Kedvem sem volt lemenni kajálni. Kihagytam a kávét, ami amúgy minden reggelem kezdte, még se ittam úgy két napja. Nem is kívántam. Úgy nem is esne jól, ha Slenderman és Hoodie pofáját kéne bámulnom, és egész nap jópofiznom velük. Mármint, inkább egész reggel. Ha itt tartunk, az estéből sem maradt meg sok. Vágom, hogy valamikor elaludtam, de észre se vettem, sőt azt sem, hogy Masky kiment a szobámból. Sokáig agyaltam a dolgokon, talán túl is gondolva mindent. Ha ez igaz, akkor azt hiszem, elvesztettem a bizalmam azokban az emberekben, akik eddig támaszt jelentettek nekem. És ez nagyon nem esett jól.
Hirtelen ötletem támadt. Nem volt megoldás a problémámra, de úgy éreztem, hogy most erre van szükségem. Megfogtam a baltám, és kiugrottam az ablakon. Mindig perfekt a landolásom, ezt amióta itt vagyok elsajátítottam, szóval nem esett bajom. Mondjuk, ha esne, azt sem érezném.
Elindultam az erdőbe. Egyre beljebb mengem, egészen addig, ameddig már nem láttam a házunkat. Szerencsém volt, mert nem hiszem, hogy követtek.
Már percek óta folyamatosan sétáltam. És csak akkor jutott eszembe...
Pontosan hova is megyek?
Nem tudom. Mindenképp el, mert nem bírom elviselni azt, ahogy elbántak velem. Illetve ahogy majdnem elbántak velem. Tudom, hogy túl kell lépnem rajta, de egyszerűen nem tudok. Nem tudom elfogadni, hogy az egyik legjobb haverom, és a főnököm - akit mellesleg az apámnak tudhatok egy ideje - így hátba támadtak. És hiába lett volna akkor jobb, most rohadt szarul esik.
-Én figyelmeztetni akartalak - hallottam magam mögül egy női hangot. Hiába fordultam meg. A mozdulattól pillanatról-pillanatra minden elhomályosult, és mire megfordultam, nem láttam semmit.
~~~
-Tob - rázta valaki a vállam, a nevemet mondogatva.
A megszólításból, és a hangból tudtam, hogy Masky az. Viszont fogalmam sem volt, hogy hogy a francba került oda, ahol én voltam.
-Mi van? - kérdeztem, és kinyitottam a szemem.
Az első dolog amit láttam, az Masky feje volt, ami valahogy nem lepett meg. Ahol voltam, az annál inkább.
-Hogy kerülök ide? - kérdeztem meglepődötten.
-Haver - nevetett - nyitott szemmel alszol, és valami figyelmeztetésről motyogsz, aztán amikor felkelsz megkérded, hogy kerültél ide. Te nem vagy normális. - jelentette ki.
-De hát... - meg akartam cáfolni amit mondott, viszont nagyobb idiótát már nem akartam magamból csinálni - mindegy, akkor ezek szerint csak álmodtam - ráztam a fejem. Igen, talán tényleg ez lehetett a lehetséges opció. Különben, mit csinálnék itthon?
-Gyere le kajálni - sóhajtott - Slender hiányolt.
-Pillanatnyilag nem igazán érdekel - válaszoltam pár másodpernyi csend után. Masky összehúzta a szemöldökét.
- Még mindig ezen pattogsz? - nézett lesajnálóan oldalra, és vissza rám - ha tudom, hogy ennyire megráz, akkor el sem mondom. De jó, akkor lemegyek, és megeszem helyetted a gofridat. - indult az ajtó felé.
-A mimet? - fogtam fel amit mondott.
-Jól hallottad - kiabált vissza szórakozottan.
-Abból nem eszel! - jelentettem ki, és szó szerint kipattantam az ágyból, majd a haverom után futottam.
