Struggle

4

Csak néztem a karját. Nem szóltam egy szót se. Csak néztem ki a fejemből. Viszont felemelni a fejem nem tudtam. Nem mertem ránézni.

-Mostmár te is megmutatod? - bal kezét, amin a sebek voltak, rátette a vállamra.

Némán lehúztam a pulcsim magamról, majd megmutattam a véres kezemet. Egy ideig vizsgálgatta, végighúzta rajta az ujját, amitől néha-néha felszisszentem.

Ezek után megölelt.

Nem számítottam ölelésére, meglepődve léptem hátra egy fél lépést. Olyan jól esett az ölelése.

Izmos karjaiban biztonságban éreztem magam, a szívdobogása heves volt, ennek ellenére nyugalmat adott.

Eddig Clary-n kívül nem ölelt meg senki. Soha. A szüleim mindig is utáltak/utálnak, velem soha nem törődtek. A bátyám meg csak szimplán leszart. Más rokonokkal nem tartjuk a kapcsolatot.

Szipogást hallottam. Josh volt az. Eltolt magától, és a szemeimbe nézett. Félelmet, és vágyat véltem felfedezni kék íriszeiben.

-Soha nem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat- érintette meg az arcom. Lassan elkezdte simogatni, majd közebb hajolt.

A szája már kb fél centire volt az enyémtől, mikor én hátraléptem.

Josh meglepetten meredt maga elé.

-Mi a baj?

-Én... -kezdtem volna, de fogalmam sem volt arról, hogy mit akartam mondani.

-Te? Te mi?

Nem válaszoltam

-Te mi? Válaszolj! Mi a baj?

-Miért akartál megcsókolni? - nyögtem ki a kérdést halkan

Joshua elgondolkodott és egy kicsit mintha elszégyellte volna magát.

Kifújta a levegőt, majd elkezdett beszélni.

- Már két éve járunk együtt suliba. Amióta megláttalak nem tudok másra gondolni, csak rád. Mindig aggódom miattad, mert Clary mindig beszámol arról ami veled történik itthon, és...

- Mit csinált Clary?-folytottam belé a szót. Clary nekem sose beszélt Joshról. Fura.

- Majd elmesélem... lényeg a lényeg, én mióta ismerlek tetszel, de nagyon gyáva voltam és nem mertem neked elmondani. Annyira szeretnélek téged védeni, kiállni melletted a bajban, szeretnélek magaménak tudni - erre megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. - Én szeretlek téged Brendan. Nagyon szeretlek.

Elállt egy pillanatra a lélegzetem. Olyan fura volt valakitől ezt hallani. Sose nem mondott nekem ilyet senki sem. De nem tudom magam elképzelni Josh-al. Nekem csakis Eric kell. Nem tudok addig kapcsolatban lenni valakivel, ameddig valaki mást sokkal jobban szeretek.

Csöndben álltam Joshua előtt. Nagyon nagy szemekkel nézett rám, mint egy kisgyerek amikor fagyit lát.

Nem tudtam, és nem is akartam válaszolni. Nem akartam megbántani, nem akartam azt mondani neki, hogy "nem tetszel, mehetsz".

- Brendan - szólalt meg egy kis csönd után Josh. - Te... te is érzel valamit irántam?

Ezt nem akartam, hogy megkérdezze. Tanácstalanul álltam előtte. Valaki nagyon szeret engem, és most fogom letörni őt. Borzalmas érzés. De csak neki akarok jót. Nem érezném magam jól egy olyan kapcsolatban, ahol nem is tetszik a párom.

- Brendan, mondd nyugodtan, hogy nem. Tudom nem vagyok egy álompasi, sőt... De tudd, hogy hozzám fordulhatsz bármi baj van. Remélem, nem fogsz megharagudni rám. Kérlek, ne haragudj!