Struggle

27

- Szia édeees! - szólt Valentine, a hangja alapján mosolyogva a telefonba, mégnagyobb bűntudatot keltve ezzel bennem.

Nem akartam lemondani a talit.

- Szia. - szóltam bele a telefonba szomorúan.

- Mi a baj? - komolyodott el hirtelen a hangja. - Nem tudsz talizni?

Túlzottan izgultam, hogy meg merjem mondani az igazságot, így csak sóhajtottam egyet.

Valentine is sóhajtott, és egy ideig mindketten csendbe voltunk.

- Esetleg délután? Igaz reggel 3-ra kell menjek dolgozni, de feláldozom az időd rád. - nagyon kedves gesztus volt Valentine-tól, hogy ezt megtette volna értem. Sajnos a bűntudat eluralkodott rajtam, és le kellett mondani a találkozást. 

A bűntudat mellett, az volt még az ok, hogy bátyám rettentően másnapos volt, és lehetetlen lett volna, hogy elvigyen autóval haza, én pedig félek a buszon. Igen.

Szóval, nem mentem. 

A nap kb háromnegyedét azzal töltöttem, hogy segítettem a többieknek a takarításban. 

Közben több olyan emberrel is sikerült közelebbről megismerkednem a "VIP osztagról", akikkel eddig nem beszéltem sokat.

Este 7 óra, minden csili-vili, mindenki nagyjából kijózanodott, aki nem, az pedig hulla fáradt volt.

Mielőtt elköszöntünk a többiektől, Tommy félrehívott.

- Örülök, hogy megismertelek Brendan. - mosolygott rám a szemüvege mögül.

Én válaszképpen mormogtam egy "én is"-t természetesen mosolyogva, Tommy pedig adott egy szájra puszit.

- Ezt csak úgy. - nevetett - Na szia! - indult meg, és szállt be a kocsijukba.

Kicsit hirtelen ért ez is, de jól esett. Nem tudtam milyen lesz a viszonyom vele. Igaz elég alacsony, és nekem a magas fiúk a zsánereim, de nagyon kedves, és az ölelése, a stílusa, és a hangja nagyon fiús, nem mondaná meg róla senki, hogy az azonos kapura játszik.

Derrick türelmetlenül nyomott bele a dudába, ezzel a Szent Szűz Máriát is kiüldözve belőlem.

Beültem a kocsiba és elhagytuk a várost.

*~*

- Milyen volt a buli? - kérdezte félúton a bátyám, Derrick.

- Egész jó. A végére sikerült elengednem magam. - válaszoltam.

Derrick lelassított, mivel piros lámpához értünk. 

Egy káromkodás után ismét kérdezett: - Volt valami a Tommyval? 

Kissé zavarba jöttem: - Hát, nem mondanám. 

A bátyám egy "te hülyének nézel?" tekintetet vetett rám, én pedig tovább mentegetőztem:

- Tényleg! Nem volt semmi... semmi olyan.

- Semmi OLYAN? - nyomta meg az "olyan" szót.

- Jajj, ti fiúk csak a szexre gondoltok. - tettem ölbe a kezem.

- Te is fiú vagy öcskös. - nevetett Derrick, majd a gázba taposott.

- Jó ez igaz... de akkor sem volt semmi.

- Nekem elmondhatod tesó. Mindent elmondhatsz, ami a szívedet, lelkedet nyomja. Meghallgatlak. Tényleg.

Az ablakon kinézve csapott meg egy gondolat. Miért kedves velem a bátyám? 17 évig le se szart. Mintha csak lakótársak lettünk volna, most meg játssza itt a jó testvért. Valami nem stimmel.

Mikor megérkeztünk haza, anyám odakint cigarettázott, és üdvözölt minket. Én egyből a szobámba akartam baktatni, amikor megszólítottak.

- Jó volt? - kérdezte anyám.

Megfordultam, és bólintottam egyet, majd azzal a lendülettel, amivel elindultam, bementem az ajtón.

A szobámba érve első dolgom az volt, hogy levegyem a ruháim, és elmenjek zuhanyozni.

