Csalóka ~Yoongi FF~

30.

Eltelt egy nap, aztán kettő, végül egy egész hét és nem történt semmi. Nem kellene, hogy meglepődjek rajta, hiszen nem várhattam el Yoongi-tól, hogy felugorjon az órája közepén és odasétálva hozzám szépen megpaskolja a vállamat, a barátjának nevezzen vagy mindenki előtt elővegye a titkolt személyiségét és egy humoros, jó kis beszélgetésbe elegyedjünk. Viszont ezek az aprócska kis üzenetek, az, hogy tájékoztatott Holly hogylétéről, mind olyan kis megmozdulások voltak, amik egy halvány dobbanással közelebb vitték a szívemet ahhoz, hogy elhiggyem, ez igaz. De rá kellett, hogy jöjjek, ez nem tündérmese. Nagyon nehéz úgy elintézni mindent, hogy valóban titokban maradjon és senki az égvilágon ne sejtsen meg semmit. Nem tudtunk még csak egymásra sem nézni, hiszen a rajongói, akik folyamatosan őt bámulták, azonnal kiszúrták volna, ha a tanár úr szeme egy kicsit tovább időzik valakin. Nem szólhattunk egymáshoz, mert neki tartania kellett a közönyös énjét, amit eddig mindenki megismert, ebbe pedig beletartozott az is, hogy néma marad és unott, semleges és érdektelen. Hozzáérni nem mertem volna, hiszen nem voltunk olyan szinten, a barátságunkat is alig tudtam felfogni, nem mertem volna tovább lépni, hacsak ő nem teszi meg a következő lépést. Erre a szintugrásra viszont nem került sor, hiszen egy telefonhívás, egy köszönés, egy nyamvadt SMS, semmi nem történt kettőnk között az elmúlt napokban. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, de azért lelombozott. 

- Miért nem hívod fel te? - Kérdezte Kiko, majd egy újabb adag chipszet tömött a szájába.

- Én? - Mutattam magamra, kikerekedett szemekkel. - Na nem! - Tiltakoztam kézzel-lábbal.

- Miért ne? - Nézett fel rám a kanapé elől, ahová letette magát. - Miért kell, hogy ő kezdeményezzen?

- Mert ő a pasi - Feleltem.

- És? - Vont vállat. - A huszonegyedik században élünk. Nézz már rá erre a férfitársadalomra, angyalom! Ha mi nem megyünk oda és nem mondjuk az arcukba, hogy vigyenek el randizni, csókoljanak meg vagy most azonnal fektessenek le, már rég kihalt volna az emberiség.

- Igazad van - Sóhajtottam. - De ő Yoongi. Egy érett férfi, nem egy ilyen kis nyeszlett pinahuszár, mint azok, akik több időt töltenek a tükör előtt, mint én.

Kiko először felnevetett a szóhasználatomon, majd köhögni kezdett, ahogy félrenyelte a nevetéstől a nassolni valóját. Én aztán ezen kezdtem el röhögni, hogy négykézlábra állva ütötte a padlómat minden köhögés után, bár nem tudom, hogy ettől miért volt jobb neki. Segítségül megpaskoltam a hátát, mire csak bólogatni kezdett, hogy elég lesz és a narancsleves flakon után nyúlt.

- Ha kiköpöd a szőnyegemre, felnyalod! - Mutattam a ragacsos üdítőre.

- Simán - Egyezett bele és lassan kortyolgatni kezdte az innivalót, hogy csillapítsa a száraz chips utáni kaparó érzést a torkában. - Amúgy, visszatérve a lovagodra - Mondta, miután visszacsavarta a kupakját a flakonra. - Hívd el kávézni.

- És mit mondjak? - Tártam szét a karjaimat tehetetlenül, aztán visszaejtettem magam mellé. - Hogy nem tudom eldönteni, mit akar tőlem, ezért menjünk és igyunk meg egy kávét?

- Nagyjából - Bólintott Kiko, mire egy féloldalas mosolyra húzódott a szám és egy 'nem mondhatod komolyan' grimaszt vágtam rá. - Miért ne? Meg kellene beszélnetek ezt az egészet, nem?

- Nem hiszem, hogy Yoongi az a típus, aki díjazná, ha rárepülnék - Húztam el a számat. - Barátok lettünk, de nem akarom elrontani azzal, hogy ilyen lehetetlenül ráakaszkodok.

- Nem akaszkodsz rá - Ingatta a fejét a barátnőm. - Csak ápolod a barátságotokat. Nem lehet úgy barátoknak lenni, hogy nem szóltok egymáshoz egy hétig, nemde?

