Csalóka ~Yoongi FF~

21.

-És még? - Faggatott izgatottan Kiko a telefonban, amikor este felhívtam, hogy beszámoljak neki a történtekről.

Sikongatva és hümmögve fogadta a híreket, miszerint Yoongi professzor ennyit beszélt és bizonygatnom kellett, hogy valóban hallottam a hangját, ráadásul ő, saját magától jött oda hozzám beszélgetni. Legalábbis megérdeklődni, hogy mi a helyzet, mint egy rendes tanár. Elújságoltam, hogy éjszaka random razziát tartottak alkohol és illegális drogok ellen, hátha valaki az osztályból használ ilyesmiket. Amikor Yoongi tanár úr hozzám jött be, akkor bent is maradt, hogy megnézegessük a képeimet, amiket lőttem. Elmondtam, hogy puszta kedvességből tette, hogy ne legyen bunkó, miután megkértem, maradjon nézelődni. Kiko viszont váltig állította, hogy a férfi kicsit sem kedves és biztos volt valami hátsó szándéka. Mindezt olyan kacér nevetésekkel adta elő. hogy már így is belepirultam.

- Voltunk ma egy modern múzeumban - Sóhajtottam és az ágyon átgurultam a másik oldalamra. - Megint odajött és együtt mentünk végig a műtárgyakon.

- Közben mi történt? - Bár nem láthattam őt, biztos voltam benne, hogy a szemöldökét húzogatja és közben egy kaján mosoly figyel az arcán. 

- Beszélgettünk - Lomboztam le a hangulatát, amit egy nemtetsző mormogással hangoztatott. - Viszont meglepő, de humoros.

- Tessék? - Kérdezett vissza, mintha nem jól hallotta volna, amit mondtam.

- Minden darabot kritizált és azt hittem, összepisilem magam - Nevettem fel, ahol meséltem. - Nem bírtam visszafogni a nevetésemet, ez komoly.

- Jézus - Sóhajtott. - Ki ez az ember és miért most kellett megbetegednem?

- Szívás, életem - Sóhajtottam. - Örülnék én is, ha itt lennél.

- Én is - Egyezett bele határozottan. - Yoongi tanár bá' viszont lehet, hogy nem annyira.

- Miért is? - Ingattam a fejem kérdőn.

- Mert akkor nem csak egyedül lennél a szobában - Magyarázta.

- És? - Sóhajtottam a szót, ahogy vártam a folytatást.

- Jesszus, Jina, ne legyél ennyire ártatlan! - Emelte meg egy kicsit a hangját.

Elmosolyodtam a vehemenciáján és megingattam a fejem. Felültem az ágyban és a szélére másztam, hogy a nem éppen tegnap kimosott szőnyegre tegyem le a zokniba bújtatott lábaimat.

- Kiko, legyünk őszinték! - Mutogattam magam előtt a kezemmel, ahogy magyaráztam. - Tényleg baromi helyes egy csávó, de a tanárom...

*Yoongi POV*

Kedvtelenül baktattam az egyik szobából a másikba, hogy megint csak az előző éjszakai perpatvart lerendezzük és minden szobát átvizsgáljunk. Természetesen ez az utolsó éjszaka, sokkal jobb ötlet ilyenkor inni meg füvezni, megkoronázva a kirándulást, mintha már az első pillanatokban elfogyasztották volna az alkoholokat. Ráadásul volt ma egy jó óra szabadideje a csapatnak, nem kételkedtem benne, hogy valamelyik kisebb bagázs beruházott egy-két üveg piára is. 

Laposakat pislogtam, nem voltam híve sem a korán kelésnek, sem a sok sétának, sem pedig a figyelemnek, és ha ezt így mind összehozták nekem, kicsit ingerült lettem. Egy osztálykiránduláson viszont kötelességem volt korábban felkelni, mint a diákok, kötelességem volt végigcsinálni a túrákat úgy, hogy nem nyavalygok, kénytelen voltam odafigyelni mindenkire, még akkor is, ha semmi kedvem nem volt a csöcsös bagázzsal egy magasröptű beszélgetést folytatni, közben pedig nézni a hajcsavargatást, a szájharapdálást és a társait. Ha rajtam múlott volna, mindenképp alszom már, nem járkálok körbe csak leszarom, mit csinálnak, és a nem éppen kényelmes, de a célnak megfelelő ágyikómban horpasztok addig, ameddig el nem indul a busz és kihagyom az utolsó programot is, hogy inkább pihenjek. De ezt sajnos nem tehettem meg. 

