Struggle

23

Te meleg vagy? - kérdezte a bátyám full komoly fejjel tekintve felém.

Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Jól hallottam, amit hallottam?

Nem tudtam mit válaszolni. Próbáltam a legkevésbé kellemetlen módon válaszolni, de nem jött ki szó a számon.

- Mármint, tudom nagyon hirtelen ért a kérdés, de érdekel mi van veled. Olyan fura srác vagy. - mondta Derrick, én továbbra is lefagyva álltam, és gondolkodtam mit kéne mondanom.

- Hát i...igen. - nehéz volt kimondani, de végül úgy voltam vele, egyszer csak rá fognak jönni.

Derrick összehunyorított szemmel vakarta az állát, és nézett maga elé. Mintha nagyon törte volna a fejét valamin.

- Hogyhogy? - kérdezte az előző pozícióját megtartva.

- Hát... úgy, hogy a fiúkat szeretem. - mondtam ki megremegett hanggal.

- De miért? - faggatott tovább a bátyám mostmár felém fordulva. - Mármint nincs bajom velük meg semmi, de... hogy mondjam... a pina az akkoris pina.

- Jó, a fasz meg fasz ennyi erővel.

Derrick elnevette magát: - Jó, de az más... ,de hogyan, meg mióta?

- Mindig is lányos voltam kiskoromban, és pár éve tűnt fel, hogy tetszenek a fiúk.

Derrick bólogatott: - Értem.

Ezután felállt és megveregette a vállam: - Köszi, hogy elmondtad!

- Te kérdezted. - mondtam a leg érzelemmentesebb arcomat magamra erőltetve, de tökre jól esett, hogy érdekelte, és nem itélt el.

- Igaz. Na, akkor meg köszi, hogy őszintén válaszoltál!

Erre megvontam a vállam és felmentem a szobámba.

Mivel ez mind egy szombati napon történt, elkezdtem egy sorozatot nézni, hátha elterelem a figyelmem Joshról. Meg ugye el is akartam már kezdeni nagyon rég.

Több óra eltelt, mikor arra észleltem, hogy bátyám kopogtat az ajtón.

- Zavarok? - nyitotta ki egy apró résnyire az ajtót.

Gondolkodtam, hogy elküldöm, mert nem szeretem, sőt kifejezetten utálom, ha sorozat nézés közben meg akarnak zavarni, de belegondoltam abba, hogy eddig sose érdeklődött irántam senki a családból, és végre eljött az az idő, mikor a bátyámat testvérként tudom tekinteni. Szóval azt mondtam, hogy bejöhet és ő be is jött.

- Sorozat? - ült bele a babzsákfotelembe.

- Aha. - csuktam le a laptopom tetejét. - Mit szeretnél? - fordultam Derrick felé a székkel.

- Csak ez a meleges téma érdekel kicsit, nem bánod, hogy ha tovább faggatlak?

- Felőlem. - magamban örültem, de nem akartam kimutatni.

- Szóval van most valakid?

Kicsit haboztam mit mondjak. Ha elmondom h pasizok, ki tudja mit gondol, de ha nemet mondok akkor meg azért faggat majd.

- Nincs. - feleltem végül.

- Hogyhogy? Nem is volt?

- Nem vagyok valami kapós...

- Értem. - gondolkodott el magában.

Aztán jöttek a tipikus kérdések, hogyan jöttem rá, milyen úgy élni, tudják e rólam mások, ha igen kik stb. stb.

Mindent kíváncsian hallgatott végig, és tényleg érdeklődőnek látszott.

Aztán kérdezett valami olyat, amire felfigyeltem.

- Voltál már buliban? 

Eszembe jutott az életem legkínosabb napja, amikor utoljára beszéltem Clary-vel, ott aludtam Josh-nál, amibe régen még jó érzés volt belegondolni, de már csak kínosan érzem magam tőle.

Finn bulija. 

