Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️

Váratlan látogató

Tippem se volt, ki az, de nagyon időm se volt ezen gondolkodni, mivel a váratlan látogató rázni kezdte a kilincset.

-Mi a fasz? - kapta fel a fejét Jeff.

-Fogd be inkább - sóhajtottam.

Nem tudtam, mit csináljak. Nyissak ajtót egy idegennek, vagy menjek fel Slanderman irodájába szólni, hogy van itt valaki. Mit is vondtam volna? Hogy egy ismeretlen idióta veri az ajtót? És ráadásul, időközben egyre jobban csinálta. Inkább az első opciót valasztottam. Az ajtóhoz mentem.

-Mit csinálsz? - kérdezte Jeff meglepődötten. A szám elé raktam a mutatóujjam.

Az illető megint dörömbölni kezdett.

-Ki az? - kiabáltam. Nagyon idegesített már.

-Szerinted ki, te idióta?! - jött a válasz a túloldalról - mi a faszért zárjátok be az ajtót? - kérdezte. Gondolkodni kezdtem, hogy ki ez. Ismerős volt a hang, de nem tudtam beazonosítani.

Elfordítottam a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót. Ez volt a legrosszabb dolog, amit tehettem. Ismerős hang volt, szóval arra tippeltem, hogy Hoodie vagy Masky lesz, de ezek helyett egy két-három méteres, jobban megnézve fekete-fehér bohóc állt velem szemben. A döbbenettől mozdulni sem tudtam.

-Heló - szólalt meg mosolyogva.

-Te ki a rák vagy? - hallottam Jeffet magam mögött.

-Tényleg! - csapta össze a tenyerét - hisz be sem mutatkoztam! - felém nyújtotta a kezét - Laughing Jack - bólintott.

Na itt volt az a pont, hogy kétségbe estem. Semmi ilyesmi Creepypastáról nem hallottam, és gondolom Slender sem tudott róla, mert mondta volna. Viszont akkor miért áll egy rohadt magas bohóc az ajtóban?

-Ne szard össze magad - lépett ki a háta mögül Hoodie - velem van - bólogatott elégedetten.

Megvolt a pont, igen, de most dühös voltam. Hoddie rohadt vigyorát látni, amit abban a pillanatban szívesen letöröltem volna a képéről, egyszerre idegesített és dühített. Akkor nagyon tudtam gyűlölni...

Válaszra már nem volt időm. A két emberke időközben elrohant mellettem, egyenesen Slendarman irodája felé menve. Bosszúsan néztem utánuk.

-Az ajtót ki fogja becsukni? - kérdezte kicsit hangosabban Jeff. Választ már nem kapott.

Hoodie egyedül hozott valakit, vagy önszántából jött ide ez a tag? És akkor is, mit keres itt?

Egyszerűen nem tudtam arra gondolni, hogy hiába kérdezem ezeket magamtól, választ nem fogok rá kapni. Az az önelégült pofa... még mindig idegesített. Ez az idegesség egy kicsit sem csillapodott, hiába nyugtattam magam, hogy nem lesz baj. Hoodie mind ezek után ennyire teper Slendernél? Ennyire kéne neki a helyem? Képes egyedül beszervezni egy tagot?

Én sem tudom, miért, de remegni kezdtem. Nem voltam féltékeny. Sőt, mi több, már a pozícióm se féltettem, az sem érdekelt, hogy elárult. Dühös voltam, de nem tudtam mire. Nem tudtam mióta álltam a nyitott ajtó mellett, amikor is hirtelen ötletem támadt.

Az emeletre rohantam, onnan be a szobámba. Szokás szerint az éjjeliszekrényemre raktam a baltám, amit most is ott találtam. Azt felkaptam, felvettem a maszkom, a szemüvegem, kinyitottam az ablakom, és szokásomhoz hűen kiugrottam. Úgy futottam az erdő közepébe, mint ha valaki kergetne. Úgy futottam, ahogy a lábam bírta. Csak egy idő után vettem észre magam.

Csend volt. Idegőrlő csend, és sötét. Besötétedett.  A hold fénye bevilágított a fák lombjai között. Egyszerre volt gyönyörű és hátborzongató.

-Szólhattam volna előre - hallottam egy hangot. Határozott, női hang volt, amit valahonnan ismertem már - Slenderman egy áruló. Nyomorult, mint az összes többi Creepypasta. Nem is értem, mit keresel közöttük.

