Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️

Áruló

Elfordítottam a fejem, ami mellesleg a vízzel volt egy szintben, és párszor bele is lógott már a kezem, de mindegy, koncentráljuk a lényegre. Nem volt ott semmi érdekes, és amikor fordultam volna vissza Hoodie felé, észrevettem egy alakot a víz felett. Egy alacsony, manóra emlékeztető srác lebegett, úgy a tó felett egy méterrel (a szó szoros értelmében).

Maga előtt összekulcsota a kezét. Kezdetben komoly tekintettel nézett ránk, majd ez átváltozott érdeklődővé, és kis idő után már vigyorgott.

-Megzavartam valamit? - kérdezte röhögve.

Az én kedvem egyáltalán nem volt ilyen jó. Hoodiera néztem, és egyből ideges lettem. Csak látnám a pofáját az álarc mögött...

Egy kis ideig néztünk farkasszemet (már ha nevezhetem annak), amikor végre leszállt rólam. Nem szeretném részletezni, hogy milyen pozícióban is feküdtünk a földön, mert az igazából elég félreérthető volt.

Hosonlóan hozzá, én is felálltam, majd a manó felé fordultam.

-Ben Dro...

-Mi van? - szakított félbe.

-Kijönnél a vízből? - szólt bele flegmán Masky - Nem akarok megfürdeni.

Olyan volt, mint ha falnak beszélne. Bámult maga elé, úgy kábé egy percig, és hevesen el kezdte rázni a fejét.

-Na figyelj ide, te gamer patkány - hallottam Hoodiet, aki akkor szemezett vele, maga előtt keresztbe tett karral - kurvára elegem van a mai napból, szóval jobban tennéd, ha kivonszolnád a segged a vízből, mert ha nem, előbb-utóbb úgy is megtalállak, és addig verlek ameddig élsz! - jelentette ki.

A törpe csak mérgesen rá nézett, majd egyik pillanatról a másikra megmozdult, és mire észbe kaptam, egy centi választotta el a két srácot. Hoodie, a meglepettségtől hátra lépett, de amikor realizálta a helyzetet, kihúzott mellkassal támadópozícióba lendült.

-Mit mondtál? - kérdezte Ben, tagolva a két szót.

Amíg ezek ketten veszekedtek, megláttam Maskyt a túloldalon, egy kötelet fogva a kezében. Pont közöttünk voltak, és most nekünk kellett cselekedni. Tudtam, hogy ha Hoodie bármilyen hirtelen mozdulatot csinál, azzal elijeszti Bent, aki most éppen minden figyelmét neki szentelte, ezért totál kizárta a külvilágot. Ezért volt a tökéletes terv az, hogy ameddig nem figyel, összekötozzuk a kezét. Igazából, foglalkoztatott a gondolat, hogy egy szellemet hogy a francba fogunk megkötözni, de rájuk hagytam. Végül is, ha nem megy, akkor ártani se tud nekünk.

Masky három ujját mutatta, majd kettőt, és utána egyet. Egyszerre kezdtünk el futni. Egy méter választott el, amikor a csávó felém nézett. Fél szemmel láttam, ahogy átkerul a kötél Hoodiehoz, azt tovább adta nekem, majd vissza, és mire a gyerek észhez tért meg volt kötözve. Talán én voltam túl naiv, amikor azt hittem, lehetetlen. Lebegni sem lebegett, a földön vergődott, de nem tudott magán segíteni.

-Ennyit érsz, nyomorult. - rúgott a földbe Hoodie, majd a srác mellé köpött.

-Mi van veled, ha.. - kérdezte Masky, akinek gondolom eszébe jutott az öt perccel ez előtti eset, és inkább csendben maradt.

Vártam a következő lépést, de a szó rohadt értelmében, semmi sem történt. A srác nézelődött, a többiek inkább egymást nézték, én meg időközben rájöttem arra, hogy egy napja nem aludtam. Hiába, a napokig tartó gyilkolászasnak ez az eredménye.

-Szerintem menjünk - törtem meg a csendet. A baltám után kezdtem kutakodni, amit a tó mellett láttam meg.

-En tuti nem jövök veletek - bátorodott meg kérdésével a manó.

-Nem kérdeztük a véleményed - vágtam rá egyből a választ - amúgy sincs más választásod.

-Úgy igaz - mutatta fel a mutatóujjat Masky - Slenderman már vár - jelentette ki, miközben én elmentem a fegyveremert.

