Csalóka ~Yoongi FF~

11.

*Yoongi POV*

A fejem is megfájdult attól a sok baromságtól, amit olvastam. Ettől az osztálytól várok valamit, hogy bebizonyítsák, érdemes még itt lennem és tanítanom vagy csak dísz vagyok és mindenki marad ugyanolyan buta, amilyen volt. Beléptem az előadóba és kiadtam ugyanazt a feladatot, amit nem sokkal korábban, de most szóban.

- Filozófusok! - Kértem őket erélyesen.

Ledobtam a táskámat az asztalra, én pedig kényelmesen helyet foglaltam a párnázott széken. Lassan körbevezettem a szemem a diákokon és néma csendet kaptam. Az eddigiekkel szemben most meghunyászkodó, lesütött pillantásokat kaptam, nehogy valakinek válaszolnia kelljen. Rámutattam egy srácra és közelebb hajoltam a mikrofonhoz, hogy vissza tudjam venni a szokásos, unott hangomat.

- Kék pulcsi - Szólítottam meg a fiút, aki felkapta a fejét. - Kérek egy filozófust.

A srác segítségkérőn fordult a padtársához, de nem kaptam választ. Halkan sóhajtottam és tovább kutattam a szememmel.

- Szőke fonott haj - Szúrtam ki magamnak egy lányt.

A nő megtapogatta a szóban forgó haját és mosolyogva húzta ki magát a széken. Unottan néztem rá és már ott tartottam, hogy hátradobom magam a széken és csajos hisztibe kezdek.

- A kérdés ugyanaz - Közöltem vele egyhangúan, ahogy még mindig csendben ücsörgött.

Ismét nem kaptam választ.

- Hány filozófust tanítottam? - Kérdeztem.

Végigszemléltem az osztályt, de mindenki behúzta a nyakát. Kivéve egy embert. Jina kényelmesen hátradőlve ült a fa széken, bal kezével az ölében, jobbjával a padon támaszkodva. Rámutattam és szinte az utolsó esélyemet láttam a lányban.

- Körülbelüli értéket kérek - Közöltem. - Mennyi emberről volt szó?

A lány megvonta a vállát és kicsit felemelte a kezét a padról, ahogy elgondolkodott.

- Százötven? - Kérdezett vissza, kissé megemelt hangerővel, hogy eljusson hozzám.

Bólintottam és újból végigmértem az egész hadsereget előttem.

- Százötvenből egy sincs meg? - Kérdeztem kissé idegesen, hiszen nekem ez egy rossz visszajelzés.

Visszamutattam Jina-ra, anélkül, hogy ránéztem volna. Helyette a kezembe támasztottam a homlokomat és megdörzsöltem.

- Egyet - Kértem tőle.

- Arisztotelész - Felelt egy névvel.

- Arisztotelész - Ismételtem utána a nevet. 

Egyhangúan és kissé dühös szemekkel mértem fel magamnak mindenkit. 

- Még az általános iskolában is tanítják - Közöltem. - Nem kell ide járni ahhoz, hogy egy ilyen egyszerű kérdésre tudjunk válaszolni.

Vettem egy mély levegőt és rámutattam egy új lányra, akit kiszemeltem.

- Arisztotelész - Mondtam megint a nevet. - Nemzetiség?

- Görög? - Kérdezett vissza.

- Fantasztikus - Bólintottam elismerően, egy kis gúnnyal a hangomban. - Mindenki kiválaszt kettőt és legalább hét oldalt ír belőle holnapra.

Lehunytam a szemem egy pillanatra és vettem egy néma, mély levegőt, hogy lenyugtassam az amúgy is nyugodt agytekervényeimet, de esélyük se legyen felhúzni engem. Nem hiszem el, hogy egyetlen értelmes lény van ebben a rohadt teremben, pedig állítólag mindenki agyas, ha idekerült.

*Jina POV*

Elnéztem az arcát, ahogy lassan lehunyja a szemeit, majd egy kicsit megemelkedik a sötétkék pólóba és fekete zakóba bújtatott mellkasa, amint levegőt vett. Beharaptam az alsó ajkam és lenéztem a füzetemre, mert elszégyelltem magam attól, hogy olyan dolgok jutottak az eszembe, amiknek nem kellettek volna ott lenniük. Vettem egy nagy levegőt és megpróbáltam kitisztítani a fejem a képektől, amik a tanár úrról szóltak. A kezeiről, amiket már láthattam közelebbről, nem is egyszer és meglehetősen tetszettek a maguk vékony, de erős ujjaival, a férfias és eres vonásokkal és a zongoristákra hajazó formájával. Megpróbáltam eltüntetni már a kezdeményét is annak a képsorozatnak, amelyikben esetleg az szerepelne, hogy összemérem a kezem az övével, hogy összekulcsoljuk az ujjainkat és hasonlók. Tudom, ez piskóta képzelgés ahhoz képest, amit a többi lány leművel mellettem, nap, mint nap, ráadásul hangosan, de akkor sem akartam, hogy nagyobbra nőjön bennem ez az egész. Nekem már volt szerencsém közelebbről is megízlelni a tanár úr viselkedését és kisugárzását és a világért sem szeretnék valakit elítélni anélkül, hogy ismerném, de ennyire sekélyes alakot még nem láttam. Pontosabban nem tudtam volna eldönteni, hogy Min Yoongi professzor ennyire felszínes vagy ennyire mély? Hiszen mindig magába zárkózik, nem beszél senkivel, nem próbál meg kapcsolatot teremteni a tanártársaival sem. A diákjaival is csak akkor beszél, ha órája van és kötelező valamit megvitatni, különben csak irat vagy egy prezentációba összedobált kép és szöveganyagokkal társulva kényelmesen elhelyezkedik és egy megadott időintervallumon belül átlépteti a diákat, hogy le tudjuk írni, de nem szólal meg. Most vagy ennyire érdektelen, hogy nem izgatja őt egyik ember sem vagy pedig ennyire mély, hogy ilyen gonddal válogatja meg a körülötte lévőket és magába roskadva agyal a lehetőségein, vajon érdemes e a kiszemelt lénnyel kommunikálni vagy sem. Mindenesetre fura férfi volt, annyi szent. Bár tagadhatatlanul vonzó külsővel rendelkezett és a sajátos, titokzatos stílusa miatt is elég após volt a nők körében, mégsem hinném, hogy bárki is tudna élni mellette úgy, hogy egy mosolyt, egy kedves szót, egy hangszínváltozást, semmit nem kapott tőle. 

Vettem egy mély levegőt és megingattam a fejem, ahogy hirtelen beleszólt a mikrofonba, hogy elkezdje az aznapi anyag diktálását. Felfigyeltem és próbáltam minden erőmmel a tanulnivalóra koncentrálni, ahelyett, hogy ezek a buta képek lebegtek volna előttem.