Struggle

18

Reggel 10kor keltem fel. Pánikolva vettem észre, hogy lassan dél és még sehogy sem állok.

Felugrottam az ágyból, és egyenesen a fürdőbe rohantam. Nagyon gyorsan lezuhanyoztam, beszárítottam a hajam.

Anyám és a bátyám tudott arról, hogy én megyek valamerre, de azt nem tudták, hogy kivel, de az nem is volt lényeg.

Ránéztem a telómra, és láttam, hogy Valentine írta, hogy jobb lenne, ha 11re kész lennék, és akkor többet lehetnénk együtt. 

Háromnegyed 11 volt, úgyhogy megbeszéltem hogy negyed 12re ott leszek, és azt mondta, hogy tökéletes úgy. Nagyon izgultam, a szívem a torkomban dobogott, izzadott a tenyerem, a vérnyomásom az egekben volt, és hát igen, pillangók. Hisz mégis egy férfi ideállal találkoztam azon a napon.

Gyorsan felkaptam valamit, ami jól mutatott együtt, és rohantam is kifelé, vittem a hátizsákomat is. 

 Tudtam, hogy Valentine lovagias lesz velem, de azért biztonság kedvéért hoztam magammal egy kis pénzt, amiből legalább elmehetek Starbucksozni.

11:13ra értem  a főtérre. Nagyon izgultam, remegtek a lábaim. 

Mikor már elővettem a telefonomat láttam, hogy Valentine írta hogy lát. Azt hittem ott helyben esek össze. Megfordultam és ott volt ő.

Magas, férfias, szexi macsó külső, napszemüveg, bőrdzseki, fekete nadrág és bakancs. Mosolyogva jött felém a fiú.

- Szia drága! - ölelt meg, én pedig próbáltam olyan magasra felrugaszkodni. - De kis alacsony vagy, nagyon cuki.

Csak zavartan motyogtam valamit, de nagyon jól esett, hogy cukinak tart. Elindultunk az autójához, ami egy piros Ford Mustang volt, és nagyon jól állt neki. 

Folyamatosan rágózott, és ez a kellemes illat összekeveredett a férfias parfüm illatával. Mesefinom volt, ha lehet ezt így fogalmazni.

- Olyan kis törpicsek vagy, olyan mintha a fiamat vinném iskolába. - nevette, mikor beültünk az autóba.

- Hát legalább hívhatlak apucinak. - vágtam vissza elvörösödött fejjel.

Valentine vetett rám egy kacér pillantást, majd gázra lépett és elindultunk Atlantába.

- Apuci? - mosolygott tovább. - Végülis annyira öreg nem vagyok.

- Akkor cukrosbácsi. - néztem rá, kezdtem kicsit oldódni.

- Nana! - nézett rám lehúzva a napszemüvegét az orra aljáig. - Azért, annyi pénzem nincs. Autóra volt, aztán már csak annyi van, hogy legyen mit ennem. - nevette.

Útközben rengeteget beszélgettünk, ugyebár két órás az út Atlanta és szeretett városom Cordele között.

Elmesélte a gyerekkorát, hogy népszerű volt a gimiben, és volt rengeteg barátnője, de az mind csak azért volt, mert az apja nagyon elítélte a melegeket. Aztán egyszer a telefonja előzményeiben az egyik ex-barátnője meglátta, hogy meleg pornófilmek sorakoztak, és azonnal elmondta mindenkinek, és addig tartott a népszerűsége, de szerencsére Atlantába költözött, és most ott dolgozik valami kertészeti cuccot.

- És neked vannak barátaid a suliban, elfogadják, hogy meleg vagy, vagy még nem vallottál színt? - kérdezte miután befejezte a monológját.

- Hát... - kezdtem. - Volt egy fiú, aki összejött velem, elvette a szüzességem, és megszakította velem a kapcsolatot valamiért. Az egész suli megtudta, hogy meleg vagyok és dildókat ragasztottak a szekrényemre, és az egész suli engem szívatott amíg volt a baleset... - elhallgattam.

