"A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani."
Ez a történet egy olyan lányról szól aki kettős életet él. Az élete teljesen rendben volt addig a pontig, amíg nem kapott egy újabb munkát egy középs...
Amint vissza értünk Jackkal hozzám, megkértem, hogy mennyen be a házba és az asztalról hozzon két almát Demonnak, amíg én leszerelem.
- Megetethetem? – Kérdezte Jack mikor visszatért két almával a kezében.
- Persze! Csak úgy fogd az almát, hogy le ne harapja az ujjaid! – Mondom mosolyogva, mire csak bólint.
Már egy ideje bent voltunk a házban és a szobámban az ágyon ülve beszélgettünk Jackkal, mikor hirtelen elkomorult és komolyan nézett rám.
- Valami baj van? – Kérdeztem meg egy idő után, mikor már egy ideje nem szólalt meg.
- Elmondod, hogy miért nem vagy suliban? – Kérdezte, mire sóhajtottam egyet. – Tudom, hogy titkolsz valamit, ahogy a telefonba is mondtam...
- Jól van, elmondom! – Kezdtem, de mielőtt még bármit mondhatott volna, folytattam. – Amit most elmondok neked, azt senkinek nem mondhatod el! – Emelem fel a fejem és nézek a szemébe. – Senkinek! De tényleg senkinek nem mondhatod el, mert akkor abból baj lenne és én innám meg a levét!
- Ha jól következtettem abból, amit mondtál, akkor még Nicole sem tudja, igaz? – Kérdezi, mire csak bólintok. – Nem tudom, hogy mit akarsz mondani, de elég komoly lehet, hogy ennyire félsz és nem akarod elmondani!
- Nem félek! – Mondom szikrázó szemekkel.
- Janet! – Ejti ki nevem mosolyogva, de én nem tudok vissza mosolyogni rá. – Tudom, hogy félsz, látszik rajtad!
- Mondom, hogy nem félek! – Mondom mérgesen. – Inkább... elkeseredett vagyok... sőt... inkább sírhatnékom van! – Mondom miközben a kezembe temetem az arcom. Egyszer csak megéreztem Jack kezét az én kezemen, amit lassan elemelt az arcom elől. Közelebb húzott magához és lassan magához ölelt. Én az arcomat a nyakába fúrtam és úgy próbáltam megnyugodni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Akkor elmondod, hogy mi a baj? – Kérdezte Jack mikor már úgy érezte, hogy megnyugodtam. Elhúzódtam tőle, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Sóhajtottam egyet.
- A főnökünk megjátszotta, hogy elrabolták. – Kezdtem bele a mesélésbe. – kiderült, hogy azért játszotta meg, hogy elmenjen és beszéljen az ős ellenségeinkkel, hogy tűzszünetet tartsunk... Addig át adta az irányítást az én kezembe az ügynökségen... vagyis, addig amíg nem tér vissza, addig én leszek a főnök!
- Azta... - Szólalt meg meglepetten Jack, mire én csak bólintottam, majd elnéztem róla és inkább a lepedőt néztem, nem akartam a szemébe nézni. – Van még más is, igaz? – Kérdezte halkan, mire ismét csak bólintottam. – Kérlek nézz a szemembe! – Suttogta, lassan felemeltem a fejem és a szemeibe néztem, hirtelen túlságosan is közel éreztem magamhoz, mire zavarba jöttem, ezt ő is észrevette és csak akkor esett le neki is, hogy nagyon közel van hozzám, de nem húzódott el. Nyeltem egy nagyot, majd folytattam azt, amit félbe hagytam.
