A középsuli kémei - Befejezett -

2. Rész

Szeptember 27. Csütörtök 7:50
Az első nyomozás, és az új osztály

Mikor Daniel benyitott az osztályba, hirtelen mindenki elcsendesedett, és ránk nézett... de aztán folytatták tovább azt amit abba hagytak.

- Gyere! Ülj mellém, ott úgysem ül senki! - Mondja, majd elindul a harmadik padsorhoz, és leül a második padba, én meg leteszem a cuccaimat, majd leülök mellé. - Na mesélj egy kicsit magadról! - Fordul felém egy féloldalas csábító mosollyal, amiért fogadjunk minden lány oda van. Elmosolyodtam.

- Úgy is mesélnem kell majd magamról a tanároknak, szóval nem akarom kétszer elmondani egymás után! - Mondom nem túl kedvesen, majd előre fordultam a padban, elő vettem a telefonom, vigyázva, hogy senki ne vegye észre, megnyitottam az ügynökség oldalát azon belül ez az ügyünk mappát, és folytattam az olvasást, amit rólam írtak.

Tulajdonságok: Az anyja barátnőjénél él, mert szüleit és a testvérét elvesztette egy balesetben. Nem szereti ha a családjáról kell beszélnie. Eddig magántanuló...

Ekkor becsengettek, de nem is foglalkoztam vele, hanem olvastam tovább... vagyis csak olvastam volna...

- Khm... - Köhintett egyet mellettem az ujdonsült padtársam.

- Mi van? - Kérdezem mogorván.

- Juj! Nyugi! Le ne harabd a fejem! - Teszi fel védekezően a kezeit maga elé. - Csak azt akartam mondani, hogy jobban tennéd ha eltennéd a telefonodat, mert olyan tanárral lesz óránk, aki ha meglátja a kezedben, azt már csak az igazgatótol fogod vissza kapni! - Mondja, majd ebben a pillanatban nyiljt az ajtó, és egy középkorú szemüveges nő jött be.

- Aki most azonnal nem teszi el a telefonját, annak már csak a szülei fogják tudni átvenni az igazgatónőtől! - Mondja, leteszi a cuccait az asztalra. - Osztály vigyázz! Hetesek! - Nézett végig a társaságon. Egy lány és egy fiú mentek ki, és kezdték a jelentést... pfuuu de rég vettem én már részt ilyenen! Nekem nem is kellett suliba járnom! Mindent megtanítottak nekünk az ügynökségen, amit egy középsuliban szoktak a diákoknak...

- Tanárnőnek tisztelettel jelentem az osztály létszáma 31. - Kezdi a fiú.

- Mostmár 32. - Szól közbe a lány.

- Akkor 32. - Vesz egy nagy levegőt, majd folytatja a srác. - Nem hiányzik senki, és van egy új osztálytársunk! - Mutat rám. Mikor befejezte mindenki le ült a helyére, majd a tanárnő felém fordult.

- Szerbusz! Üdvözlünk a 11. e osztályban! Én vagyok az osztályfőnök Susan Hill! Én tanítom a történelmet! Te biztos Janet vagy! - Én csak bólintottam. - Kérlek állj fel és mutatkozz be! - Mondta. Fel álltam, majd az osztály felé fordultam.

- Sziasztok! A nevem Janet Cox! Az anyukám barátnőjével élek, mert a szüleim és a húgom meghaltak egy balesetben... de erről nem nagyon szeretek beszélni, de úgy gondolom, hogy azért jobb ha tudjátok! Azért jöttem át ebbe az iskolába, mert itt kapott munkát a nevelőm, ezért költöztünk... - Mondtam, és én úgy gondoltam, hogy itt befejeztem, ezért leültem a helyemre.

- Köszönjük Janet! Annyi lenne még a kérdésem, hogy hova jártál iskolába? - Kérdezi Susan tanárnő.

- Eddig magántanuló voltam. - Feleltem.

- Rendben! Gyerekek kérlek segítsétek Janetet a suliban. Segítsetek neki a pótlásban, a beilleszkedésben, és ne tegyétek őt is tönkre! Igaz Daniel? - Néz a padtársamra.

- Na de most tanárnő! - Tárja szét a karjait a padtársam, mire többen is elnevették magukat.

- Jól hallottad! - Mondja, majd felém fordult. - Ha bármi kérdésed, vagy bajod lenne, nyugodtan fordulj hozzám! - Mondja majd össze csapja a tenyerét. - Akkor kezdjük is az órát! Hol tartottunk az előző órán? - Kérdezi a többiektől. Az óra elég gyorsan eltelt... mikor kicsengettek, épp mentem volna ki a teremből, mikor meghallottam a főnököm hangját a füldugóból.