Struggle

16

A reggelimet nézegetve bambultam el. Nem tudtam aludni az éjjel, így inkább olvastam, de az se nagyon kötött le.

Legszívesebben a kávézóba mentem volna vissza, hogy a kedvenc kávémat kortyolgassam, de ez a terv megvalósíthatatlan maradt.

Reggel 8ra be kell érjek órára, de eltöprengtem azon, hogy miért is akarnék időben beérni? Az egész iskola szemében egy szerencsétlen lúzer vagyok, és én egy olyan közösségben érezzem magam jól?

Eldöntöttem, hogy itthon maradok, aztán majd mielőtt anya hazaér a munkából elmegyek sétálni.

Gondolkodtam mivel töltsem az időt. Aztán egy szuper... mondjuk annak... ötletem támadt.

Regisztráltam egy társkeresőre.

Mivel nehezen barátkozom, így nem tudom miért tartottam jó ötletnek azt, hogy én egy ilyen oldalra regisztráljak, ahol a fő cél az emberekkel való kommunikálás...

De ugyanakkor eszembe jutott, hogy most se pasim, se barátaim, így legalább virtuálisan tudjak szerezni valakit. Ott úgyis könnyebben megy a kommunikáció.

Feltettem pár képet magamról, amik egész jól sikerültek, és vártam a csodára, miközben én is húzogattam balra-jobbra egyes profilokat.

Körülbelül 15 perc múlva rám is írt egy srác, aki 18 kilométerre volt tőlem. Shawnnak hívták.

Egy szia mizuval kezdte. Helyes srác volt egyébként. Barna haj, barna szem, férfias külső. Pont az esetem. Olyan mint Eric...

Beszélgettünk egy darabig aztán mennie kellett így a beszélgetésünk abbamaradt.

Aztán egy Eric nevű srác írt rám... Milyen irónikus.

Beszélgettem vele is, de semmi komoly.

10 óra körül indultam el suliba, mert anyám fél 11ig dolgozott.

Szomorú voltam, hogy mennem kellett. A tegnapi vagdosásom után észrevettem, hogy visszaestem a depressziós korszakomba. Nem akartam így emberek közzé menni megint. Ők csak megbántanak.

A harmadik óra környékén voltam. Csütörtök volt, így pont kihagytam a duplamatekot.

Kicsengetés után Fay egyből hívott, hogy mi van velem. Legalább őt érdeklem.

Suli után taliztunk és megbeszéltünk dolgokat. Sokáig ölelkeztünk, mert nagyon sajnál, hogy miken megyek keresztül. A kávézóba beültünk, és végre picit emelkedett a hangulatom.

Aztán este hazatérés után, anyám letámadott.

- Miért nem zártad be az ajtót? - vonta fel a szemöldökét.

Szigorúan és fáradtan méregetett a konyha falának támaszkodva.

- Elfelejtettem - motyogtam, miközben a pulcsimat húzigáltam le a karjaimra.

- Elmondtam direkt, hogy zárd be, mert ki tudja apád kit fog beküldeni.

- Anya, apa börtönben van, nem tud senkivel se kommunikálni...

- Sose tudhatod.

Inkább felmentem a szobámba és az ágyra vetettem magam. Elkezdtem gondolkodni az életemen, gyakran előfordul.

Mármint szoktam gondolkodni, de nem így. Na mindegy ezt csak én érthetem.

Mikor kinyitottam a szemem és elővettem a telefonom döbbenten vettem észre, hogy 22:23 perc van. Bealudtam.

Hirtelen kapkodva rohantam le a fürdőszobába, mint akit érdekel, hogy másnap két tesztet is ír. Mert amúgy kurvára nem érdekelt.

Magamra zártam a fürdőszoba ajtót és elkezdtem öltözni. Levettem a felsőmet és megláttam magam a tükörben.