Tudtam, hogy mögülem jön a hang. Megszorítottam a baltám nyelét, és száznyolcvan fokos fordulatot tettem.

-Clockwork? - kérdeztem.

Nem voltam biztos abban, hogy ő az. Még is, itt állt előttem teljes életnagyságban valaki. Barna, kócos haj, zöld kabát, farmer, magas szárú csizma. Ez mind tök átlagos lett volna, ha nem lett volna a bal szemében egy óra. A lány bólogatott.

-Rosszul választottál - jelentette ki.

-Hogy érted ezt? - hökkentem meg.

-Tudod, mindenki azt hiszi, hogy Zalgo csapata a rossz. Lent az alvilágban tervez háborút, évek óta, miben megtámadja Slendert és elpusztítja az összes társadat. - járt körbe - de gondolom erről tudtál.

-Nem - ráztam a fejem - azt hittem, ez csak egy egészséges vita köztük. Legalább is, nekem ezt mondta.

A lány felnevetett.

-Ekkora hazugságot! - csapta össze a tenyerét. - látszik, hogy te sem tudsz semmit!

-Miért, ha te elvileg "szólóban nyomod" - idéztem a szavait - akkor honnan tudsz ennyi mindent? - húztam fel a szemöldököm. Clockwork pimaszul rám nézett.

-Nem mindig nyomtam szólóban - jelentette ki. - Én is voltam Creepypasta.

Hogy mi van?

-Slendermant gyorsan kiismertem. Nem lehetett elviselni amit csinált. Átvert mindenkit, mindenkinek hazudott, az elődeitekkel úgy viselkedett, mint a kutyákkal. Csak Zalgo elintézte, hogy többé ilyen ne legyen - sóhajtott - én csak utána jöttem. Nekem is hazudott. Átvert, méghozzá nagyon csúnyán. Utána kerültem Zalgohoz, akivel hamar jóba lettem. Csak volt pár ok, ami miatt nem maradhattam. És mivel Slenderhez nem akarok visszamenni, ezért inkább járom az erdőt. De nyugodj meg, így is megtudok mindent. - fejezte be a monológját.

Nem hittem el amit mondott. Igaz, hogy átvert, de akkor sem úgy ismerem, mint amilyennek ő beállítja.

-Hogy érted, hogy "engem is"? - nyomtam meg az "is"-t.

-Nem le akart  váltani? - kérdezte. Egyenesen a szemembe nézett. Gyönyörű, zöld szeme volt, annyira, hogy belevesztem. Fel sem fogtam, mit mondott - Neked is hazudott. Még sem olyan hűséges típus, nem igaz?

Talán csak most éreztem a dolgok súlyát. Elkaptam a tekintetem, és próbáltam feldolgozni azt amit mondott.

-Mivel vert át? - néztem bosszúsan - és ha te annyira hűséges típus vagy, miért nem mész vissza Zalgohoz? Nem lehet? Talán ő is hazudott? Egyébként honnan is tudsz te ennyi mindent? - bombáztam a kérdésekkel. Folytatni akartam, meg akartam kérdezni, hogy kémkedik-e, esetleg leadja az infókat, de nem tudtam. Amikor rá néztem, egy hang sem jött ki a torkomon. A barna haja, mély zöld szemei, amik szinte világítottak, annyira elvarázsoltak, hogy nem voltam képes állni a tekintetét.

-Azt hiszem, eleget mondtam - fordult meg - talán túl sokat is - nézett vissza. Hamarosan távolodó alakját elnyelte a sötétség...

~~~

Sziasztok!

Őszinte leszek veletek, szóval elmondanám, hogy a részt tegnap terveztem publikálni, de egyrészt annyira fáradt voltam hogy nem volt hozzá sok kedvem, másrészt ötletem se.

Írtam múltok (azt hiszem), hogy havi többször is fogok részt hozni, de előtte kikérném a véleményeteket, szóval:

Hogyan szeretnétek?
Legyen havi egy rész, ami hosszabb és valamennyire jobban ki van dolgozva, vagy
Legyen havonta több rész, viszont az rövidebb?
Várom a véleményeteket komiba ->

Amúgy valaki leírná, hogy Clock melyik szemében van az óra? Mert a képek alapján bal, de a történetében nem néztem meg.

Köszi hogy elolvastad, ha tetszett mindenképp csillagozz, és írd meg a véleményed.

Negroo