-Három napja ki van ütve. Mi legyen?
Alig hallottam a hangokat.
-Sok vért veszített, és nem bírta az ezzel járó fájdalmat.
Ezt már valamivel jobban hallottam. Viszont semmit sem láttam. Nem tudtam kinyitni a szemem.
-Nem is érez fájdalmat! - egy nagy csattanás.
-Nyugi - a hangok megint eltompultak.
Résnyire nyitottam ki a szemem, de megvakított egy nagy, fehér fény. Megpróbáltam mozgatni a kezem, de egyből visszahúzott oda, ahonnan emeltem.
-Ez...
-Oldozzatok ki - hangom nyers volt, és túlságosan gyötört - idióták. Szerintetek meg tudnék szökni? - megcsuklott a hangom.
-Toby! - kiáltott fel valaki, aki szerintem Masky lehetett, kicsit beszívott állapotban - hogy vagy?
Megpróbáltam megint kinyitni a szemem, ami egy pillanatra sikerült, de egyből visszacsuktam.
-Szerinted? - nyögtem ki a kérdést valamivel könnyebben.
Köhögnöm kellett, de mivel ugyebár ki voltam kötözve, csak a fejemet tudtam oldalra fordítani.
Éreztem, hogy valaki a kezemhez nyúl, és elkezd kioldozni.
Ismét kinyitottam a szemem, amire rájöttem, hogy síkban van a lámpával, szóval ahogy megdöntöttem a fejem, sikerült nem megvakulnom, de így is majd' kiégtek a szemeim a sok fehértől.
Eyeles állt az ágy oldalán, és kötözött ki.
-Megyek, szólok Slendynek hogy felébredtél - néztem rá Maskyre, és már el is tűnt.
-Hogy érzed magad? - kérdezte rögtön, miután kiment Masky.
Szar volt így a helyzet. Ő csinálta a sebem, és most ő segít rajtam. Vagy.. Egyáltalán..
-Mi történt? - nyögtem ki a kérdést, és felhúztam a szemöldököm - a démon csinált valamit?
Hirtelen rám nézett. Rajta volt a maszkja, szóval nem láttam a reakcióját.
-Milyen démon? - oldozott ki véglég, én pedig sikeresen felültem.
Most vettem észre, hogy a betegszobában vagyok. Viszont az utolsó emlékem akkor is a démon volt.. meg....
-Jack, kimennél picit? - nyitott be Slender az ajtón - beszédem van Tobyval.
Igen, akkor esett le. Clock.. még mindig görcsbe rándult a gyomrom, ha arra gondolok...
Eyeless rám nézett, majd Slenderre, lassan megfordult, és szó nélkül kiment az ajtón.
-Jól vagy? - húzott mellém egy széket.
Fáradtan lehunytam a szemem.
-A huszadik vagy, aki megkérdezi - fogtam a fejem.
A kezem megremegett, a pulzusom pedig megint az egekben volt. Féltem, hogy nem tudok uralkodni magamon.
Kérdőn rá néztem.
-Mi van vele? - suttogtam.
Csak hallgatott. Semmit nem mondott. Minden pillanat egy kész kínzás volt, amit akkor éltem meg.
-Tudod - nyelte el a szót.
-Ne ködösíts - nevettem fel keservesen - tudni akarom.
Nagyot sóhajtott.
YOU ARE READING
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Horror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
