"A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani."
Ez a történet egy olyan lányról szól aki kettős életet él. Az élete teljesen rendben volt addig a pontig, amíg nem kapott egy újabb munkát egy középs...
- Bazd meg! Megerőszakoltak! Most boldog vagy?! – Ordítom el magam, mire mindenki elhallgatott.
- Ne-ne ne haragudj! Nem tudtam! - Kezdett mentegetőzni Dan.
- Nem érdekel! Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem akarom elmondani, mert személyes, és elő jönnek a rossz emlékek! - Mondom, majd becsörtettem a konyhába, levettem egy poharat a legfelső polcról, és töltöttem bele magamnak egy kis vizet, majd mikor megittam az egészet a poharat a mosogatóba tettem, aztán rá támaszkodtam a pultra, és néztem ki a fejemből...
- Jól vagy? - Szólalt meg mögöttem egy hang, mire összerezzentem, majd lassan megfordultam. Jack volt az... - Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! - Jön közelebb, majd közvetlen előttem meg áll.
- Semmi baj! - Sóhajtottam - Mit szeretnél? - Kérdeztem lehajtott fejjel.
- Bocsánatot kérek Daniel nevében is! Általában, amit a fejébe vesz, azért addig küzd amíg meg nem lesz! - Sóhajtott, majd felemelte a fejem az államnál fogva, hogy a szemébe nézzék. - De mi már nem egyszer figyelmeztettük, hogy egyszer nem fog valami jól elsülni, és akkor bánhatja! Úgyhogy tényleg bocsánat a nevében is! - Mondja majd megejt egy mosolyt felém, amit viszonoztam.
- Nem haragszom rá igazából... csak... - Sóhajtottam egyet, majd folytattam. - Azért nem akartam elmondani, mert elő jönnek az emlékek... így is nehezen sikerült feldolgoznom őket! - Mondom újra lehajtott fejjel. Mikor nem szólt semmit, felnéztem rá, egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Egy pillanat és jövök, rendben? - Kérdezte kedvesen, mire csak bólintottam. Néhány perccel később Dan rohant be a konyhába, és ölelt magához jó szorosan, amit először nem viszonoztam, de mikor erősebben húzott magához, már nem bírtam, átkaroltam a derekát, és a fejem meg a nyakába hajtottam, és szívtam be férfias illatát.
- Ne haragudj! - Szorít magához meg jobban.
- Nem haragszom, nem tudhattad, de azt jegyezd meg, ha azt mondom nem, akkor ne firtasd! – Mivel nem válaszolt, ezért eltoltam magamtól, és a szemébe néztem, ami megbánást tükrözött. – Megértetted? – Kérdezem tőle. Bólintott.
- Igen, megértettem! – Sóhajtja, majd még egyszer szorosan megölelt. Mielőtt még eltávolodott volna, kaptam egy puszit az arcomra, majd megfogta a kezem, és visszahúzott a többiekhez, akik már javában beszélgettek valamiről.
- Na kibékültetek? – Kérdezi egyből Rachel. Én csak ránézek a mellettem álló fiúra, aki pont ugyan akkor nézett rám, elmosolyodtunk, majd egyszerre válaszoltunk.
- Igen!
- Akkor ezt meg kell ünnepelni! – Emeli fel a kezeit a magasba Samuel.
- Üvegezzünk! – Húzza pimasz mosolyra az ajkait Justin. Miután mindenki elfoglalta a helyét a földön egy körben Jack elment egy üres üvegért, majd mikor visszatért le ült a jobb oldalamra, az utolsó helyre.
- Ki kezdi? – Kérdezte Tina.
- Én! – Kiált fel Jean, aki meg is kapja az üveget, aztán pörget. Rachel-nél áll meg.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
