Sziasztoook!
Ezt a részt korábban is kirakhattam volna, de direkt erre a napra szántam. Remélem sikerült feldobni az első sulis napotokat 😅
Sok sikert mindenkinek a tanévre, de főleg a kilencedikeseknek, akik ezt olvassák. Egy éve ugyanitt voltam mint ti, és tudom, hogy most nagyon rossz szóval csak kitartást!
Utóirat: Nagyon hosszú fejezet veszély!
~~~
Slender irodájában ültünk. Hoodie és Masky a sarokpadon, ameddig én Slender íróasztala előtt, székkel a falnak dőlve. Nekünk valahogy ez mindig felért egy kínzással. Az örökké pofázás, dolgok többszöri átvétele... Slender bevált módszerei.
-Két és fél hete edzünk - kezdett bele Masky - már bármikor megtörténhet. Zalgo egy hónapot adott.
-Tudom, Masky - szakította félbe Slender - tudom. Két hónapon belül.
-Bármikor megtörténhet - fejezte be a mondatot helyette.
Keserű érzés volt. Valami nyomott belülről. Egyszerűen a két heti folytonos, éjjel-nappali edzés elvette az életkedvünket, az erőnket meg annál inkább. Viszont az valahogy jobban elkeserített, hogy meglehet, egyre közeleg a halálunk napja. Már csak maximum másfél hét, de lehet, hogy napok, vagy csak órák, de az is lehet, hogy két perc múlva egy kés fog a fejembe repülni.
Nem tetszett a bizonytalanság.
Nagyon nem tetszett.
-Zalgo nem képzi az embereit - igen. Ez előnyt jelenthet. Már ha igaz, amit Clockwork mondott - és minden jel erre is mutat. Technikája az, hogy szabadon gyilkol mindenki mindenkit. Ugye erre figyeltetek a kiképzéskor.
Összenéztem a többiekkel.
-Természetesen - válaszoltam helyettük - ugyanolyan fontos volt, mint az erőnlét - befejeztem a monológom, és erőteljesen beleharaptam az alsó ajkamba.
Mondandómat kínos csend követte. Nem akartam ezt hallgatni. Lehet, hogy ha tényleg kitör az a háború, nagyon sokáig hallgathatok azt a csendet.
Érdekesek vagyunk, nem? Más embereket ölünk meg, elvesszük az életüket, és mégse érezzük fairnek, hogy a miénket ontsák ki. Pedig mi vagyunk azok, akik igazán megérdemlik.
-Túl sok idő volt - suttogta Masky a sarokban. Hangja olyannak tűnt, mintha nem is akarta volna kimondani. Bizonytalan és megtört, ami sose vallott rá.
Úgy látszik, nem csak én tartok a haláltól.
-Hogy mondod, Masky? - könyökölt Slender az asztalára. Az említett nagyot sóhajtott.
-Clockwork felbukkanása nem véletlen. Zalgo abban reménykedhetett, hogy megölöd, és miután biztosra tudta hogy halott, kirobbanthatja a háborút. Liu érkezése se volt véletlen, nem lehetett az, hogy pont őt küldte. Ez előre...
Meg volt tervezve - akartam befejezni. De csendben maradtam, ahogy ő is elharapta a mondat végét. Felmerült már a kérdés. Felmerült, hogy Clock egy beépített ember, de mivel nem adott hamis információkat - amit mellesleg fogalmam sincs, hogy hogyan ellenőrzött Slendy - ez a kérdés elévült. Viszont én ennek ellenére még mindig nem beszéltem vele. Az összes fiú nyomult rá, kivéve Maskyt, Hoodiet, és Jeffet. Masky szintén szerelmes, Hoodiet meg nem érdeklik a nők. Jeff meg Jeff, mondjuk már összeszedte magát. Edzett, nem is keveset, közel egy hét kimaradás ellenére feltornászta magát a többiek szintjére, amit kivételesen ugyan, de mindannyian tiszteltünk benne.
YOU ARE READING
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Horror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