-Slenderman? - ismételte meg a nevét - az az undorító, magas, csápos, arc nélküli fazon? - vekonyodott el a hangja - Isten ments! Én nem megyek oda! - jelentette ki.

Hoodie közelebb lépett, megfogta a kötél végét, és azt húzva elindult a bázis irányába. Ben kénytelen volt utána futni, ha csak nem akarta, hogy keresztül vonszolja az erdőn.

***

-Kajak nem láttad a csaj arcát? - kérdezte Masky, aki akkor kapott az alkalmon, és kerdezgetett Clockworkkel kapcsolatban.

Ameddig az ágyamon feküdtem, és bámultam a plafont, ő az ablak előtt állt, és az unalomtelt pofám bámulta.

-Nem - sóhajtottam.

-Akkor mi tetszik benne annyira? - tette fel a kérdést felháborodottan.

-Nem mondtam, hogy tetszik - ültem fel az ágyon, és az szemébe néztem - azt mondtam, hogy távolról nézve jó bula lehetett - magyaráztam, olyan lassúsaggal, hogy megértse. Még egyszer végigfuthatott az agyán, mert nagyon elgondott valamin.

-Ok nélkül sose mondasz ilyet - húzta fel a szemöldökét, és huncut mosollyal végigmért.

-Te mekkora fasz vagy - terültem el az ágyon a fejemet fogva.

-Végül is - tartott kis szünetet - van esélyed nála.

-Ezt hogy érted? - kérdeztem, miközben ide-oda döntögettem a fejem.

-Úgy, hogy elhagyatad azt a szar stílusod - jegyezte meg flegmán.

-És ezt - céloztam a dologra - hogy érted? - kíváncsi voltam. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek a szemébe, ezért megint felületem. Kezeimmel a hátam mögött támaszkodtam.

-Úgy, hogy nem vagy olyan félénk, mint korábban - fogta meg az állát, és pár másodperc elteltével rám mutatott - és nem dadogsz.

Ja. Ez igaz volt, bár amennyire... Néha még visszatér az, hogy csak így vagyok képes beszélni, és olyankor megint olyan vagyok, mint régen. Azt hiszem, a két dolog összeköthető. Most, hogy nem dadogok - amit amúgy Slendermannek köszönhetek - valamennyire sikerült megbátorodnom.

-Amúgy meg - zökkentett ki Masky a gondolkodásból - ne csodálkozz, ha Hoodie féltékeny. Nagyon pedálozott Slendernél, és elárulom, mert eddig titok volt, de le akart váltani.

-Várj-várj! - legyeztem felé a kezemmel, közben mosolyt erőltetve az arcomra - le akart váltani?

-Igen - helyeselt - azt beszélték, hogy őt teszi meg helyetted helytartóvá, ami egy rohadt nagy feladat, főleg az ő részéről. Mint mondtam, Hoodie nagyon akarta az egészet, és olyan dolgokba is belement, amiket igazából nem is szeretett volna megcsinálni - nézett körbe a szobába, szerintem már kínjában, de annyira le voltam blokkolja, hogy nem bírtam ezen gondolkodni - nagyon magadba voltál fordulva. Aztán jött az a nő, aki hónapokig szenvedett veled, mire folyékonyan el tudtál mondani egy mondatot. Akkor volt Slender azon a szinten, hogy átgondolja még egyszer, és mire feljött a téma, egy rohadt erős személyiség lett belőled.

-Mikor mondta le végleg? - szakítottam félbe.

-Pár hete. Nem is tudom, talán már egy hónapja, mikor lefújta az egészet. El tudtad látni a feladatai, és ez volt neki a legfőbb. Nem úgy értem, hogy nem szeretett, csak úgy gondolta, hogy így jobb lesz mindenkinek. Hoodie a végén már csak azért volt veled ilyen, mert azt hitte, visszakerülket abba a pozícióba, amiből kizökkentetted. - fejezte be a prédikálást.

Nehéz volt feldolgozni. Engem lecserélni? Nem vagyok önző, és nem azt mondom, hogy abban az időszakban nem így lett volna a jó. Végül is, mit gondoltak? Bejelentik, hogy így döntöttek, aztán csináljak amit akarjak? Legalább ne a hátam mögött tették volna ezt meg.

Elárultak, úgy, mint soha.

***

Hoppá😮 Mik ki nem derülnek...

Remélem tetszett a rész, ha így volt, mindenképp jelezzétek egy vote-tal.

Negroo