Struggle

11

Az első vágásokat megejtve elgondolkodtam, hogy vajon ha Josh ezt meglátja mit fog mondani? Nagyon mérges lesz rám. Holnap úgyis találkozom vele a suliban, vagy ma este még visszahív.

Összesen 3 vágást csináltam, utána eltettem a pengét és lefeküdtem aludni.

~(^^)~

A sajgó arcomnak és a félelemnek, ami jelenleg bennem bolyongott köszönhetően semmit se aludtam. Reggel négykor lementem a fürdőbe fürödni, fogat mosni, majd elkészültem és elindultam suliba.

Reggel négykor.

Hogy mit csinálhat az ember reggel négykor a városban? Semmit.

Szóval elmentem a suli mellett, és olyan 5-10 perc séta után egy parkba érkeztem, ahol senki sem volt.

Leültem egy padra, felettem egy fa lombjai ömlöttek össze. Ránéztem a telefonomra, de senki sem hívott, vagy írt. Se Joshua, se Clary, se senki.

Clary ennyire elfelejtett volna? Vagy haragszik rám? Úgy voltam vele, hogy majd a mai nap suliba megkerdezem.

~(^^)~

Órákon keresztül ültem egyedül azon a padon, zenét hallgattam, sírtam, átnéztem amiket a füzeteimbe jegyzeteltem, de nagyon lassan telt az idő.

7:45kor indultam suliba. Egy padról. Egy nyilvános parkból.

Mikor megérkeztem, mindenki engem nézett, gondolom a fejem miatt.

- Na mi van? A pasikád nem védte meg a segged és összevertek? - szólalt meg egy ismeretlen fiú a hátam mögött. Nem tudtam eldönteni, hogy mi félelmetesebb. Az, hogy úgy köt belém, hogy nem is ismer, vagy az, hogy... azt mondta, pasikám? Honnan tud ez erről? Honnan tudnak anyámék erről?

Odamentem a szekrényemhez. Kicsit más volt mint eddig. Dildókat ragasztottak a szekrényemre. Mikor észrevettem, Cyrus és a csapata elkezdett röhögni, és lebuziztak, meg azt mondták, hogy megtarthatom őket. Na igen.

Valakinek eljárt a szája. És itt csak egy ember jutott eszembe.

~(^^)~

Ebédszünet volt. Úgy gondoltam, hogy meg keresem és beszélek vele. Hogy kivel is? Azzal, aki nagy valószínűséggel elmondta a titkom. Clary-vel.

Mintha haragudna rám, de semmi oka sincs. A folyosón megláttam egy ismerős alakot. Épp a szekrényéből pakolászott ki. Ha jól láttam fizika könyv volt nála.

Odamentem hozzá és megszólítottam. A lány undorral nézett rám.

- Szia Kenya! Nem tudod hol van Clary? - kérdeztem meg.

- Azt hiszed, hogy beszélni akar veled, Brendan? Ott hagyod egy buliban, teljesen magára, és a háta mögött összejössz egy... fiúval? Mégis mit képzelsz ki vagy te?

- Neked is elmondta?

- Kicsoda? Mit? Jaa, hogy homokos vagy? Nem Clary mondta el. De már mindenki tudja. Szánalmas vagy, ugye tudod? Elly oda volt érted. Tudod mennyi fiú lohol utána?

- Majd szólok, ha érdekel. Kösz a semmit! -azzal elviharzottam. Ha nem Clary mondta el, akkor ki? És hol van Joshua? Össze voltam zavarodva, és sírni támadt kedvem.

Elmentem a kedvenc kávézómba. Ott nem zavarhat senki.

Belépés után, meglepve vettem észre egy kedves ismerőst a pult mögött.

- Abby? - szóltam neki. A barna hajú lány hátra fordult, és egy hatalmas mosollyal üdvözölt.

- Öcskös, hát szia! Nem is tudtam, hogy te még itt laksz.

Abby az unokatesóm, 21 éves, egyetemista, gazdag és boldog szülőkkel. Összevesztek az anyámmal, mert "rossz hatással van apámra" (apám és Abby apja testvérek).
Utána el is költöztek.

- És te mit keresel itt? Nem az volt, hogy Los Angelesben új életet kezdtek?

- De igen. Csak most egy ideig szünet van az egyetemen, kicsit honvágyam volt, és kell egy kis pénz, szóval ide jöttem.

Egész nap beszélgettünk, lelkiztünk és órákat fecsegtünk mindenfélkről. Annyi kávét ittam, hogy szerintem egy hétig nem fogok tudni aludni. Nem mintha tudtam volna. Annyira stresszeltem. Clary eltűnt, a suli tud a melegségemről, Josh szintén eltűnt, mindenki itthagyott.

Hosszu beszelgetések után rájöttem, hogy mostmár pontot kell tennem az i-re. Elindultam a barátomhoz.

~(^^)~

Joshua háza elé érve hevesen dobogott a szívem. A csengőre nyomtam, de nem nyitott senki sem ajtót. Nagyjából 15 perc várakozás után úgy döntöttem, hogy megkeresem a másik bűnbakot. Felhívtam Clary-t.

Először kisípolt, majd második próbálkozásra felvette.

-Mit akarsz? - szólt bele a telefonba nagyon mogorván.

-Én mit akarok? Mi a bajod velem? Miért tudja mindenki a sulimban, hogy meleg vagyok? Mit csináltál?

-Brendan, hagyj! Nem akarok veled beszélni. Undorító vagy, és bárcsak soha ne ismertelek volna meg! - ordított bele a telefonba, majd kinyomta. A végén hallatszott hogy sírt.

Csak álltam ott értetlenül, és tehetetlenül. Egyszer végre boldog voltam. És azt is elvették tőlem. Megpróbáltam Joshua-t elérni, de nem vette fel a telefont, nem írt vissza, semmi. A könnyeimmel küzdködve értem haza. Anyámék nem is köszöntek, levegőnek néztek, én pedig lefeküdtem aludni.

És ekkor még nem is sejtettem, hogy ennél lehet mégrosszabb is.