"A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani."
Ez a történet egy olyan lányról szól aki kettős életet él. Az élete teljesen rendben volt addig a pontig, amíg nem kapott egy újabb munkát egy középs...
- Azonnal megölöd! - Caroline! Már ne is haragudjon, de nálunk ez nem így megy! - Drága Janet! Változnak az idők!
- Hogy-hogy át jöttél ebbe a suliba? - A nevelőm itt kapott munkát! - Mi történt a szüleiddel? - Hosszú történet ... nem nagyon szeretnék beszélni róla. - Bennem megbízhatsz ... szívesen meghallgatlak
- Ti is érzitek ezt a szagot? - Kérek minden diákot és kollégát, hogy haladéktalanul hagyják el az iskolát!
- Srácok! Én gyors elmegyek megkeresem Nicole-t! - Te nem mész sehova! Majd én gyorsan elmegyek és megkeresem! - Veled megyek!
-Hol van Jack és Dan?! - Azt hittem veletek vannak!
- Két diák bent van! - Be kell mennünk értük! ... - ... Ez a kötelességünk!
Ahogy befutottunk a füstön, ketté váltunk, és elindultunk az osztályunk felé, hogy a táskáinkból elő vegyünk az ilyen helyzetekre alkalmas kém eszközeinket. Alig kaptam már levegőt, mikor a lépcsőn szaladtam felfelé az erős füstben... látni is alig láttam valamit. Ahogy sikerült bejutnom az osztályomba, egyből beraktam a fülesem, és már kapcsoltam is be.
- Caroline? Itt van? - Szóltam bele a készülékbe, de semmi válasz nem jött. A táskámból elő vettem egy fehér kendőt, amit mindig magamnál hordok, és az orrom elé kötöttem, majd elindultam a fiúk keresésére. Miközben futottam egyre beljebb a gomolygó füstben, megláttam egy alakot. Amilyen gyorsan csak tudtam, elkezdtem futni utána, de nem azok a személyek voltak akikre számítottam... három férfi volt, az egyik hasonlított arra, aki elakarta rabolni azt a lányt, de ő nem lehet, mivel meghalt... de király! Hány embere van még? Miért van az, hogy szinte az összes hasonlít egymásra?! Figyelmen kívül hagytam a férfiakat, és inkább a fiúk keresését folytattam. Miután végig jártam a legfelső emeletet, és nem találtam a fiúknak a nyomát, lementem az első emeletre, ahol össze futottam Nicole-el.
- Meg találtad a fiúkat? - Kérdeztem egyből. - Igen! - Alig hallottam mit mondott a kendője mögül. - De lenne egy kis baj! - Elvettem az arcom elől a kendőt, és úgy kezdtem el beszélni. - Kérlek mond hogy nem esett nagy bajuk! - Mondom mire Nicole megfogta a kezem, és futni kezdett abba az irányba, ahonnan jött, vagyis vissza fel a legfelső emeletre. Egy baloldali folyosóra húzott, de én egyből megtorpantam, mikor befordultunk. Nagy valószínűséggel itt történt a robbanás, mivel egy nagy lyuk tátongott a falon...
- Gyere! - Ragadja meg újból a karomat Nicole. Elmentünk a lyuk mellett, és mellette egy osztályterembe húzott, ami csak félig volt meg...
- Mégis mit keresünk mi itt? - Kérdezem tőle, de ekkor valaki nyögött egyet, és azonnal a hang irányába futottam. - Mi a... - Kezdtem mikor megláttam Dan-t és Jacket. - Jézusom! - Tudom hogy szörnyű dolgokkal jár ez a munka, de azért azt nem akartam volna át élni, ahogy a barátaim vérben fekszenek! - Mi történt? - Kérdezem tőlük, közben leguggolok hozzájuk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
