Este bementem. Valamikor nagyon este, amikor már az orromig sem láttam. Közben el is kezdett esni. Mondhatom, nagyon örültem neki. Mire visszaértem, csurom vizes voltam. Lefeküdtem az ágyamra és terveztem volna szenvedni, de abban a pillanatban elaludtam.
Riadtan keltem fel reggel. Lihegtem, a szívem nagyon dobogott. Azt hittem, ott vagyok, de nem. Felültem és körbenéztem. Először nem láttam sokat a szar időtől, ami kint volt. Csak aztán ugrott be, hol vagyok. Csak álom volt.
Szörnyű volt az a sok vér. Gyilkos vagyok, de még nekem is az volt. Ott a pokol kapujában.. egyik oldalamon volt Zalgo, másikon Clock. Egy pisztoly volt a kezében, amivel rálőtt. Először a kezére, majd megvárta, hogy elvérezzen, és tovább lődözte, addig, ameddig felismerhetetlen nem lett. Olyan voltam, mint egy szellem. Nem csináltam semmit. Csak ott álltam, mint egy külső szemlélő. Teljesen leblokkoltam.
Fejemet a párnámba temettem, és végiggondoltam mindent, még egyszer. Már annyiszor, hogy untam. De nem volt más, ami foglalkoztatott volna.
Eljutottam addig a pontig, hogy kezdenem kellett magammal valamit. Leszedtem a fogasról a ruháim, átöltőztem, és felakasztottam azt, ami rajtam volt, majd a baltám és a maszkom nélkül elindultam a konyhába.
Mentem a fordulónál, ahol ugye Slender irodája volt. Abban a pillanatban nyílott az ajtó. Hogy őszinte legyek, senkire sem voltam kíváncsi. Legnagyobb vágyam az volt, hogy lemenjek, megigyak egy kávét, és folytassam a szenvedést.
Az ajtón kilépett Hoodie és Masky. Maszkban, teljes ruhába.
-Ugye nem? - reagáltam egyből a helyzetre.
Összenéztek.
-Sajnálom, Toby - kezdett bele Masky - túl könnyű az alany, és mivel ennyire szarul vagy - vakarta meg a tarkóját - azt mondta, hogy menjünk ketten.
-És ezt hogy a faszomba gondoltátok? - emelkedett meg a hangom, amire Slender kivágta az irodája ajtaját.
Épp készült volna üvölteni. Láttam a mozdulataim. Aztán mikor észrevette, hogy ott vagyok elengedte.
-Menjetek a dolgotokra! - intett Maskyéknek.
-NEM! - kiabáltam.
Úgy éreztem, szétvet a düh, és felrobbanok.
-Toby - kezdett volna bele valamennyire ingerülten.
-SZAROK A MAGYARÁZATODRA! - üvöltöttem teli torokból. Hoodie picit meghőkölt, és mivel még tudtam, hogy a fél ház alszik, halkabban folytattam - szerinted attól, hogy van egy seb a hasamon, nem tudom ellátni a feladataim? Mikor nem tudtam?
-Mondjuk akkor, mikor visszaesett az állapotod, és beleestél a depresszióba! - hadarta el ingerülten - és mivel tudom, hogy hajlamos vagy rá, nem fogom hagyni, hogy egy csitri miatt ez megint megtörténjen! - jelentette ki, és azzal bement az ajtó mögé - Ti meg mire vártok? - nézett a két szerencsétlenre, akik próbálták felfogni a dolgokat, aztán mintha beléjük csiptek volna, elmentek. Slender bement, és becsukta az irodája ajtaját.
Na ez fasza. Abba a kurva életbe! A kibaszott depressziójába abba, hogy akadna meg a torkán a kurva depressziója!
-Toby, mi a faszért üvöltesz hajnalok hajnalán? Valaki még aludna ám bazdmeg! - kiabált le Jeff a lépcső tetejéről, de ahogy kimondta vissza is ment.
Hirtelen megtámaszkodtam a korlátban. Most még ez is... pont ez hiányzott!
Megremegett a kezem, és párszor megismételte a mozdulatot. Az a kurva tikk.. ezen sem segít semmi. Ez is csak akkor jön ha szétbasz az ideg.
YOU ARE READING
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Horror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