Sóhajtottam egyet és hátraejtettem a fejem a dívány támlájára.

- Most elmegyek pisilni - Jelentettem ki. - Addig átgondolom és ha visszajöttem, vagy elhívom, vagy nem - Azzal felálltam és elindultam a fürdőm felé.

*Yoongi POV*

Kényelmesen elhelyezkedtem a padon, amíg Holly futkározni kezdett a barátaival. Mosolyogva figyeltem, ahogy négyen kergetnek egy labdát, majd egymást a labdáért. A másik három kutya gazdija egy kis körben állva beszélgetett, ezért döntöttem úgy, hogy nekem tökéletes lesz egy távoli pad is, egyedül, zavartalanul. 

A telefonom hirtelen pittyegni kezdett, mire kénytelen voltam elszakítani a tekintetemet életem nőjéről és a kabátomra szegezni, hogy kihalásszam belőle a mobilomat. Feloldottam a billentyűzáramat és megnéztem, ki és mit akar. Felvontam a szemöldököm, amikor megláttam Jina nevét az üzeneteimet jelző kis borítéknál. megnyaltam az ajkaimat és megnyitottam a most érkezett SMS-t.

"Kávé?"

Mély levegőt vettem és elgondolkodtam. Ő hív el engem? Ez egy kicsit kínos, hiszen én vagyok a férfi, nekem kellett volna előbb gondolkodnom. Viszont nem véletlenül nem kerestem az elmúlt héten. Nagyon úgy éreztem, hogy túlságosan is kedvelni kezdtem és meg akartam tudni, hogy ez az egyetem alatt is marad e így vagy csak az erdei összezártság okozta. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy még mindig ugyanúgy vonzódom hozzá, annak ellenére, hogy csak naponta egyszer látom a folyosón vagy éppen az órámon, nem szóltunk egymáshoz és nem is csináltunk semmit, megijedtem. Nem voltam biztos benne, hogy elvehetem tőle azt az élményt, amit még ilyen fiatalon az egyetemista srácokkal átélhetne. Bár azt is tudtam, hogy nem ilyen és nem vágyik gyors kalandokra, magamtól is féltettem. De nem halasztgathattam ezt az idők végezetéig és ha már adódott a lehetőség, gyorsan bepötyögtem a választ.

"14:00, Caffee Cabin"

Írtam le az időpontot és a kávézó nevét, amit biztos ő is ismer, hiszen közel van a lakásához. Lehet, hogy beteges, de kinéztem a címét az egyetemi nyilvántartásból. Nem akarok megjelenni nála, csupán tudni akartam, hogy biztonságos környéken lakik e. Az a kávézó meg közel van hozzá és viszonylag kevés az esélye, hogy bármelyik diákom meglát minket. Ránéztem az órámra és volt még egy órám kettőig. Hagytam még egy kicsit játszani Holly-t, aztán majd hazaugrok egy gyors zuhanyra és átöltözésre. 

*Jina POV*

- Menj öltözni! - Kiáltott rám Kiko, amikor még vissza se értem a pisilésből.

- Miért? - Kérdeztem. - Hová megyünk?

A lány már felállt és mögém állva tolni kezdett a szobám felé.

- Nem mi, csak te - Javított ki.

- Hová mennék? - Forgattam a szemem.

- Kávézni Yoongi proffal - Felelt.

Megtorpantam a szobám ajtajában, Kiko pedig nekem ütközött. Kikerekedett szemekkel fordultam meg, hogy felé legyek arccal.

- Mit csináltál? - Kérdeztem résnyire szűkített szemekkel.

- Csak írtam helyetted egy kis üzenetet - Vigyorodott el.

- Mi a.. - Hunytam le a szemeimet. - Kiko! - Nyafogtam fel.

- Nincs hiszti - Zárta le. - Kettőkor taliztok a Caffee Cabin-ban.

- Miért csinálod ezt velem? - Hisztiztem.

- Mert szeretlek - Magyarázta egyszerűen. - Na nyomás! 

Azzal rám zárta a szobám ajtaját, hogy öltözzek. Nagyon izgultam és nem hittem el, hogy a barátnőm ezt tette velem. Hálásnak kellett volna lennem, hiszen tényleg látni akartam a férfit, de nem így. Nem vagyok készen és azt sem tudom, mit mondjak neki. Ez égés lesz. És ha csak csendben ülünk majd, mint két tökkelütött gyökér? Ne már, ez nagyon nem jó! Miért izgulok ennyire?