Struggle

8

A suliban éppen töri óra volt. Mindenki halá lra unt fejjel várta a csengő hangját. A tanár lassan magyarázott, ami méghosszabbá tette a várakozást. Mellettem Clary ült, és aludt.

Hirtelen szólt a csengő, és mindenki kiözömlött a teremből.

Mikor kiértem a folyosóra mindenhol szerelmespárokat láttam.

Kenya egy dagi sráccal csókolózott, Clary Finn-nel, Eric Vanessa-val, a többi random ember is talált valakit nyalakodni. Aztán mindenki rámnézett és elkezdtek rajtam nevetni. Ezután elsírtam magam és elsötétült minden.

Joshua karjaiban ébredtem. A fiú feje a mellkasomon volt, a haja csikizte az állam. Halkan szuszogott, miközben erősen ölelt körbe. Annyira rámmászott, hogy még a lábait is felrakta az enyémre.

Eljátszadoztam a fiú barna, kócos tincseivel. Moccanást éreztem.

-Jó reggelt Brendan! - érkezett egy álmos, rekedt hang, amibe nem lennék meglepődve, ha az egész ház belerezdült volna.

- Jó reggelt! - mosolyogtam. Joshua egy szoros ölelés után elengedett, lemászott rólam, és az ágyra könyökölve nézett rám. Kócos haja a szemébe lógott, ami viccesen, de nagyon cukin mutatott. Elnevettem magam. Ő csak vigyorgott egyet.

- Adhatok az arcodra egy puszit? - hajolt közel hozzám, és rámmosolygott.

Sóhajtotam. - Legyen.

Puha ajkai érintésére az egész testem libabőrös lett, és minden szőrszálam az égnek meredt. Joshua egy puszi után adott mégegyet majd kibújt az ágyból és a szekrényében matatott.

- Ma már haza akarsz menni? - szólalt meg a fiú.

- Nem akarok. - válaszoltam - de nem akarom, hogy megkövezzenek.

- A szüleid mikor érnek haza?

- Állítólag kedd délután.

- Akkor mitől tartasz? Vasárnap reggel van. - Joshua felkapott magára egy pólót és visszafeküdt mellém az ágyba.

- Volt már, hogy Clary-t áthívtam ittaludni, de anyáék hazajöttek. Szegény lányt elzavarták, tőlem elvették az internetet, meg apám megrúgdosott, meg ilyenek.

Joshua eleg dühösnek tűnt.

- M... mit csinált?

- Jaa, hát a gyomromba ütött, amitől összeestem, aztán megrúgdosott amíg a földön fetrengtem. - magyaráztam, mintha ez mindenkinél természetes lenne.

- Mi a... és nem védett meg senki? Az anyukád? Tesód?

- Nem.

És akkor idézem Joshua válaszát: "..."

Kezeit a szája elé tette és fejét csóválva nézte a takarót, amit félig magára rángatott.

-De nem nagy dolog. Vannak durvább dolgok is. - szólaltam meg egy kis csend után.

-Inkább el se mondd! - ezután egy újabb fiús ölelésbe vont. Éreztem a szíve heves dobogását.

///

A konyhában ülve majszolgattam egy sajtos szendvicset, amit én csináltam, közben pedig a pulton ültem, és tévét néztem.

Joshua a fürdőszobában telefonált valakivel, így egyedül voltam az egyébként nagyon tágas konyhában. Joshua szülei elég gazdagok, tehát nem meglepő a nagy ház.

A tévében valami viccesnek szánt vígjáték ment, de nem kötött le. Nem is a műsorra figyeltem,hanem gondolkodtam. Az elmúlt napokon. Clary még mindig nem keresett, és ez nem éppen esik jól. Az utóbbi időben teljesen eltávolodtunk egymástól, és nem is nagyon szeretnék a tegnapi után közeledni felé. Érezze csak jól magát azzal a Finn-nel, meg hagyja, hogy Kenya benyalizzon neki. Nem izgat. Most itt van nekem Joshua mint legjobb barát... vagyis...

