Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélés, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy – úgymond – tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis, ez az, ami mindegyikőnkben közös. Ez a dolog az ereinkben folyik, egy irányíthatatlan valami, ami olyan, mint a drog. Egyszer teszed meg, akkor először érzel bűntudatot, majd magával ragad, és utána nem szabadulsz tőle.
De hogy miről is van szó?
-Tob - zökkentett ki valaki a gondolataimból.
-Mi van? - néztem hátra.
-Elbambultál - jegyezte meg, majd intett, hogy forduljak vissza.
Megőrített ez a csend. Amióta eljöttünk megkeresni ezt a barmot semmit se szólnak, de még ha hozzájuk szólok sem válaszoltak. Vágom, hogy nem fog ez náluk sokáig tartani, de akkor is, pillanatnyilag nagyon rossz volt.
-Biztos, hogy itt lesz? - fordultam meg, egyenesen a srácok felé, de nem találtam őket ott.
Meglepődtem. Fél perce még hallottam, ahogy jönnek mögöttem, kizárt volt, hogy ilyen hamar eltűnjenek.
Körbenéztem, majd zajt hallottam. Egyből odafordultam, és arra lettem figyelmes, hogy a hátam mögötti bokor mozog.
-Jó vicc. - jegyeztem meg - nem ijedtem meg. Nyugodtan e... - akadtam meg.
Valaki hátulról lefogta a karom, és a hátamnak szorította.
-Ki a franc vagy? - suttogta a fülembe.
-Ezt akár én is kérdezhetném - nevettem fel halkan. Válaszként egy kést szorított a nyakamhoz, de mire észbe kaptam, nem nagyon tudtam magamon segíteni.
-Válaszolj már - kezdett el rázni.
Valahonnan felettünk egy füttyszót hallottam.
-Azta - szólalt meg Masky - leterítettek, haver?
-Nem pont most kéne viccelődni - néztem oldalra.
A srác (merem feltételezni, hogy fiú) felnézhetett, mivel a kést kicsit elrántotta a nyakam alól. Az biztos, hogy rendesen lankadt a figyelme, és ezt kihasználva megpróbáltam bokán rúgni, sikeresen. Leemelte rólam a kezét, és amikor ez megtörtént, a legközelebbi fának szorítottam, majd kivertem a kést a kezéből.
-Most legyen nagy a szád - rángattam a vállát.
A hangjáról és az előbbi tetteiről megállapítottam már, hogy fiú, de a hosszú, fekete haja nem erről árulkodott. Egyedül ezt az arca bírta fokozni: a szája mosoly alakúra volt vágva, és nem volt szemhéja.
-Jeffrey Woods, alias Jeff the Killer? - kérdezte Hoodie, de a gyerek nem nagyon akart válaszolni.
-Ezt keressük? - szóltam hátra meglepetten, de nem voltam annyira hülye, hogy megforduljak.
-Elvileg - válaszolta hanyagul.
-Én helyben kinyírom - nyúltam volna a baltámért, amit akkor hagyhattam el, amikor a srác letámadott.
-HAGYJATOK MÁR - üvöltött fel - mit akartok, ti...
-Na - szakította meg Masky - észrevehetnéd, hogy ebből csak szarul tudsz kijönni. Én a helyedben nem lennék bunkó.
-Teszek rá! - vigyorgott. - Ha elengedtek, talán nem esik bajotok. - nevetett fel.
-És keménykedik tovább - akadtam ki - hát ezt nem hiszem el. Kötözzük ki, és mondjuk Slenderman-nek, hogy jöjjön el érte, ha kell neki. Én biztos nem szenvedek vele.
YOU ARE READING
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Horror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