A tömény pia és dohányszag, a sok részeg kanos lány és fiú, a hangos, haszontalan, idegesítő remixek. Nem az én világom még mindig. És nem is lesz soha.

- Egyszer voltam, de nem tetszett. - válaszoltam Derricknek, aki némi meglepettséggel fogadta az előző mondatomat.

- Tényleg? Miért csak egyszer? És miért nem tetszett? - kíváncsiskodott tovább.

- Csak nem az én világom. 

- Oh, szomorú ezt hallani. Tudod ma este lesz egy szülinapi buli, ahova hivatalos vagyok. 

Ajaj. Előre féltem mi lesz ebből.

- Igen? - kezdett el hevesebben dobogni a szívem.

- És ugye a barátnőmmel megyek, de mivel nem ő rendezi így ott lesz a legjobb barátja is... aki meleg.

Összeráncolt homlokkal néztem rá.

- És bármikor ő ott van rá van szállva a barátnőmre, és a barátnőm nem veszi észre, hogy én is létezem.

- Ahaaaaaaaaaaaa... - mondtam és elkezdtem picit szorongani. - Szóval menjek veled?

- Nagyon jó lenne. Jófejek a haverjaim, mind befogadóak, és érettek. Nem ilyen kis tinik.

Erre nem mondtam semmit csak ültem egy helybe magam elé bámulva. Elkezdtem elképzelni mi történhet majd a bulin.

- Szóval este 8ra kell odaérni, megyünk majd kocsival. Nem lesz baj nyugi. - azzal felállt és elindult az ajtó felé.

- Dee... - riadtam meg hirtelen, amire a bátyám visszafordult.

Kérdően nézett rám.

- Nem hiszem, hogy menni akarok. - mondtam kicsit megszeppenve.

- Ajj de Brendan semmi baj nem lesz, hidd már el! Meg már úgyis szóltam, hogy hozlak, és mindenki örült, hogy találkozhatnak veled.

- Hogy mi?! - kiáltottam fel.

- Mi az? - Derrick már a kilincsre helyezte a kezét.

Erre kitört a szokásos síri csend.

- Na, nyugi öcsisajt, helyes srác ez a Tommy, nem lesz baj.

Aham, szóval Tommy a neve.

Miután a bátyám kiment és ránéztem az órára, az 15:27-et mutatott, szóval még volt körülbelül 4 órám az indulásig lelkileg felkészülni arra, hogy mi fog rám várni. Jaj nekem.

~°~

- Na kész vagy már? - kopogtatott a bátyám a fürdőszoba ajtaján. Körülbelül két és fél órát voltam bent, ugye mivel másnap Valentine-al volt találkozóm ezért kicsit túlzásba vittem a borotválkozást.

Közben sírtam is egy kicsit, ugyanis egy régi félelmemet kellet ismételten átélni, és mellette még fürödtem is és hajat mostam... szóval nem kis ideig bent kellett lennem.

Kereken este 7 óra volt, és mivel nem a városban volt a buli, így hogy ne késsünk, legalább 35 perccel korábban kellett elindulni. 

Én körülbelül belőtt hajjal, sötétes rózsaszín (úgy szoktam hívni, hogy erdei gyümölcsös joghurt szín) pulcsiban fekete kiírással, fekete nadrágban és a kedvenc fekete bakancsomban készültem elindulni a buliba, míg a bátyám egy piros bőrdzsekiben, alatta egy fehér alapon fekete Mickey-egér mintás ingben, fekete nadrágban és ugyanolyan fekete bakancsban indult el.

Nem kérdéses közöttünk ki a stílusosabb.

De egyébként szegény Derrick még nem is volt felöltözve, mikor én már kész voltam. Ezért is lepődtem meg, amikor 19:03-kor végre kijöttem a fürdőszobából, ő 19:17-re tökéletes külsővel ott állt előttem és készen állt az indulásra.

Nos igen, meleg élet.

Elköszöntünk anyutól, és beültünk a kocsiba. Utunk egyenesen a buliba vezetett.