Struggle

2

Levettem a pulcsimat és elkezdtem a bal kezembe vésni ugyanazokat a csíkokat. A sebhelyekből előbuggyanó vörös vércseppek lassan csorogtak végig, mikor pedig összeértek, egybeolvadtak. Megnyugtató volt látni ahogy haladnak. És jól éreztem magam. Jól esett, ahogy csípett.

Egy ideig elkalandoztam a karomon, majd letöröltem egy zsepivel a vért. Néha-néha felszisszentem a csípésétől.

Visszavettem a pulcsimat, és elővettem a telefonomat. Felnéztem instagramra, természetesen Eric oldalát látogattam először. 17 perce tett fel egy előnyös képet, amin egy szürke pulcsiban, és egy napszemüvegben van. A háttér szürkésen összemosódott mögötte. Csokoládébarna haja tökéletesen volt beállítva, mint mindig. Egyből besziveztem a bejegyzést. 126 kedvelés 17 perc alatt. Nem semmi.

~(^.^)~

Este 9 órakor fejeztem be a tanulást holnapra. Előkerestem a holnapi cuccaimat, bepakoltam, majd beszéltem Clary-vel telefonon. Elmondtam neki a délutáni történéseket, ő pedig nagyon kiakadt. Boldog vagyok, hogy van egy ilyen barátom, mint ő. Nélküle már régen halott lennék.

Gyorsan letusoltam, átöltöztem, majd olvasás után lefeküdtem aludni.

Nagyon szeretem az éjszakát. Akkor mindig elmélkedek, milyen jó is lenne, ha Eric-kel egy házban laknánk, együtt, boldogan. Bárcsak igazából ez lenne. Vele akarok már lenni végre! Csak vele! 

Miután kigondolkodtam magam, könnyes szemekkel aludtam el.

  ~(^.^)~  

Reggel furcsa módon frissnek éreztem magam.

Gyorsan felöltöztem, felkaptam a telefonom, a fülhallgatóm, a táskám és a tesi cuccom, és már rohantam is volna ki a házból.

A lépcsőn lefele jövet hallottam, hogy anya szólít.

- Jó reggelt fiam! Már nem is köszönsz?

Még alig értem le a lépcsőn, de mindegy! - gondoltam magamban.

-Sziasztok! - köszöntem végül én is.

-Örülök, hogy végre időben elindulsz a suliba. - kortyolt bele a kávéjába. Szemüvege mögött két fáradt, barna szempárral találkoztam.

-Akkor indulok is. Szia! - mentem el gyorsan. Anya válaszát meg sem várva rohantam ki a házból.

Miután becsuktam magam mögött a kaput, elővettem a fülhallgatóm, és már majdnem elkezdtem hallgatni a zenét, amikor egy elég ismerős hang szólított meg. Hátrafordultam, és az ismerős nem volt más mint az a lány tegnapról. Elly.

- Naa mi újság? Nem is tudtam, hogy te itt laksz. - adott két levegőpuszit.

- Hát, pedig itt. - motyogtam.

- Éés... Hogy vagy? Hogy aludtál? Megyünk együtt? Úgyis hamarosan átíratnak a szüleim ebbe a gimibe. - meglepődtem. Ennyire nyomul, vagy csak tetszik neki a suli?

- Megvagyok, igen jól, mehetünk felőlem. - válaszolgattam gyorsan, mire elnevette magát.

- Nem is jelöltél be fészen, meg sehol. - nyafogott. Elintéztem annyival, hogy elfelejtettem, de amúgy eszembe volt, csak nem akartam.

Útközben csak mondta a magáét, én meg némán ballagtam mellette. 

Aztán végre megérkeztünk.

- Na én itt megyek. Szép napot neked! Sziaaa! - ugrott a nyakamba, amitől majdnem hátraestem. Éreztem rajta, hogy nagyon büdös dohányszaga van, amit valami undorítóan erős parfümmel próbált takarni. Fúj.