Zuhanyzás után pedig meg mertem volna fogadni, hogy nem fogok felkelni 12 órán keresztül, de másnap suli, és a téli szünet előtt jól akartam lezárni az évet. És ha költözünk, így nagyobb eséllyel vesznek fel másik sulikba.

Szóval muszáj volt tanulnom 2 órát, majd összesen 4 órát sikerült aludnom

*~*

Minden egyes nap egyre nehezebb iskolába mennem. Mindenki utál, én is utálok mindenkit. A sulit, ha meglátom, vagy tudatosul bennem a tény, hogy oda tartok, akkor elfog a szorongás, izzadok, remegek és szédülök. 

Szóval rendes érzelmi letörésem van a sulitól.

Már az első órán produkáltak valamit a fiúk, ami szuper undorító, úgyhogy inkább nem is írom le.

Eric még mindig tökéletes. Minden nap ott ül az ablakban, zenét hallgat, néha egyedül elgondolkodva néz a plafonra, néha félbeszakad a gondolatmenete, mert a hülye haverjai zaklatják az alsós általános iskolai szintű poénjaikkal. 

Annyira hasonlítunk. Miért nem lehetek lány?

Első óra után jó kis testnevelés óra következett. Egy ideig fel voltam mentve tesiről, az apám miatt, de ettől a naptól kezdve a tesi tanár megfenyített, hogy nem használhatom ezt indoknak a lustaság ellen.

Így beálltam.

Joshua, Eric és Cyrus is ott voltak. Utálom őket. Na, jó Ericet, csak azért mert túl tökéletes, és hetero, és nem lehet az enyém, de mindenki utálja valamilyen szinten azt, akit crushol.

Nem voltam sosem egy pozitív ember, viszont a mai napi tesi órai feladatnak tökre örültem. Gimnasztika.

Természetesen minden fiú fújolt, hogy ez milyen buzis, és hogy ezt nem kéne nekünk fiúknak tanulni. Tipikus.

Én viszont mindig is tökre rugalmas voltam, szóval végre jobb lehettem valamiben, mint a többiek.

A lelkesedésem egészen a bemelegítésig tartott, amikor is én Cyrus és a hülye haverja Ryan álltak mögöttem, és Eric pedig ő mellettük.

Hajolgatni és dönteni kellett. A többi fiú előtt. És mivel a tanárom egy türelmetlen idióta, nem habozhattam, csinálnom kellett.

- Mmmm micsoda popsi. - szólalt meg Cyrus mögöttem.

Ryan csak hangosan nevetett.

- Naagy, kerek, lédús barackok ahhh. - nyögdécselt Cyrus, Ryan pedig már annyira nevetett, hogy a többiek is elkezdtek rajta nevetni.

Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, és nem mertem hátranézni, hogy Eric nevet e.

De nem kellett.

- Hagyd már abba Cyrus! - szidta le az említett idiótát Eric.

A szívem kihagyott egy ütemet, de tudtam, hogy nem miattam szólt, hogy hagyja abba.

- Mi a probléma? - szólalt meg a tesi tanárom, aki egyébként kanadai-francia, szóval aranyos akcentusa van. Még ha az ember lenne aranyos...

- Jól van, mindenki a szőnyegekre! - utasított minket Mr. Leblanc és máris mindenki neki látott a gimnasztikai elemek gyakorlásának.

 Ezen kívül semmi érdekes nem volt a tesiben, a tanár megdicsért, Cyrus természetesen nem bírt magával, és folyamatosan beszólogatott, mikor csináltam a gyakorlatot, de nem zavart, próbáltam arra gondolni, hogy izgatja Eric-et amit lát. (xd)

Délután elmentünk Fay-el fagyizni, elmesélte, hogy randizni fog egy sráccal, akinek Oliver a neve, és úgy néz ki mint egy 15 éves.

Legalább neki sikerülnek a dolgok.

A beszélgetés közepette a telefonom csörgésére lettem figyelmes.

- Nyugodtan vedd csak fel. - mosolygott Fay.

Én viszont nem tudtam mosolyogni.

Joshua hívott.