Struggle

26

Tommy nagy szenvedéllyel mászott rám, és őrületesen gyorsan csókolt. Nem nagyon tudtam, mit is tehetnék, kicsit lesokkolt, hogy ilyen hirtelen lekapott.

Rájöttem viszont, hogy talán élvezem. Talán mégis jó ha picit elfelejtek mindent és elengedem magam. Nem kell az életet komolyan venni, hisz fiatal vagyok.

Tommy egy hosszú csókcsata után elhúzta a fejét.

- Öhm... bocsi, csak elkapott a lendület. - nevetett én pedig mosolyogtam rá.

- Semmi baj. Jól csókolsz. - kuncogtam kicsit kellemetlenül, de ez csak azért volt, mert nem tudok szocializálódni.

- Tényleg? Te is. - huppant fel az ágyról, én pedig akaratlanul is láttam a nadrágjában azt a bizonyos dudort.

Egyszer csak nyöszörgést vélünk felfedezni. A bátyám volt az, aki az imént esett össze a sok italtól. Nem vagyok valami nagy iszákos, így nem nagyon tudtam, hogy mit kéne ilyenkor csinálni, és nem tudtam mi fog történni vele.

- Szerintem szóljunk valakinek. - mondtam, miközben Tommy a bátyámat próbálta... emberi állapotba hozni? Asszem.

- El lesz itt, csak hozz egy vödröt. 

A bátyám csak nyöszörgött, mint egy újszülött.

- És hol vannak a vödrök? - kicsit megijedtem, mert nem akartam egyedül menni.

- Várj. - adta nekem oda a telefonját. - Itt van Aaliyah száma.

Nem tudtam mit mondjak, ráadásul nehezen tudok beégés nélkül telefonálni, így elég nehéz volt rávennem magam a beírt szám tárcsázására. 

Egy mély levegő kifújása után felhívtam Aaliyah-t és megpróbáltam elmondani neki a legkevésbé ciki módon, hogy a bátyám részeg és hozzon neki egy vödröt amibe belehányhat.

És ja, mivel szerencsétlenül fogalmaztam, elég sokára érkezett a segítség, és a bátyám lehányta magát. Bravo.

Igazából furán hangozhat, de még ez volt a jobbik eset. Ha a szőnyeget hányta volna le, akkor nagyobb lett volna a probléma. 

Szóval úgymond a buli ezzel "zárult", legalábbis ami az izgalmas történéseket illeti. 

Hajnal 5re ment el kb mindenki, és mi a "VIP osztag" maradtunk, és nagyon fáradtak voltunk. Legtöbben a kanapékon aludtak be, valaki a földön, én és Tommy pedig abba a szobába voltunk, ahol lekapott a buli közepe felé. Ééés bűzlött bátyám hányásától.

- És hogy tetszett életed első bulija? - kérdezte Tommy. Annyira tetszik a kanadai akcentusa és a mély hangja. Olyan aranyos.

- Hát sok dolog történt, eseménydús volt az biztos. - nevettem, Tommy pedig elmosolyogva nézett maga elé.

Kicsi csend után ismét felszólalt.

- Bocsi amúgy a smárolás miatt, csak úgy örültem, hogy van itt még egy meleg srác. 

- Jaj, nem... öhm... nem baj tényleg, élveztem... vagyis érted. - dadogtam össze vissza.

Tommy dadogásomat hallva mosolyra derült: - Ne légy ideges! Én is élveztem.

Magamban fangirl módba kerültem, ennek jeleit az arcom színe mutatta, és az izzadságcseppjeim a homlokomon. Ja és a remegés se maradhat el ilyenkor.

Egyszer csak Tommy közelebb ült hozzám, megsimította a combom és adott egy puszit az arcomra.

Arra vártam, hogy legyen még valami, mert őszintén, nagyon bejön külsőleg és belsőleg is egy jófej srác.

De itt megállt.

- Az a baj, hogy nekem van barátom. - nézett rám szomorú tekintettel.

