"A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani."
Ez a történet egy olyan lányról szól aki kettős életet él. Az élete teljesen rendben volt addig a pontig, amíg nem kapott egy újabb munkát egy középs...
Három nap telt el Caroline felszívódása óta... a péntek esti gyűlésen elmondtam minden osztály főnökének a munkáját és azt is, hogy hétfőtől nekem küldetésem van, ezért az ő feladatuk, hogy át adják a munkájukat a gyakornokaiknak.
Most épp egy tetőn vagyok és épp a célpontomat várom, hogy megjelenjen és lelőjem a mesterlövész fegyveremmel. Betartom az ígéretem és megölöm a férfit vagy nőt legyen az bármelyik, még akkor is ha én ezt így nem tartom igazságosnak... de mivel öltem már embert, így nem lesz bűntudatom, ha megölöm azért, amit tesz.
Pénteken a buli után a srácok kerestek többször is, hogy hova lettünk, hova tűntünk el, de nem válaszoltam nekik... nagyon jól tudom, hogy Nicole úgy is fog valami kifogást nekik mondani, hogy miért mentünk el és hogy én miért nem vagyok suliban... (addig amíg nem hozzák helyre a suliban keletkezett károkat addig át lettek rakva a diákok egy másik intézménybe) és hogy Zach most miért is van ott... egyedül Jacknak és Danielnek válaszoltam, mert ugye ők tudják a titkunkat, egyedül nekik írtam vissza, de csak annyit, hogy jól vagyok, hogy ne aggódjanak értem és hogy ne lepődjenek meg azon, hogy nem leszek a héten suliban... ja igen... Danielt vasárnap reggel kiengedték a kórházból, mivel sokat javult az állapota az a két nap alatt is, de persze suliba még nem mehetett... a gondolataimból egy gyanús férfi alak hozott vissza a valóságba a küldetéshez. Először csak nézte az iskolát, majd miután körül nézett, hogy nem-e látja senki bement az épületbe... vártam... vártam mikor jön ki egy gyerekkel vagy történik végre valami... de semmi... viszont a suli háta mögül egy sikítást hallottam, mire megfogtam a fegyverem és gyorsan elindultam egy olyan lövész helyet keresni, ahonnan látom a férfit és el is találok odáig... ahogy meg lett a hely, nem tétováztam, céloztam és lőttem, ügyelve arra, hogy ne a kislányt találjam el, akit a férfi a vállára dobva éppen el akart rabolni. A lövésem célba találta, a férfi összeesett... a kislány azonnal visszaszaladt az iskolába... egy gonddal kevesebb... viszont még ott van az a baj is, ami a mi sulinkban történik... na azzal gőzöm sincs, hogy mit kezdjek... mióta a suliban vagyunk... az óta mintha több kár keletkezett volna... mintha... nem is helyre akarnánk hozni a dolgokat, hanem még rosszabbra csinálni...
Kedd este van... nem mentem be a suliba a tegnapi nap után... nem volt kedvem... meg... most, hogy Caroline nincs itt és nekem kell vezetnem az ügynökséget, így nem is tudtam volna, túl sok lett volna az nekem... most épp a tv előtt ülök és a híreket várom, hogy végre elkezdődjön. Ekkor viszont meghallottam a telefonom a konyhából csörögni. Sóhajtottam egyet, majd felkeltem a kanapéról és bementem a konyhába, hogy fogadjam a hívást. A telefonom kijelzőjén Jack neve villogott. Még egyet sóhajtottam, majd kelletlenül felvettem... nem ignorálhatom mindig, így fogadtam a hívását és a készüléket a fülemhez emeltem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Telefon beszélgetés:
- Végre, hogy felvetted! Már azt hittem, hogy soha nem foglak tudni elérni! - Kezdett el beszélni egyből.
