Struggle

15

Mindenki értetlenül nézett rám. Miután leültem szépen lassan mindenki visszafordult beszélgetőtársukhoz.

Fay leült velem szemben, és letette elém a tálcát, ahow Browniek sokasága sorakozott.

- Ez meg mi volt? - harapott bele az egyik süteménybe.

- Megkérdeztem mi baja van, meg hogy Clarynek mi a baja, és ez történt. Őszintén nem tudom, hogy mit árthattam, de már nagyon felbassza az agyam. - kezdtem el én is enni.

Fay elgondolkodott.

- Nem abban a bizonyos buliban történt valami? Én is ott voltam, és Clary-t már nélküled láttam.

- Az azért volt, mert neki fontosabb volt az a gyerek. Meg Elly rámmászott.

Fay hallgatott. Nagyon fura fejet szokott vágni, amikor hallgat és elmélkedik.

- Lehet okkal volt vele, és hagyta Elly-t, hogy rádmásszon.

- Akkor nem rángatott volna el magával. Erőszakkal!

- Akkor csak a buli után történhetett valami. Utána már nem keresett, igaz?

- Utána... Joshnál voltam. De nem keresett Clary. Konkrétan leszart. Én írtam neki párszor, de semmi válasz, még csak meg se nézte. Azóta meg már le is tiltott.

Fay az utolso falat Brownie-ját kezdte el enni, amikor egy olyat kérdezett, amitől nagy valószínűséggel rájöttem mindenre.

- Lehet, hogy lefeküdt a palival?

Végiggondoltam mindent. Finn sose volt szimpatikus. Josh mondta róla, hogy kihasznál minden lányt, utálja a romantikát és csak szexelni akar. Fura, hogy tud ilyen infókat, mert Finn nemrég jött a suliba. Bár mint mondtam elég kicsi ez a város, mindenki ismer mindenkit.

Az más kérdés, hogy antiszociális vagy és az életed egy szobába zárva éled le szomorú zenét hallgatva barátok nélkül.

- Ezért haragudna? - álltam fel az asztaltól. Fay-jel az ajtó felé indultunk.

- Lehet részeg volt és téged okolt, hogy nem figyeltél rá?

- Nem tudom már. - miután kiléptünk a kávézóból elváltak útjaink és hazamentem.

~♡~

Másnap reggel úgy gondoltam meg kell keresnem Finnt és beszélni vele. Igen, félek minden embertől, de most elhatároztam magam. Fay is csak biztatott, hogy tegyem meg.

Utolsó óra után az első dolgom volt, hogy bevárjam és félrehívjam.

Megálltam az ajtónál, de Finn nem jött ki. Miután az utolsó diák is elhagyta az iskolát, visszamentem a suliba, hátha bent van még.

Kerestem, de a takarítónőn kívül senki se volt kint a folyósokon.

Kicsit bentebb mentem, de semmi. Az egyik terembe belenézve megláttam... hát nem őt, hanem valakit, akit nem akartam.

Eric ült bent. Rámnézett aztán tovább telefonozott a pad alatt.

Aztán eszembe jutott, hogy Ericnek gyakran van egy órája Finn-nel.

Úgy gondoltam muszáj lesz... megszólítani.

A torkomban dobogott a szívem és a tipikus érzések fogadtak, mint amikor az életed legnagyobb crush-ja a közeledbe van, csak most milliárdszor erősebb.

Mikor kellően felkészültem... ő szólított meg.

- Segíthetek valamiben? - nézett rám mélybarna szemeivel. Nyilván furának tartotta, hogy egy random srác ott áll az ajtóba és nézi megállás nélkul.