Jó, történtek dolgok köztünk, ő szerelmes belém, és ha nagyon őszinte leszek élvezem a társaságát, és a közös pillanatainkat. De nem hinném, hogy jobban tetszik mint Eric. Sőt, 100% hogy Eric jobban tetszik. De talán megtetszett Josh. Nem tudom. Talán csak azért tetszik, mert hiányzik egy fiú társasága. Össze vagyok zavarodva.

Ezeken elmélkedtem, és közbe eszegettem a szendvicsem, amit már majdnem teljesen elfogyasztottam.

- Jó étvágyat cukim! - ült mellém a pult előtti székre. Elmosolyodtam. Úgy szeretem ha így becézget.

- Köszönöm édes drága egyetlenem! - válaszoltam mosolyogva, Josh pedig nevetve ölelt meg hátulról, és a tévéhez ment.

Elkezdte nyomogatni a gombokat a tévén, ami elég nagy, mint minden más a házban.

És ezt NEM félreérteni!

Egy csomó gombnyomogatás után beindult a Music Channel és valami elképesztően szar zene ment rajta. Joshua látszólag nagyon élvezte, hiszen elkezdte rázni a seggét és táncolt.

Elröhötem magam, de Josh idejött, megfogta a kezem, lerántott a székről és elkezdett velem táncikálni.

Nem tudtam, hogy sírjak e vagy nevessek.

-Legalább valami normális számot választottál volna. - nyafogtam, közbe Josh épp ki akarta törni a lábam.

-Ez pedig jáu cucc.- táncikált, és rácsapott a fenekemre.

Vinnyogtam egy sort, de ez a srác csak mosolygott rajtam. Már nem mintha nem élvezném, hogy egy szexi, izmos, magas fiú a seggemet csapkodja, de azért na. Váratlanul ért.

A gyönyörű táncpárbajunkat (már ha lehet ezt annak nevezni) telefoncsörgés zavarta meg. Megint Joshua-t hívták.

Odament a pulthoz, hogy felvegye, mire én lehalkítottam a tévét, és megkérdeztem, hogy ki hívta.

Josh nem vette fel a telefont, helyette nekem válaszolt.

-A srácok azok. Át akarnak jönni Xbox-ozni. Már megmondtam nekik az előbb, hogy nem érek rá.

-Ha akarnak,nyugodtan jöjjenek, én nem zavarok.

-He, hallgass! - szólt rám határozottan. Meglepődtem. -Te sokkal fontosabb vagy mint pár videójátékmániás kanos haver.

Elnevettem magam. Közbe a telefon csörgése abbamaradt, Joshua közel jött hozzám és cukin megölelt. Mint mindig, mikor ölelem, most is hevesen kalapált a szíve. A romantikus pillanat viszont félbeszakadt a telefon újbóli csörgése miatt.

-Mi a faszomat akarnak ezek? - ment vissza a pulthoz, és egy kérdő pillantást vetett rám. Bólintottam, jelezve, hogy felveheti, és így is tett.

-Na mizu? -beszélt bele a telefonba. -Mi?! Dehát elmondtam, hogy ne gyertek!

Idegesnek látszott. Idenyögött nekem egy "mindjárt jövök"-öt, és kiment a házból. Na szép.

Felültem a pultra, és vártam a fiút.

Meghallottam, hogy vagy 4 fiú beszélget egymással, a hangjukat nem ismertem fel, igaz égetett belülről az az ismerős érzés.

Amit hallottam az az volt, hogy Josh próbálta kikergetni a fiúkat a világból, de azok nagyon akartak maradni.

Hát nem gondoltam volna, hogy a hetero fiúk életében ennyire fontos az Xbox a haverokkal.

Hallottam, hogy csukódik az ajtó, és hogy bejött pár srác.

A pult előtti bárszéken vártam, hogy Josh valamivel jelezze, hogy mégis mi a jó Isten folyik a házban.

Lépteket hallottam a konyha felé. Megörültem, hogy Joshua visszajött.

Vagyis azt hittem ő jött.

De nem ő volt az.

Hanem... Ő...

Eric.