, hogy a kávétól a plafonig repülök.