Sokan mondták már, hogy a látszat néha csal. ismerős, ugye? Jina is megismerkedett az érzéssel, amikor megtudta, mekkorát is tévedett az egyik tanára, Min Yoongi személyét illetően. A férfi fiatalsága ellenére egy remek egyetemi tanárnak mutatkozot...
- Komolyan mondom, én már rég szerzetesnek mentem volna - Ingatta a fejét mosolyogva Kiko.
Elmeséltem neki, hogy végre meg akarom szerezni Yoongi-t, kerül, amibe kerül. Kiko nem hitte el, hogy még nem feküdtünk le egymással, holott legalább hétből négy éjszakát együtt töltöttünk, együtt fürödtünk és együtt vetkőztünk majd öltöztünk. Ma elmentünk vásárolni és vettünk nekem egy nagyon csinos és eléggé figyelemfelkeltő kis ruhácskát, ami inkább luk, mint szövet, de ez a lényege. Mivel megkaptam Yoongi lakásának a kulcsait és nagyon jól tudtam. hogy egy tanári megbeszélés vagy konferencia vagy tudja a lónyál mi miatt, de csak este jön haza, volt egy kisebb tervem. Itthon már megfőztem és csak át akartam vinni hozzá, hogy egy kis romantikus vacsorával várjak rá. Le is zuhanyzom, hogy ott majd csak le kelljen dobnom a ruhámat, hogy felfedjem magam a férfi előtt, miután ő is lemosdatta magát és visszatért hozzám a hálószobába. Már csak azért imádkoztam, hogy ne legyen annyira fáradt, hogy egyenesen az ágyába dől és rám se néz.
Most éppen Kiko a szerelésemet igazgatta, hogy a legjobb legyen és összekapcsolt mindent mindennel. Nagyon úgy tűnt, ő már csinált ilyet, hiszen úgy kapcsolta a kisebb szalagokat össze, hogy én azt se tudtam, melyik lóg honnan.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nem értem, hogy ha egy egyszerű cipzárral le lehet venni, akkor minek kell annyit görcsölni ezen a szaron, mint amennyit én szoktam egy vizsgán? - Néztem magamra a tükörben.
Kiko felnevetett a csodás hasonlatomon és masnira kötötte az utolsó kis selyemszalagot a hátamon.
- Na - Csapta össze a kezét boldogan és elégedetten. - Te vagy életem legszebben sikerült ajándéka.
- Kösz - Forgattam meg a szemem.
- Komolyan - Bólintott határozottan. - Még anyámnak sem csomagoltam ilyen szépen a meglepijét, mint téged annak a pasinak, akit egyébként én akartam megfektetni.
- Jézus - Ingattam a fejem nevetve a barátnőm beszólásain.
- Amúgy szép vagy - Dicsért meg. - Ha leszbikus lennék, rohadjak meg, hogy lefektetnélek.
- Nem tudom, hogy ennek örüljek vagy se? - ontam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Válogatós vagyok - Közölte és a tükörben rám szegezte a mutatóujját. - Ez megtiszteltetés, hogy felkerültél a listámra.
- Emlékeztess, hogy ne aludjak veled egy ágyban többet - Tettem csípőre a kezem.
- Sose tudhatod, hogy hol vagyok - Mozgatta meg az ujjait egy ördögi mosollyal.
- Undorító vagy - Grimaszoltam.
- Tudom - Bólintott, majd egy erősen túljátszott, színpadias, ördögi nevetésbe fogott.
------
Ránéztem az órára, ami nyolcat mutatott. Yoongi bármelyik pillanatban megérkezhetett. Körbenéztem, hogy mindent megcsináltam e, amit terveztem. Az asztalt szépen megterítettem és két tányérba kipakoltam a sült húst és a zöldségeket, amiket még otthon főztem. Találtam boros poharakat, még jó, hogy elővigyázatos voltam és vettem egy üveg vöröslő alkoholt. Azokat is szépen kikészítettem az asztal közepére és csak arra vártak, hogy Yoongi kinyissa őket. Mély levegőt vettem, ahogy végigsimítottam a farmeromon és a bő pólómon, ami alá elrejtettem a csinos, éjszakai ruhámat. Kiko letesztelte, hogy úgy legyen betűrve a nadrágomba a kis fodros alj, hogy véletlenül se lehessen kitapintani, ha megölel majd. A biztonság kedvéért azért magamra kaptam egy kapucnis pulcsit, hogy vastagítsam a rétegeket magamon és mindenféleképpen kiküszöböljem az esetleges bakit.
felkaptam a fejem, amikor meghallottam nyitódni a bejárati ajtót. A szívem olyan hevesen kezdett verni, mintha legalább az anyám kapott volna rajta pornó nézés közben tizennégy évesen. Elmosolyodtam és kiléptem a konyhából, hogy üdvözöljem a barátomat. Yoongi meglepetten nézett rám, hiszen nem számított vendégre. Nem beszéltük meg, hogy jövök és mivel mondta, hogy sokáig dolgozik, gondolom elkönyvelte, hogy a mai találkozó ugrott. Azért elmosolyodott és sietve levetkőzött. Holly is megérkezett út közben, aki nagy ugrásokkal és csattanós puszikkal örvendeztette meg a gazdáját. Nevetve figyeltem, ahogy Yoongi küzd a kutyája szeretete ellen, de nevetve simogatja közben.
- Szia, szívem - Lépett oda hozzám végül, amikor kiszabadult Holly karmai közül.
- Szia - Mosolyogtam rá.
Lehajolt hozzám és egy csókot nyomott a számra, majd még egyet és még egyet. Mosolyogva fogadtam az aprócska puszikat tőle, amikkel megsorozott. Felegyenesedett és mélyet szippantott a levegőbe. Visszanézett rám és hümmögve fújta ki a tüdejében rekedt oxigént.
- Csak nem főztél? - Mosolyodott el.
- Talán - Vontam vállam és halkan felkuncogtam.
- Ó - Ejtette hátra a fejét egy pillanatra, aztán egy széles mosollyal visszafordult felém. - Lehetnél még ennél is imádni valóbb?
Ó, csak várd ki az este végét, Min Yoongi! Megvontam a vállam és inkább elindultam a konyhába, mielőtt még ott, az előszobában teperem le. Yoongi, amint meglátta a kikészített vacsorát, ejtett a vállai feszességéből és a lábait is megrogyasztotta.
- Elolvadok! - Szorította össze a szemeit mosolyogva és megtámaszkodott a szék karfáján.
Nevetve megpaskoltam a fenekét, arra ösztönözve, hogy leüljön. Én is helyet foglaltam és vártam, hogy együnk végre. Nem voltam túl éhes, másra éheztem. Nem szabadott túl átlátszónak lennem, ezért próbáltam minél nyugodtabb maradni, ahogy egy helyben ülve kellett néznem, hogy az aprócska falatok eltűnnek a telt ajkai között. Csak együk már meg!
