A középsuli kémei - Befejezett -

14. Rész

Ahogy elhagytam a házat az ügynökség felé vettem az irányt. Leintettem egy taxit, lediktáltam neki a címet, majd elindultunk. Útközben az ablakon néztem kifele és azon gondolkoztam, hogy vajon mit fogok azért kapni, amire most készülök... a taxi ahogy letett, egyből beléptem az épületbe és elindultam fel az emeletre, hogy elmondjam, hogy mire is készül pontosan a főnökünk. Ahogy beléptem a tárgyalóba, már mindenki bent volt, csak engem vártak.

- Sziasztok! Köszönöm, hogy mindenki bejött! – Sóhajtottam egyet. – Először is egy olyan dolgot fogok veletek megosztani, ami a főnökünkkel kapcsolatos, de szeretném, ha ez titokban maradna előtte! – Nézek körbe, miközben mindenkinek a szemébe nézek megerősítés képen, és mikor mindenkitől megkaptam ezt, újra elkezdtem beszélni. – Gondolom mindenki emlékszik arra a napra, amikor „elrabolták" és én felszólaltam utána. – Itt valaki bólintott egyet, valaki meg elmotyogott egy „igent". – Kaptam tőle egy elég érdekes üzenetet, amit mindenkinek elfogok küldeni, hogy olvassa el az üzenetváltásunkat! Utána fogom mondani, hogy miért is mutattam meg! – Elővettem a telefonom és megosztottam mindenkivel, aki a teremben jelen volt. Leültem addig egy székre, amíg olvastak, én addig megfigyeltem őket, és a reakcióikat. – Oké, kinek mi a véleménye? - Teszem fel a kérdést akkor mikor már mindenki rám szegezte a tekintetét.

- Kezdhetem? – Kérdezi barátnőm Nicole. Kérdésére csak bólintottam. – Kezdjük ott, hogy miért döntöttél úgy, hogy ezt most megmutatod nekünk?

- Úgy gondolom, hogy bárki is lenne a helyemben nem akarna azért kényszerházasságba menni, hogy ezzel jót tegyen az ügynökségnek meg azoknak a gyerekeknek, akiket elrabolnak, de ki így ki úgy... a másik meg az amiért így gondolom ezt az egészet, hogy szerintem mindenki egyet ért velem azzal, hogyha egyesítjük az erőinket, akkor abból egy nagy káosz lenne, át vennék ők az uralmat, minket vagy megölnének, vagy addig kínoznának amíg nem fogjuk azt a szakmát csinálni, amit ők! – Mondom Nicolenak miközben összekulcsolom a karjaimat a mellem alatt.

- Igaza van Nicole! – Szólal meg Zack, mire elejtek egy halvány mosolyt felé. - Bármit is tennénk, ők jönnének ki jól belőle...

- De akkor mégis mit tegyünk? - Szólal fel a mesteslövészek vezetője.

- Ja igen, mit kéne akkor tennünk?

- Mi lesz a főnökünkkel?

- Mit fogunk akkor most tenni? - Szólaltak fel egyszerre többen is.

- Erre is van megoldás! - Szólalok meg, mire még többen kezdtek volna el beszélni. - De ez lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni!

- És... mi a terved?

Ahogy kiléptem az ügynökség ajtaján fogtam egy taxit és haza fuvaroztattam magam. Az autóban azon reménykedtem, hogy Jack ki tudodott-e valamit szedni a fogjunkból, hogy ki ő, honnan jött, ki küldte... vagy esetleg még azt is sikerült kiszednie belőle, hogy hol tartják "fogva" Carolinet. De bármi más is elég lesz ahhoz, hogy el tudjunk indulni valamilyen nyomon...
A taxi ahogy megérkezett a házam elé, gyorsan kifizettem az utat és már rohantam is be a házba, hogy megnézzem, hogy mi történt ez a néhány óra alatt amíg távól voltam. Ahogy felértem az emeletre síri csend fogadott ami rossz érzéseket váltott ki belőlem, így gyorsabbra fogtam a tempómat és berohantam a szobámba.

- Azta... - Ennyi hagyta el a számat, amikor megláttam, hogy Jack azzal a késsel a kezében ül a fogjunk előtt amit adtam neki és azt forgatja meg nézegeti. Úgy nézett ki mint egy pszichopata.

- Kérem engedjen el! Beteg ez az ember! - Nézett rám ijedten és kétségbeesetten a fogjunk. A szeméből semmi más csak tiszta félelem volt kivehető. Hm... egész jó munkát végezhetett Jack ha a csaj ennyire fél. - Mindent elmondtam neki! Tényleg mindent amit csak tudtam, csak kérem engedjen el! - Már majdnem sírt a csaj.