"A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani."
Ez a történet egy olyan lányról szól aki kettős életet él. Az élete teljesen rendben volt addig a pontig, amíg nem kapott egy újabb munkát egy középs...
- Janet! Akkor átveszed a főnökünk helyét itt az ügynökségen?
Néhány órával korábban...
- Kit választasz Janet? – kezdett el Caroline beszélni, közben farkasszemet néztem vele. – Kit mentesz meg? – A fiúra néztem, akibe ilyen kis idő alatt belehabarodtam és a lányra, aki meg az egyik legjobb barátnőm lett Nicole mellet, majd vissza a volt főnökömre. Ekkor egy terv kezdett kirajzolódni a fejembe, és már épp cselekedtem volna mikor Jack megszólalt.
- Ölj meg! – szólalt meg felnézve a fogvatartójára.
- Jack... ne tedd ezt kérlek! – néztem rá könyörögve. de ekkor a szemem sarkából észrevettem, hogy ott van nála az a kés, ami egyszer már megmentette az életét. – Engedd el Jeant! – fordultam Caroline felé. Elmosolyodott, majd lassan elvette a kést a lány torkától. – Jean guggolj le! – Ordítottam rá, mire egy pillanatra lefagyott, de utána egyből tette azt, amit kértem, én meg lőttem a fegyveremmel, ami e kezemben volt... elvétettem... Caroline félre ugrott... - Jean! Próbáld meg kinyitni az ajtót! – kiáltottam oda neki amikor én meg Carolinehoz ugrottam már egy késsel a kezemben a fegyverem helyett. Egy ideje már harcoltunk mikor egyszer csak megszólalt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Tényleg igaz a mondás miszerint a tanítványok egyszer jobbak lesznek a tanítójuknál! – mondta, de megtorpant mikor megvágtam az arcát. Gúnyosan elmosolyodott miközben letörölte a vérét.
- Jean?! – kiáltottam neki. – Hol tartasz? – kérdeztem miközben újra támadtam Carolinera.
- Mindjárt meg van! – kiáltott vissza. Egy gyors pillantást vetettem Jackre de ez Carolinenak épp elég volt ahhoz, hogy megsebesítsen. Felszisszentem.
- Janet jól vagy? – kérdezte Jack miközben próbált ő is harcolni a férfi ellen.
- Jól vagyok! – válaszoltam neki... pedig ez nem teljesen igaz... majdnem az ütőerem vágta el... ezért is csodáltam egyedül Carolinet... mindig is nagyon jól tudta, hogy hol kell megsebesíteni az áldozatot, hogy utána neki ne legyen gondja vele. Csak arra nem számított, hogy én ezt eltanulom tőle... hirtelen mozdultam, leguggoltam amire nem számított, átgurultam a lábai közt és elvágtam mindkét bokájánál az Achilles ín*-ét, amitől nem fog tudni felállni... ahogy megérezte a fájdalmat felkiáltott és összeesett.
- Tudod... tényleg sok mindent tanultál tőlem! – kezdte Caroline miközben próbálta elállítani a kezeivel a lábszárából a vérzést. – Ne csak magadra figyelj! – mikor ezt kimondta elhajította a kést, ami a kezében volt.
- Jack vigyázz! – kiáltottam el magam, mire hírtelen elugrott a felé repülő kés irányából, de még így sem úszta meg... a kés a szíve felett találta el a kulcscsontja alatt... - Jack!!! – kiáltottam el magam és oda futottam hozzá, de előtte letepertem a férfit, akivel eddig harcolt. - Jack! – fogtam két keze közé az arcát. – kérlek maradj velem! – néztem mélyen szemeibe. – nem hagyhatsz itt! – a fejét az ölembe tettem, majd levettem magamról az ingemet és a vérző területre szorítottam... ki kéne húznom a kést... de attól félek akkor nagyobb kárt teszek benne...
