Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️

Véletlenek

~ Egy ismeretlen szemszöge ~

-Felejtsd el - legyeztem a kezemmel.

Sosem tartoztam neki magyarázattal, és ez most is így volt, pont ezért nem érdekelt a véleménye.

-Toby az én - hangsúlyozta ki az utolsó szót - csapatom tagja. Add oda most, mert ha nem, nagyon meg fogod bánni. - mutogatott hevesen.

Rohadtul nem hatott meg a fenyegetés. Sőt, nevettem azon, hogy Tobyt tárgyként emlegeti. Még gondolkodtam is, hogy lehet, meg kéne említenem.

-És hogy fogom megbánni? - támaszkodtam az ajtófélfának. - csak nem idehozod a csapatod, és letámadtok? Elég kiszámítható vagy, tudod? - nevettem. Egyszerűen nem tudtam már vele mit kezdeni.

-Pedig pontosan ezt fogom tenni - emelete meg a hangját.

Úgy éreztem, hogy visszaadom azt, amit egy éve tett velem. Gyűlöltem miatta. Mert igen, egy áruló volt, de róla senki sem tudta. Szentül meggyőzött mindenkit arról, hogy jót akar nekik. Hogy aztán élő fegyverként használja őket egy olyan csatában, amit ő indított.

-Gyere nyugodtan - intettem - mert biztos, hogy a drága csapatod megtenné miattad, ha nem miattad, majd érte - vágtam pimaszul az arcába - mert lehet, hogy gyilkosaid vannak, és lehet, hogy parancsolni tudsz nekik, de összetartani nem tudod őket, és ehhez a három jobbkezed kevés - nyitottam ki az ajtót, amit ő egyből visszalökött. Felröhögtem rajta.

-Értsd már meg, te idióta, hogy itt nincs biztonságban. - hajolt közelebb - a háborúdba most nem megyek bele, de az biztos, hogy ha Zalgo megtalálja, nem fogja életben hagyni. Valld be, hogy csak azt akarod, hogy melletted legyen! - fejezte be suttogva a mondat végét.

A gyomrom görcsbe rándult.

-Zalgo úgysem bántaná - suttogtam.

-Dehogynem. Ha hiszed, ha nem, neki is vannak emberei, és ő is tudja, hogy milyen érzelmeket táplálsz iránta. Ha meg nem, akkor mit keres nálad egy ember a csapatomból? Azt fogja hinni, hogy elárultad. - vágott vissza.

Hihetetlen volt ezt hallani.

Képes lettem volna most is nemet mondani, de ahogy lassan végiggondoltam... lehet, hogy van benne valami. Mind a kettőnket halálra ítélem. Viszont így soha nem fogom látni..

Toby nélkül pedig én...

-Arra van - nyitottam ki az ajtót, és befelé kezdtem mutogatni.

Mondanom sem kell, egyből bement.

Üveges tekintettel bámultam a földet.

Mi lesz velem...

Mi lesz velünk?

Kezeiben a fiúval jött ki a házból. Egy pillanatra nézett rám, majd hálásan biccentett, és elindult be az erdőbe.

-Hé - csuktam be mögötte az ajtót.

Egy pillanatra visszafordult.

-Vigyázz rá - nyeltem nagyot - kérlek.

Enyhén bólogatott.

-Köszönöm, hogy megmentetted - fordult hátra, és azzal együtt felém hajított egy lapot.

Nem tudtam, hogy csapda-e, minden esetre felvettem a földről.

-Ha meggondolnád magad..

-Nem fogom - vágtam rá a választ, és szúrós szemekkel néztem, a hamarosan egyre csak távolodó alakját.