Valentine felkapta a fejét: - Milyen baleset?

- Az apám... szóval... most börtönben van. - nyögtem ki. Valentine csak hallgatott. - Mindig utáltak engem a szüleim, és a bátyám is. Nem tudom miért, talán mert véletlen jöttem létre, a bátyámat imádják. És apám nagyon megvert egyik nap. Részeg volt, és engem mindig ütlegelt, de azon a napon nagyon durván, és kórházba kellett mennem, és a suliból senki nem basztatott azóta, csak néha látok tekinteteket rám szegeződni, és lenéző nevetéseket hallok, pedig nem tettem semmit ellenük. Nem is ismerem őket.

Valentine az utat nézve hallgatta végig a mondókámat, majd fogta és bekanyarodott Forsythnál.

Összezavarodtam picit. 

- Megállunk? - kérdeztem.

- Csak szállj ki! - parancsolta rezzenéstelen arccal a fiú. Kezdtem beparázni mi történhetett.

- De mi... - kérdeztem volna, ha Valentine nem vág a szavamba: - Szállj ki! Most! - emelte meg a hangját.

Majdnem elsírtam magam. Ő meg se mozdult.

Ott ült a volán mögött. Még csak a szemét se láttam a napszemüvege miatt.

Szomorúan kiszálltam, és megálltam az autó mellett.

Valentine megvárta míg kikászálódok az autóból, majd kiszállt ő is és elindult felém.

Megállt előttem, levette a napszemüvegét és a szemeimbe nézett.

Határozott, erős, férfias tekintetétől végig libabőrözött a testem. Nem mertem mondani semmit, csak gyönyörködtem az arcában, de ugyanúgy be voltam parázva, most mi történt.

Valentine ezután... megölelt.

És tényleg. Csak megölelt. Nem hagyott itt, nem erőszakolt meg, nem vert meg, nem gázolt el. Megölelt. És úgy álltunk percekig.

A fejem a mellkasáig ért, és hallottam a szíve heves, ritmikus dobogását, és éreztem a tökéletes illatát, amitől szintén libabőrös lettem.

Egy idő után eltolt magától és a szemembe nézett.

- Erős vagy, Brendan. - mosolygott rám. - Bal vagy jobb kezes vagy? - kérdezte, én pedig értetlenül válaszoltam, hogy jobb. 

Ezután olyat tett, amit... Joshua is megtett anno.

Megfogta a bal karomat, és lehúzta a pulcsimat. Mire észbe kaptam, Valentine már mindent látott. - Tudtam. - mondta, és elengedte a kezemet.

- Tudom min mész keresztül, de a te sorsod sokkal rosszabb, mint az enyém volt. De bármi is történik kérlek ne bántsd magad! Te sokkal értékesebb vagy annál Brendan. - megfogta mindkét kezemet. - Szeretném, ha olyan boldog életed lenne, mint amilyen nekem most van. Viszont ehhez egy dolog hiányzik... és az te vagy.

Ezután elkezdett felém hajolni, és.... 

Hát igen. Megcsókolt. Az első randin. De ahj, annyira klassz volt.

Nagyon vadul, de mégis puhán, gyengéden csókol. Örömmel viszonoztam neki, és egy ideig csókolóztunk. Úgy éreztem szárnyalok, és boldog voltam egy pillanatra... de utána eszembe jutott, hogy mi innen pár heten belül költözünk, és Valentine-t talán soha többé nem látom.

Csókcsatánk abbamaradását egy hosszú ölelés követte, majd megszólalt a fiú: - Ha már itt vagyunk beugrunk mekibe, mert kurva éhes vagyok... - nevetett, én pedig kuncogtam vele.

- Jó ötlet! - mosolyogtam rá, ő pedig egy puszit adva a homlokomra visszaültetett az autójába, és elindultunk a McDonald's irányába.