Szeptember 26. Kedd 22:22
Alvás előtt néhány perccelÉppen aludni készültem, amikor hívtak. A főnököm hívott... Caroline. Csak is akkor szokott későn zaklatni, mikor fontos dolgot szeretne közölni.
- Jó estét főnök! - Köszönök bele.
- Neked is jó estét! - Köszön vissza. - Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de lenne egy új munka! - Az új munka szóra felkaptam a fejem.
- Milyen munka? - Kérdezem izgatottan.
- Egy középsuliba kell beilleszkednetek! Rejtélyes dolgok történnek ott, minden második héten eltűnik egy diák, és senki nem tudja, hogy hova vesznek! De az a legfurcsább...
- Mi? - Szólok közbe izgatottan.
- Az hogy egyik sem került elő... és semmi nyomot nem találtak az eltűnési helyszíneken. - Mondja rejtélyesen.
- Ez tök király! - Mondom egy féloldalas mosollyal. - Egy középsuli, ahol rejtélyes diákeltűnések vannak! - Itt megállok egy kicsit, majd folytatom. - Na de az, hogy nem találnak nyomot... olyan nincs! Mindenhol kell lennie nyomnak! - Mondom "ügynöküzemmódba átváltva".
- Hát... ki tudja! - Mondja, és ahogy hallom a hangján mosolygott. - Mindegy! A lényeg, hogy holnap már oda kell mennetek!
- Nicole már tudja? - Kérdezem.
-Igen, tudja, és azt is, hogy holnap reggel fél nyolckor fog rátok várni egy fekete audi az ügynökség előtt.
- Rendben! És... lenne még egy kérdésem! - Fordulok a hátamra az ágyban.
- Tessék csak!
- A suliban az igazgató vagy valamelyik tanár tudja, hogy mi azért megyünk oda, hogy kiderítsük, hogy hova tűnnek el a diákok és hogy ki viszi el őket? - Kérdezem kíváncsian.
- Nem, mivel az is lehet, hogy valamelyik tanár az aki a diákokat csak úgy kedvére elrabolja! - Ebben igaza van...
- Oké, nem szóltam! Igazad van! De most ha nem haragszol, akkor leteszem, mert holnap korán kelek... - Ásítok egyet.
- Rendben! Csak még annyi hogy a többi fontos információt még feltöltöm az ügynökség oldalára a sulival kapcsolatban, meg a munkával kapcsolatban! - Én csak bólintottam, pedig tudtam, hogy nem látja, ezért válaszként csak hümmögtem egyet. - Na akkor hagylak, mert holnap hosszú napnak néztek elébe Nicole-el! Jó éjt! - Köszön el.
- Neked is jó éjt! - Mondom, majd leteszem, lerakom a telefont az éjjeliszekrényemre, majd nyakig betakarózok, és néhány perc múlva elalszok.
Szeptember 27. Szerda 6:30
Első nap a sulibanReggel a telefonom ébresztőjére keltem... Ma van a küldetésünk első napja! Nagyon izgatott vagyok! Alig várom már, hogy megismerhessem az osztálytársaimat, és hogy barátokat szerezhessek! Gyorsan kikeltem az ágyamból megmostam az arcomat hideg vízzel majd vissza mentem a szobámba, és felvettem egy fekete nadrágot egy fehér pólóval és egy fekete piros kockás inggel. Vissza mentem a fürdőszobába, és egy kis sminket raktam fel magamra, ami egy szempillaspirálból és egy kis rúzsból állt. Mikor ezzel kész voltam lerohantam a lépcsőn, csináltam magamnak egy szendvicset amit gyors megettem, majd raktam el a táskámba egy kis pénzt. Felvettem a fekete adidas cipőm a bőrdzsekimet és egy fekete baseball sapkát. Felkaptam az iskolatáskámat, amiben csak néhány füzet egy toll egy ceruza és egy radír volt, meg persze a munkával kapcsolatos dolgok, mint például egy fegyver, töltények, lehallgató eszköz, és mielőtt még elindultam volna, be raktam a fülembe azt a kém füldugót is, amire egy csomóan azt hiszik, hogy hallókészülék, pedig nem az. Ebben szoktak minket értesíteni azok akik az ügynökségen a számítógépek előtt ülnek, és nézik, hogy tart e valaki a közelünkbe vagy sem, ha épp olyan ügyeben vagyunk. Ugyan ez lesz a suliban is, amikor az eltűnési helyeket vizsgáljuk meg. Mikor az ügynökség elé értem, még nem volt ott a kocsi és Nic sem. Addig elő vettem a telefonom, és felléptem az ügynökség titkos oldalára, ahol megtudom nézni azokat az adatokat, hogy melyik osztályba kerülök, és hogy miket írtak rólam az igazgatónak, hogy felvettek.
VOUS LISEZ
A középsuli kémei - Befejezett -
Roman pour Adolescents"A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani." Ez a történet egy olyan lányról szól aki kettős életet él. Az élete teljesen rendben volt addig a pontig, amíg nem kapott egy újabb munkát egy középs...