- Hogy mi? - kérdeztem ledöbbenve. 

- Igen van. Viszont nagyon ritkán látom, mert a szüleimnek nem tetszik, ha kapcsolatba vagyok valakivel, ezért titkolnom kell. 

Kicsit hirtelen ért, hogy ezt mondta.

- Ne haragudj az előbbiért, csak már kicsit hiányzott az érzés, mikor fiúval vagyok. Tudom nem szép dolog a megcsalás, sőt nagyon csúnya... - keseredett el.

Minden bátorságomat összeszedve, rávettem magam, hogy megöleljem Tommy-t.

- Semmi baj, én titokban tartom. - mondtam a fiúnak, aki eltolva magát tőlem a szemüvege mögül tág pupillákkal nézett rám. 

- De annyira rég taliztam vele és... lehet már nem is fogunk. - mondta végig a szemembe nézve.

- Ohh. - próbáltam kiagyalni valami együttérző, de nem felesleges dumát, természetesen nem jártam sikerrel.

Pár másodperc múlva Ez (Laila barátja) nyitott be.

Tommyval egyszerre ugrottunk el egymástól, hátha nem dobnak ki minket, bár tudtommal egyik ember se homofób itt.

- Áh, ti fent vagytok. - állapította meg Ez.

- Mindenki ki van dőlve. - mondta Tommy, és felpattant a franciaágyról, ami amúgy rohadt kényelmes volt.

- Az biztos. - nevetett Ez, majd utána bejött Laila is.

- Jó reggelt fiúk! - mondta Laila kómás hanggal.

- Már reggel van? - kérdezte Tommy rémülten.

- Reggel 8 lesz mindjárt drága. - nevetett Laila.

Reggel 8. A francba.

Elfelejtkeztem Valentine-ról.

Mivel szörnyű vagyok nagyon sok dologban, és a beszélgetések kezdeményezése, valamint a csend megtörése beszédhanggal magasan a lista elején van, ezért nagyon nem tudtam, hogy fogok kirohanni, és felhívni Valentine-t.

Főleg, hogy 11re beszéltük meg a talit, és én nem aludtam semmit, büdös voltam, és nagyon izzadt. Ráadaásul még a leheletemen is éreztem, hogy undorító.

Szóval egy kicsi ideig tétlenül ültem az ágyon, amíg a többiek beszélgettek, reménykedve, hogy majd kimennek, de nem mentek ki.

Muszáj volt felszólalni.

- Mindjárt jövök. - mondtam halkan, és gondolkodtam is magamban, hogy vajon hallották e.

Elindultam az ajtó felé, és egy hang szólt utánam. Pontosabban Laila.

- Brendan, te hová mész? - kérdezte a lány.

Sejtettem. Nem hallották.

- Jaa, csak fel kell hívnom valakit. - mosolyogtam, a többiek pedig megértőek voltak, és visszamentek a szobába.

Kifújtam magam, és hevesen kalapáló szívvel tárcsáztam Valentine számát.

Először kicsengett. Szuper. Másodszorra is megpróbáltam hívni, és akkor is kicsengett. Mégszuperebb.

A sírás közepette voltam. Nem tudtam, hogy most hogy jussak el haza, mikor tökre messze lakom, és még vezetni se tudok. Nem tudtam, hogy sikerülni fog e lemondani a talit, nem akartam csalódást okozni Valentine-nak. Sok meleg fiú ölni tudna egy ilyen pasiért, mint ő.

Hirtelen éreztem, hogy a lábamból kimegy az erő, és összecsuklottam a földre.

Vagyis nem csuklottam össze, csak éreztem, hogy nem tudok már a lábamon állni, és inkább próbáltam leülni, ami huppanás lett végül.

Nagyon fáradt voltam.

Egy pár másodperc múlva láttam, hogy hívnak. Ő volt az.

Hatalmasat sóhajtottam, és felvettem a telefont.