~~~
Ha tudom, hogy ennyire szarul fog esni a kaja, akkor inkább meghagyom Masky-nek. És most nem arról volt szó, hogy kik ülnek az asztalnál. Igazából, mire leértem Slenderman rég végzett a kajálással - amit a mai napig nem értek, hogy csinál, ha nincs szája -Hoodie meg állítólag le se tolta még a pofáját. A probléma a beszűkült hasammal volt, és azzal, hogy pár napja a szó rohadt értelmében, elfelejtetten enni, ezért a második gofri ott végezte, ahol bement.
-Gratulálok! - tapsolt Jeff amikor bementem a nappaliba.
-Kösz - dőltem le a kanapéra. Szinte éreztem, ahogy kevereg a gyomrom, és minden pillanatban készültem előrehajtani a fejem.
-Pedig szerintem fasza volt - mosolygott. Igazából, nehezen tette volna nem ezt. - mármint a kaja.
-Jó is volt. - jegyeztem meg - csak a gyomromnak nem ez a véleménye - tettem a kezem a szám elé.
-Ide ne okádj! - ugrott fel a székből.
-Köszi - emeltem el a kezem - jobban vagyok. - közöltem, amire visszaült.
-Amúgy - fogta meg a távirányítót - a törpével mi van?
-Milyen törpe? - vágtam értetlen tekintetet. Aztán beugrott - Ja, a Drowned gyerek! - kaptam a fejemhez - passz.
-Hallottam valami olyat, hogy a magas, pofátlan csávó beszél róla. Ja, meg láttam is, ahogy ment a folyosón, és bebaszta a szobám melletti ajtót - közelebb jött, és felém hajolt - őszintén szólva, félek, hogy egyik éjjel felkel és elkezd bőgni. Tudod, mint ahogy a szellemek szoktak, az a lányos, visítós cucc, csak ők a vécében kísértenek. - fejezte be a mondandóját.
-Igen Jeff, azt a filmet Harry Potternek hívják, és abban bőg a csaj a lánymosdóban. - ráztam a fejem - de az lány volt. - forgattam a szemeim.
-És honnan veszed, hogy ő fiú? - teljesen komoly arcot vágott.
-Ahj, ne fárassz - sóhajtottam - ha ennyire bejön hajts rá.
Meglepődve nézett rám.
-Te normális vagy? - bökte ki a mondatot hosszú ideig tartó gondolkodás után.
-Igazából nem én félek egy szellemtől, csak azért, mert mellettem van a szobája. Meg amúgy is - tártam szét a karom - furcsa módon nagyon érdeklődsz iránta - mosolyogtam.
-Fuu bazdmeg - vett nagy levegőt, majd kifújta - reménytelen vagy. Nem vagyok buzi - mutogatott magára.
Vitatkozhattam tovább, de valahogy nem igazán volt hozzá kedvem, szóval inkább csak ültem és mosolyogtam. Jeff egy ideig bámult, aztán gondolom leesett neki, hogy nincs kedvem beszélgetni. Felrakta a lábát a dohányzó asztalra,és úgy kapcsolgatta a tévét.
Nagyon sok dolog járt az eszemben. Még mindig nem tudtam felfogni a történteket, viszont most valahogy az jobban érdekelt, hogy hogyan kerültem haza az ágyamba, amikor tisztán emlékszek hogy elmentem itthonról. Lehetetlen, hogy álom legyen.
-Nézd már! - mutogatott Jeff a tévé felé, valamit közbe a szájába tömve.
Kizökkentett a gondolataimból, ezért rögtön oda néztem. A híradó ment, a következő főcímmel: "gyilkos bohóc az erdőben".
Kicsit néztem az adást, és csak utána esett le, hogy miről is van szó. Felálltam, és készültem volna szólni Slendemannek, amikor kopogtattak...
~~~
Sziasztok!
Bocsánatot kérek mindenkitől a kimaradásért, egy ideje nem publikáltam részt mivel egyrészt nem igazán van rá időm, másrészt ötletem se volt. Igazából én sem tervezek ekkora kihagyással l írni, szóval a jövőben valószínűleg gyakrabban hozom a fejezeteket.
Szerintetek ki kopogtat az ajtón? :D lehet tippelni
Negroo
YOU ARE READING
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Horror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
