Struggle

19

Tehát, ahogy megbeszéltük, elsétáltunk a közeli McDonald'sba. Valentine aranyosan megkérdezte, hogy megfoghatja e a kezemet, és én boldogan kulcsoltam össze vele az ujjaimat. Lehet kicsit elsietem a dolgokat, de szorít az idő, és szeretnék boldog lenni, legalább egy kicsit.

Mikor beléptünk a gyorsétterembe, Valentine megkérdezte mit kérek, és miután egy kis hezitálás után válaszoltam, és helyet foglaltam, amíg a fiú fizetett.

Mivel nem vagyok egy nagyétvágyú, és amúgy se szeretem annyira a gyorskaját, ezért csak egy sajtburger menüt kértem.

Kicsit megdöbbentem, mikor láttam, hogy Valentine 2 Big Maccel, egy nagy üdítővel és egy nagy krumplival ült le az asztalhoz.

- Az igen - mosolyogtam rajta. Valentine visszamosolygott.

- Szerinted ez a sok izom magától telepedett ide? - feszített be előttem, bár a vastag bőrdzsekije miatt kevés látszódott.

- Igaz, a Big Mactől igazán be lehet durranni. - kuncogtam. Valentine csak mosolyogta, amit mondtam, és ismételten megjegyezte, hogy aranyos vagyok én pedig ismételten boldogan éreztem magam.

~(^^)~

Étkezés után megint autóba szálltunk és utunk egyenesen Atlantába vezetett.

Sokat beszélgettünk, Valentine rendkívül értelmes, kedves, figyelmes és humoros, egy igazi főnyeremény és a külsője is tökéletes. Talán jobb lenne itt maradni, de sajnos hamarosan költöznünk kell. De ilyen a szerencsém...

Az egész napot együtt töltöttük. Csináltunk közös képet, és minden pillanatot élveztem a társaságában.

Elmentünk vásárolni ruhákat, együtt mentünk a próbafülkébe, és mit ne mondjak... igazán szép látvány volt... :3

Aztán eljött az este. 6 óra körül lehetett mikor kijöttünk a plázából. Vettem magamnak egy pulcsit, ami olyasmi barna színű volt, mint Valentine haja színe. Így elég sok emlék fog hozzá fűzni.

- Na akkor átjössz hozzám? - pakolta be a szatyrokat a kocsijába. Ő elég sok mindent vett, de a legtöbb dolog amit vett nem is ruha volt.

Elgondolkodtam, megérné e elmenni hozzá. Picit tartottam, hogy ő is csak itt hagy és utána soha nem lép velem kapcsolatba, mint Joshua.

Végül beleegyeztem, reméltem, hogy valami romantikus kis filmezést tervez, vagy valamit, amiben nem kell... tehát nem kell... azt csinálni. Igen azt.

El is indultunk. Útközben valami random latin zenét bömböltetett és énekelt rá teljesen hamisan, de vicces volt.

Valentine egyébként egy panellakásban lakik a 8. Emeleten, így kicsit féltem, mert tuti liftezni kell, én pedig félek a liftekben.

- Ugye nem kell liftezni? - néztem fel rá bociszemekkel.

- Hát nem muszáj liftezni, de nagyon rossz lesz ha nem liftezel. - mosolygott.

Elnevettem magam és belé karoltam. Emberek előtt nem szeretek szerelmeskedni, de akkor nem volt sehol senki.

- Csak nem félsz a lifttől? - adott egy puszit a fejem tetejére. Elvörösödtem.

- Hát, hazudnék ha azt mondanám.

Valentine megfogta a kezem, lehívta a liftet és mikor beszálltunk a liftbe azt mondta hogy nézzek a szemébe.

És hát a félelemtől a szívem agyon kalapálta magát, erre pedig még tett rá egy lapáttal az, hogy végig Valentine szemeit stíröltem, így azt hittem szívrohamom lesz.