Sokan mondták már, hogy a látszat néha csal. ismerős, ugye? Jina is megismerkedett az érzéssel, amikor megtudta, mekkorát is tévedett az egyik tanára, Min Yoongi személyét illetően. A férfi fiatalsága ellenére egy remek egyetemi tanárnak mutatkozot...
Köpni nyelni nem tudtam. Oké, számítottam egy kitörő őszinteségre, de ez azért letaglózott. Kíván, de kedvel is. Oké. Megnyaltam a számat és vettem egy mély levegőt. Kicsit összeszorítottam a kávés poharat a kezeim között annyira, hogy féltem, hogy megreped.
- És? - Kérdeztem vissza halkan. - Melyiket akarod jobban?
- Hm? - Kérdezett vissza hümmögve Yoongi, miközben a szájába öntött egy adag kávét.
- Melyik az erősebb? - Magyaráztam magam. - Engem akarsz vagy a testemet?
A férfi letette a poharát az asztalra, már-már annyira kimérten és lassan, hogy megijedtem. Nem gondoltam volna, hogy ez a kávézás ilyen mértékekig elmegy majd. Arra számítottam, hogy megbeszéljük, hogy milyen szar idő van, holnap nincs késés és ennyi. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a szexualitás és a párkapcsolatok ilyen mértékben átveszik az irányítást a mai találkozó felett és ennyire elviszik az érzelmeinket más irányba, hogy már egy óra elteltével ott tartunk, hogy mennyire kívánjuk egymást a professzorommal. Ez egyszerre ijesztő és csábító.
- Nem tudom - Felelt őszintén Yoongi. - Ezt próbáltam kideríteni. Nem tudtam, hogy csak azért éreztem így, mert össze voltunk zárva három napig, vagy azért, mert tényleg megkedveltelek. Akartam adni magamnak egy kis időt, hogy megnézzem, az egyetemi hajtás mellett hogy lenne kivitelezhető ez az egész.
- Na és? - Vontam vállat, hogy tovább sürgessem a válaszát.
- Észre vetted, mennyit találkoztunk az elmúlt héten? - Kérdezett vissza.
- Konkrétan lószart se - Bólintottam.
- Ez az - Sóhajtott.
- És? - Ingattam a fejem. - Ha nem találkozol velem, nem kedvelsz?
- De - Bólintott azonnal és határozottan. - Ez a probléma.
- Miért lenne ez probléma? - Kérdeztem és megköszörültem a torkomat, ahogy úgy éreztem, nagyon rámenős kezdek lenni. - Mindegy. Nem akartam ennyire erőszakos lenni.Bocsánat.
- Mm - Ingatta a fejét nemlegesen Yoongi. - Nem ez a probléma. Nem az a probléma, hogy kedvellek, hanem az idő.
- Na jó - Masszíroztam meg az orrnyergemet két ujjammal. - Nem szokásom sokszor ezt mondani, de nem értem.
- Kezdjük az alapoktól és tisztázzuk - Ajánlotta Yoongi.
- Jó - Bólintottam.
- Kedvellek - Jelentette ki, mire nekem ettől az aprócska, határozott szótól a duplájára gyorsult a szívverésem. - Az egyik alap kérdés, hogy te kedvelsz e engem?
Nyeltem egyet és reszketeg levegőt vettem.
- Igen - Suttogtam, hiszen éppen a tanáromnak vallottam be az érzéseimet.
A gyomrom akkorára zsugorodott, hogy attól féltem, azt a kávét is kitolja magából, amit eddig már befogadott, pedig az se volt túl sok.
- Mhm - Hümmögtem válaszadás helyett és bólintottam egyet.
- Helyes - Biccentett ő is. - És szeretném, hogy amíg erről beszélünk, eszedbe se jutna, hogy a tanárod vagyok. Oké?
- Oké - Sóhajtottam, bár tudtam, hogy elég nehéz lesz ezt a tényt elfelejteni.
- Szóval kedveljük egymást - Tért vissza az eredeti témára a férfi.
- Igen - Bólintottam és megpróbáltam összeszedni magam, hogy a legkevésbé piruljak el vagy jöjjek zavarba.
- Felnőttek vagyunk, mind a ketten vágyakkal és kielégítetlen frusztrációkkal - Folytatta egy kissé szakmai, de még mindig fiatalos nyelven. - Mi áll az utunkba, hogy kapcsolatot létesítsünk?
- Az egyetem? - Kérdeztem vissza.
- Az idő - Javított ki Yoongi. - Az egyetlen, ami engem aggaszt, az az idő. Azt még ki tudnánk küszöbölni, hogy titokban tartsuk magunkat, hiszen eddig is jól ment. De az idő, az aggaszt. Mennyit tudnánk találkozni? Vagy együtt lenni?
- Nem lenne megoldható? - Kérdeztem vissza.
Yoongi felvonta a szemöldökét és hátra dőlt a székében.
- Van ötleted? - Kérdezte.
- Csak akkor, ha te is akarod - Jelentettem ki határozottan. - Ne törjük magunkat, ha nem akarjuk tényleg.
- Nem akarod? - Kérdezett vissza.
- Kicsit aggódom, hiszen ez új nekem - Mosolyogtam zavartan. - De megpróbálnám.
- Hm - Bólintott és elmosolyodott. - Halljam az ötletedet.
- Nem ördöngösség - Vontam vállat. - A szabad délutánjainkat és estéinket tudjuk együtt tölteni. Vagy így - Mutattam a kávékra - Vagy pedig valamelyikőnknél.
- Igaz - Bólintott Yoongi.
- Amikor iskolai szünet van, mind a kettőnk szabad - Folytattam az ötletelésemet. - És a tanulásban is tudsz segíteni. Ha már a tanárom vagy, kihasználnám - Mosolyogtam rá bájosan.
- Nem rossz - Fordította félre a fejét, ahogy elgondolkodott.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ráadásul bele tudnék szólni, hogy öltözz fel normálisan - Böktem a bőrdzsekijére, ami most a széke támláján lógott.
- Mi bajod az öltözékemmel? - Vonta fel a szemöldökét.
- Tél van - Közöltem vele. - Az a dzseki pedig nem éppen meleg.
- Kocsival jöttem - Mosolyodott el. - Amíg beszálltam és amíg elsétáltam idáig az utca végéről, tökéletes volt.
- Nem akarom, hogy megfázz! - Vitatkoztam tovább.
- Kemény vagyok - Szállt be a vitába.
- Anyám - Forgattam meg a szemem, ahogy már megint rosszra gondoltam. - Csinálj, amit akarsz - Nevettem fel.
- Felnőtt vagyok, Jina - Tájékoztatott róla. - Vannak saját döntéseim.
- Tudom - Bólintottam. - Okos professzor.
- Fel fogok robbanni, ha magázol vagy tanár úrnak hívsz - Sziszegte a fogai között.
Felnevettem, ahogy eszembe jutott, hogy mondta, mennyire tetszik neki, ha ezt mondom, hiszen így tudja, hogy tilosban jár és megmozgatja a fantáziáját. Nem mondom, hogy én már a látványától nem olvadtam ketté, de ezt neki nem kell tudnia.
- Bocsánat - Nevettem.
- Na - Csapta össze finoman a kezeit. - Ezt viszont még szeretném átbeszélni.
Bólintottam, hiszen a legkevésbé sem fejeztük be ezt a beszélgetést, viszont az említésére megint megszaporázódott a szívverésem és kimelegedtem. Éppen most fogok összejönni a tanárommal.
