Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️

Megint új tag

Ugyanazok az emberek voltak ott. Sok mindent nem láttam a bokor mögül, de a teraszon szivarozó csávóra pont ráláttam.

Közben bennt ment az élet. Csomó piáló, szerencsejátékozó tag... már ha ezt az életmódot életnek hívják. Mondjuk, én inkább kussolok.

Vágtam, hogy ki ő, de tippem se volt arról, hogy Slendernek mi dolga van vele. Totál átlagos ember volt, csak egy kapucnival a fején, amitől nem láttam az arcát. Nem is volt nagy baj, pontosan tudtam, hogy néz ki. Nem voltak jó megérzéseim, már azt furcsálltam, hogy ő az az egyetlen ember, aki kint volt.

Megszorítottam a baltám nyelét, és óvatosan kimásztam a bokor mögül. Halk próbáltam lenni, ami többnyire sikerült is. A háta mögé léptem, és már meglendítettem a tárgyat a kezemben. Ő abban a pillanatban megfordult.

Sötét volt az erdő éjszaka. Az orromig sem láttam el. Ahogy mentem, minden második lépésnél elestem egy rohadt ágba. Éreztem, hogy van itt valami - vagy inkább valaki - akitől ennyire sötét van. Viszont a velem szembe jövő...

-Tob - rázott valaki.

Unottan nyitottam ki a szemem.

-Tob - lökött egy nagyot a vállam, amitől reflexszerűen felültem.

-Masky, a faszom ki van azzal hogy minden reggel te keltesz fel! - jelentettem ki idegesen, és megtöröltem a szemem - mi van?

-Slendy keres - röhögött a pofámba - mi van, ilyen szarul aludtál? - állt fel az ágyam széléről, és beállt az ajtó elé.

-Ahhj - vetődtem hátra - utálok így élni. El akarok menni innen. - sóhajtottam.

-Hová menekülsz ennyire? - húzta fel a szemöldökét.

-Nekem mindegy - nyeltem nagyot. Persze, nem mondhattam igazat. - csak el innen. Megőrülök a bezártságtól.

-Tuti csináltál valamit, csak nem mondod el - mutatott rám gyanakvóan - vagy Hoodie tud valamit, amit én nem.

Hát igen. Hoodi pár nappal ez előtti kiakadása... amikor berohant az ajtón, mikor kártyáztunk. Aztán megállt az ajtóban, rám mutatott, és azt mondta: nagyon meg fogod bánni. Az óta gombóc van a torkomban, ha eszembe jut a teória, miszerint Clockworkkel találkoztam. Bár tudnám, mi ezzel a probléma..

Megviselt fejjel néztem rá.

-Na! - bólogatott, és becsukta az ajtót - hallani akarom - húzott egy széket az ágyam elé.

-Olyan vagy mint egy rossz kislány, aki kivallatja a barátnőjét - forgattam a fejem.

-Mondhatom durvábban is - mosolygott.

Sóhajtottam.

-Nem történt semmi - rántottam meg a vállam.

-Ne hazudj öcsém, ne hazudj - rázta a fejét - tudni akarok mindent. Esküszöm - tette kezét a szívére - nem mondom el senkinek.

Jól esett volna valakinek végre elmondani a dolgokat. Maskynél jobb embert nem találtam volna, de így is kételkedtem. Viszont ha nem mondom el, kirobban a szívem a helyéről.

-Emlékszel - vettem nagy levegőt - Clockworkre?

Érdeklődően nézett.

-A szopszichopata nőre? Asszem.

-Találkoztam vele - nyögtem ki.

Masky arcára kiült a meglepettség. Mondjuk nem tudom, mire számítottam...

-Mi az hogy találkoztál vele? - kérdezte, és mocorogni kezdett.

-Hosszú - ültem fel és megfogtam a homlokom.