A középsuli kémei - Befejezett -

3. Rész

Szeptember 27. Csütörtök 9:13
Megvagy!

Ahogy kiugrott a lánnyal az ablakon, én lecsatoltam az övem egyik oldalát, amit aztán kiengedtem, kihajoltam a törött ablaküvegen, és fellasszóztam a tetőre. Miután biztonságosnak éreztem, felmásztam a segítségével. Nic jött utánam. Megláttam ahogy ott szalad a lánnyal a hátán, utána iramodtam Nic-cel a nyomomban. Gyorsan utol értük, és elé vágtunk.

- Áh! Már értem, hogy kik vagytok ti! - Mosolyodik ránk gúnyosan.

- Ezt meg mégis hogy érti? - Kérdezi mellettem Nic.

- Caroline! - Mosolyodik el a férfi. Mi a? Honnan ismeri a főnökünk?! - Remélem hallasz!

- Lányok ne hallgassatok rá! Csak a bolondját akarja veletek járatni! - Hallottuk meg a főnökünk ideges hangját. Nic-re néztem, és bólintottam, tudta mit jelent. Mind a ketten elő kaptuk a fegyverünket, és egy gyors mozdulattal a férfi két oldalára kerültünk.

- Engedd el a lányt! - Mondom komoran és erélyesen.

- Hohoho! Nyugi kislány! - Mondja. Elengedi a lányt, de lök rajta egyet, ami miatt megbillent, és a tetőnek a pereme felé kezdett zuhanni. Gyorsan cselekedtem, vissza húztam az övemet, meglasszóztam, és a lány felé hajítottam.

- Kapd el! - Kiáltottam neki, mire megfogta az övemet, én meg vissza rántottam a lányt a leesés határáról. - Maradj a hátunk mögött! - Mondom neki, és a figyelmemet újra a férfinek szentelem. Az egyik karján ott volt Nic övének az egyik része, én is meglendítettem az enyém, meglasszóztam, és a másik kezére csavartam. Közelebb mentem hozzá, és hátra csavartam a csuklóját. - Caroline! - Megfogtam a fülesem. - Meg van! Elkaptuk! - Mondom, majd egy mosoly jelenik meg az arcomon.

- Remélem tudjátok, hogy ezzel még nincs vége! - Néz ránk. Teljesen kihúzom az övemet a nadrágomból, és mind a két kezén átcsavarom, majd meghúzom, mire felszisszen az áldozat.

- Remélem tudja, hogy ezt megérdemelte! - Mosolygok rá gonoszan. - Nic fogd meg! El ne szökjön! - Adom át társamnak a férfit, aki teljesíti a parancsom. Megfordulok a lányhoz, aki lesokkolva áll előttem.

- Héj! - Rá teszem a kezem a vállára, és úgy nézek szemeibe. - Jól vagy? Minden rendben? - Kérdezem az arcát fürkészve. Nem válaszolt semmit, csak szó nélkül a nyakamba ugrott.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - Hajtogatta egyfolytában ezt az egy szót, én meg nem győztem válaszolni neki.

- Szívesen! Most viszont ha nem haragszol, akkor... - Mielőtt befejezhettem volna a mondatom drága társam elém állt, és az arcába fújta a sprét, amitől egyből elvesztette az eszméletét, és az előbb történteket is elfelejtette. Gyorsan elkaptam a lányt, mielőtt még össze rogyott volna, felemeltem, és elindultam az eközben kiérkezett helikopterhez, és odamentem a lánnyal a kezemben, akit elvett tőlem az egyik újoncunk. - Köszi Zach! - Mosolyogtam a fiúra, amit viszonzott.

- Gratulálok lányok! Ügyesek voltatok! - Jött hozzánk Caroline. - Most viszont gyertek velem! - Elindult a tanárokhoz, akik már időközben visszaterelték a diákokat a termekbe. - jó napot! A nevem Caroline Hale egy titkos szervezet kém osztagának a főnöke vagyok! - Az igazgatónő kezet fogott vele, miután ő is bemutatkozott. - Ez a két lány itt mellettem az ügynökeim! - Mutatott ránk Caroline. - Azért lettek beíratva az iskolába, hogy elkapják azt az embert, aki elrabolja a diákokat, ami mint látja/látják sikerült is! - Mondja majd elhallgat, hogy feltudják fogni a tanárok és az igazgatónő az előbb hallottakat.

- Nagyon hálásak vagyunk érte, hogy elkapták a bestiát, de az elrabolt diákok nincsenek meg! - Mondja tehetetlenül a nő.

- Igen, ezt mi is tudjuk! - Válaszolja Caroline. - Épp ezért visszük most el, hogy kihallgassuk! És amint megtudtunk valamit, a lányokon keresztül értesítjük önöket! - Itt egy kicsit elhallgatott, és ránk nézett. - Ami pedig a lányokat illeti... ha lehetne a diákok ne tudják meg, hogy ők fogták el azt a férfit aki elrabolta a diákokat! Nagyon örülnék annak ha ez nem derülne ki! - Néz végig a tanárokon.