Órák óta ugrálok az ajtó előtt. Ahoz képest hogy mennyire utáltam a betegszobát, most annyira be akartam menni. Slenderrel karöltve, aki csak azért nem volt ott, mert nem akarta zavarni Eyelesst, aki a sebeit látta el.
Ameddig én fel-alá járkáltam, Slender nyugiba visszavonult az irodájába, mondván ha E. J. kijött, ketten menjünk le hozzá, és mondjuk el, mi a helyzet.
Még mindig nem tudtam elhinni. Mit keresett a proxyk jele Clockon? Ráadásul a vállán, ugyanúgy mint nekem, Hoodienak és Maskynek? Zalgo hülye játéka lenne?
Mintha csak valaki meghallgatott volna, kijött az ajtón a csapat orvosa. Bár megpróbáltam benézni a résnyire nyitott ajtón, ő azt olyan hamar csukta be, hogy semmit sem láttam.
-Slender...
-Tudom - vágott a szavamba.
Akkora zavarban voltam, hogy az "ö"-n kívül semmit sem tudtam kinyögni. A fejemet ráztam, lecsaptam a padlóra, és megvakartam a tarkóm, de Jack rezzenéstelen arccal bámult. Vagy hát ki tudja. Sosem veszi le a maszkját, de a fejét nem fordította.
Egyszerre untuk meg az egy helyben álldogálást, és indultunk Slenderman irodájába. Előre törtem, és ahogy leértem a fordulóba, bekopogtam. Az átlagos "igen, gyere" és társai helyett kinyitotta az ajtót, és ahogy meglátott, oldalamon Eyelessel rögtön betessékelt minket.
Slendy szobájában két szembetűnő dolog volt: az egyik az íróasztala volt, a szoba hátuljában, a közepétől valamivel hátrébb, ami a tőlem jobb falhoz volt tolva. A másik a nekem bal oldalat, szoba végében lévő, falra felszerelt hungyarocel kockák, aminek a közepe üreges volt. Többek között ott voltak az akták is, egy cipősdobozban.
Ahogy bementünk, mint a ketten megnéztük a két tárgyat, mint ahogyan azt mindenki szokta, ahogy a szobába lépett, még én is, pedig már rutinom van.
E. J. kihúzta a maga előtt lévő széket, és miután Slender az asztal túloldalán helyet foglalt, ő is leült. Hozhattam volna magamnak is egyet a szoba sarkából, de nem volt hozzá hangulatom, ezért nekitámaszkodtam a falnak.
-Mély karmolások, sebek vannak mind a két kezén és a hátán. A tenyerére furcsa, kínai betűk vannak karcolva. Tele van zúzódásokkal, foltokkal és véraláfutásokkal, szinte olyan, mint akit halálra akartak verni.
-Mit gondolsz, ki tehette? - tettem fel a kérdést, amint lehetőségm nyílott rá, meg sem adva az esélyt, hogy Slender feleméssze a hallottakat.
Nem lepett meg, mikor nem válaszolt egyből.
-Egy démon. Valószínüleg Zalgo - tette hozzá - Jack, elláttad a sebeit?
-Igen, mindet - nyelt nagyot - de nem fog hamar meggyógyulni.
Slender mélyet bólintott.
-Azt hiszem mennék - állt fel a székből.
Slendy legyintett, ami egenlő volt az engedéllyel, hogy elmehet. E. J. sem húzta az időt, mert rögtön elment, minden hozzáfűzés nélkül.
Leültem a székbe, és készültm farkasszmet nézni vele, majd feltenni a kérdést, de beelőzött.
-Egy éve volt. - jelentette ki - akkor ti még nem voltatok itt. Se Masky, se Hoodie. Én meg untam a gyilkolást. Vagy is, nem untam, de belefáradtam. - kilökte a széket, majd felállt, és az ablakhoz ment.
-És? - szakítottam meg a drámai hatásszünetét.
-Kellett valaki, aki kinyírja helyettem a kiszemelt embereket - mereven bámult ki az ablakon - pont kapóra jött. Olyan kiképzést kapott tőlem, amilyet egyikőtök sem. Tökéletesnek bizonyult a proxy szerepre. - nagyot nyelt - de Zalgo bekavart. Elhitette vele, hogy a rossz oldalra állt.
YOU ARE READING
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Horror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
