Ez a nő... Szavakkal nem lehet kifejezni. Hihetetlen, ahogy rátámad mindenkire, ahogy leszúrja, megöli, megkínozza... Pedig az ember nem is gondolná róla, ha nem lenne a szája bevágva, és nem lenne e bal szeme helyén egy óra. De ő ettől volt egyedi. És jól állt neki az egyediség.
Egész éjszaka jártuk az erdőt, és mindenkit megöltünk, akivel tálálkoztunk. Főleg vadászokkal, és nagy darab, baltás favágókkal, de azokkal is úgy bánt el, mint egy profi.
Élvezetes éjszaka volt. Csak vége lett. Lassan jött fel a nap.
-Akkor azért nem találunk soha senkit az erdőben, mert te kinyírod - sétáltunk egymás mellett a házunk felé. Ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérjen.
-Nem ezen az erdőrészen lakok - sétált lazán mellettem, kését lóbálva - ez Slenderman területe. Csak azért jöttem, mert mondani akartam valamit - sóhajtott nagyot, és megállt.
Meglepődve néztem rá.
-És mit? - húztam fel kicsit a vállam.
Elnézett jobbra, majd balra, és utána a háta mögé, majd közelebb jött.
-Nem Hoodie mentett meg - suttogta a fülemhez - én voltam.
Lesokkolt hirtelen. Még egy hazugság... Mondjuk, gondolhattam volna. Azt hiszem, olyan nagyon már meg sem lepett.
Zavartan néztem fel rá.
-Nálam voltál, csak Slender eljött érted - rázta meg csalódottan a fejét.
-És te egyáltalán honnan tudtad, merre vagyok? És azt, hogy az volt az alibi hogy Hoodie mentett meg? Kémkedsz? - halmoztam el a kérdésekkel, amikre stabil nézéssel reagált.
-Én nem - folytatta a suttogást - de van olyan, aki igen, és jelenti Zalgonak. Az alvilágban nincsenek titkok. Ott mindenki rólatok beszél. Slender nem véletlenül zárja az aktákat, és azzal együtt az irodáját. Rajtatok kívül senki sem tud oda bemenni - világosított fel, egyre szaporábban véve a levegőt.
Hirtelen elgondolkoztam.
-És te így biztonságban vagy? - húztam fel a szemöldököm.
Érdeklődve nézett rám.
-Egyik fél sem bánthat - sóhajtott. - csak a lényeg az, hogy ne beszélj se rólam, se róluk. Nem mondhatod el a barátaidnak, Slendernek, vagy akárkinek.
-Akkor te most ezt miért is mondod el? - szóltam közbe, amire megforgatta a szemét.
-Mert úgy tudják, nem vagyok itt. Most nem figyelnek. Majd ha tudják, hogy van balhé - húzódott vissza, és hátrébb lépett.
-És most mi lesz? - csúszott ki a számon.
Clock összehúzta a szemeit.
-Mi lenne? - hajolt le, hogy csizmájába csúsztassa a kését.
Ha belegondolok, hogy milyen jó lenne, ha Clockwork is creepypasta lenne... annyival egyszerűbb lenne minden.
Ha tudná, mennyire ideges vagyok sokszor miatta.
-Mikor találkozunk legközelebb? - nyögtem ki a kérdést.
Láthatóan elgondolkodott, de az arckifejezése elég zavart volt.
-Ha kereslek úgy is megtalállak - fordult meg, és el kezdett hátrálni - majd találkozunk! - vett fel egy gyorsabb tempót, és készült beljebb menni az erdőbe.
Ennek így nem lehet vége.
-Clock! - kiabáltam utána, amire megfordult. Utána futottam, és megálltam előtte.
BINABASA MO ANG
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Horror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