Végre a kedvenc ajtóm felé sétáltam és nem csak azért, mert itt nem kellett nyávogást és kelletést hallgatnom, hanem azért is, mert ez volt az utolsó. Már bekopogtattam volna, habár félig nyitva volt az ajtó, amikor beszélgetést hallottam. Félre álltam a réstől, hogy véletlenül se lásson meg, mert kíváncsivá tett, amit hallottam.

- Kiko, legyünk őszinték. Tényleg baromi helyes egy csávó, de a tanárom - Beszélt a lány valószínűleg telefonon a legjobb barátnőjével.

Egy halvány mosolyt ejtettem meg magamnak, de még koránt sem lehettem biztos abban, kiről is van szó.

- Nem mondom, hogy ha nem a tanárom lenne, nem próbálnám meg - Folytatta. - Nézd, Yoongi prof elég nehéz eset, nemde?

Felvontam a szemöldököm, ahogy meghallottam a nevem és mellé a jelzőt. Egyre érdekesebbnek találtam, bár nem éppen a legerkölcsösebb dolog volt hallgatózni, főleg nem egy tanártól. Nekidőltem a falnak és a fülemet a szobára, szemeimet pedig a folyosóra szegeztem, nehogy váratlan vendégek miatt lebukjak.

- Tudom, hogy mit mondtam, de akkor is - Folytatta a veszekedést. - Szerinted egy tanárnak, annyi ennyire jól néz ki és ilyen rajongótábora van, majd pont rám lesz szüksége. Hidd el, hogy vannak nagyobb mellű, jobb kiállású csajok is, akik szó szerint körbenyalnák őt. 

Megnyaltam az ajkaimat és áthelyeztem a testsúlyomat a másik lábamra.

- Szép dolog a mese, drágám, de fel kell ébredni - Sóhajtott és már jóval halkabb lett a beszéde. - Huszonkét éves vagyok, nem hajkurászhatok olyasvalamit, ami jól láthatólag nem elérhető. Egy normális, komoly kapcsolatra van szükségem, nem pedig egy álomvilágra.

Mély levegőt vettem és halványan megint elmosolyodtam. 

- Tudom, nem akarlak sem téged, sem pedig a többieket becsmérelni, távol álljon tőlem - Folytatta. - Én is ezt csinálnám, ha nem lenne ekkora vágyam már végre egy rendes pasi. Tudod, mikor volt utoljára?

Kis szünetet tartott, én meg egyre jobban felcsigázódtam. Okos és nem is adja magát oda mindenkinek. Basszus, ez így nehéz lesz..

- Két éve, baszki - Nevetett fel. - Neked van pasid, karban vagy tartva, szívem, de nekem meg kellene egy, aki végre nem gyerekes, nem csak azért van velem, mert egyetemista vagyok és az menő és nem azért, hogy szexpajtinak tartson.

Eddig bírtam, ellöktem magam az ajtótól. Inkább besétáltam a saját, szemben lévő kis rejtekembe. Majd később visszajövök. Lehuppantam az ágyamra és sóhajtottam egyet. Nem tudom, mi történik itt, de nem jó. Jina egyszerűen hihetetlen és azt hiszem, kezdem megkedvelni. AZ egyik diákomat kedvelem és ez nem jó. Nem tudok és nem is akarok ellene semmit tenni, de nem tudom, mit tegyek igazából. Jól hallottam, hogy nem akar engem, hiszen a pletykák megelőztek engem és elkönyvelt egy jégszívű embernek, aki semmit és senkit nem enged közel magához. És miért is bánt ez engem? Hiszen ez volt a célom, hogy mindenkit elrettentsek és ne amiatt legyenek velem, mert így nézek ki vagy mert jól keresek. De Jina.. Áh, valahogy el kellett érnem azt, hogy felé nyissak, viszont ne legyen ez felfedezhető senki másnak. Eddig egész jól sikerült, de nem tudom, hogyan tovább. Azt sem tudom, akarom e én ezt vagy csak a hormonjaim bokszolnak bennem. Először ezt kellene lerendeznem magamban.