Struggle

20

- Megvagyok. - ugrott be az ágyba mellém a vizes hajú fiú.
Én már elötte lezuhanyoztam.

Este 11 óra volt, egész gyorsan eltelt az idő. Nem csoda hiszen nagyon jó volt a délután Valentine-nal.

Miután behuppant mellém az ágyba megpuszilta az arcom és átkarolt. Elkezdtünk valami random hülyeséget nézni a tévében, de annyira nem kötött le.

A gondolataimban vándoroltam miközben Valentine vállán pihentettem a fejem.

Olyan jó napom volt, de hamarosan mennem kell haza, utána pedig költözök. Egy hónap és rettentő messze leszek Valentine-tól.

Hogy mondjam ezt el neki? Nem akarom elveszíteni vele a kontaktot. Bár lehet csak egyéjszakás vagyok neki. Ilyen külsővel megteheti.

- Olyan jó, hogy itt tudsz aludni. - ébresztett fel a gondolataimból a fiú, akinek a vállán pihentettem a fejem. - Rég nem volt ilyen cuki fiú nálam. - ezután rácsapott a seggemre és nevetett.

Én halkan kuncogtam.

- Olyan feszült lettél hirtelen, van valami baj? - nézett le rám sötétbarna szemeivel.

Nem akartam még elmondani neki a költözést. Egy hónapon keresztül még sokszor talizhatunk, kiélvezem a lehetőséget.

Viszont hirtelen kellett kapcsoljak, hogy ne legyen gyanús, hogy csak annyit mondok, hogy semmi baj nincs.

- Hát csak picit félek mi lesz ha hazamegyek.- füllentettem.

- Nem lesz semmi, ne aggódj! - adott egy puszit az arcomra es kikapcsolta a tévét - Aludjunk mert késő van.

- Egyetértek. - sóhajtottam, majd odabújtam Valentinehoz és úgy el is aludtunk.

~^•^~

A hétvégém hátralevő része úgy telt, hogy tanultam és Valentine-nal hívásoztam majdnem egész délelőtt.

Hétfő reggel full depressziósan ébredtem, mert utálok suliba menni a sok képmutató, gyerekes értelmiségek közé, dehát nekem csak ez jutott.

Nem is baj, hogy elmegyek innen.

Kimentem a nappaliba és elkezdtem enni egy banánt mikor tesóm megszólított:

- Mizu tesa?

Nem értettem mit akar. Soha nem szeretett se anyám se apám se tesóm, most meg hirtelen elkezdenek nyalizni.

- Mindjárt indulok suliba. - próbáltam minél gyorsabban falni a banánt. Legalább gyakoroltam a mélytorkozást.

- Elvigyelek? - fejezte be a reggelijét és elsétált a kukához.

- Miért? - igazából ez véletlen csúszott ki a számon.

Derrick nevetett
- Hogyhogy miért? Hát a testvérem vagy.

- Ja értem.

Kínos csönd.

Hát igen.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen bekövetkezik valaha.

El is indultunk a suliba, bátyám pedig egész úton a csajokról kérdezgetett. Elég kínos volt, szerintem látta is rajtam, hogy nincs rendben valami mert sokszor mondta magában, hogy "oké", "hát jó", és hasonlókat.

Mikor megérkeztünk és kiszálltam egy csomó ember engem nézett. Nem értettem miért, bár lehet azt hitte mindenki, hogy valami új menő diák vagyok, hiszen bátyám kocsija elég felturbózott.