A szemetes zsákokra esett Johnny én meg a lábára.
- ÁHHHHHHH!- kiáltott fel.
- Te jó ég! Mit csináltál?
- ELŐSZÖR SZÁLLJ LE A LÁBAMRÓL!- üvöltötte és gyorsan le is szálltam róla.
- Te jó ég! Már is hívom a mentőket.
- Ne! Csak... Menjünk hozzátok.... Ott jó lesz...
- Eltört a lábad! Neked orvos kell!
- Figyelj! Ha most a kórházba viszel megtalálnak és nem lesz jó vége. Csak.. menjünk hozzátok át.
-Járni se tudsz! Hogy akarsz eljutni hozzánk?
- Csak induljunk már, mielőtt utánunk jönnek.- Felállt, olyan nyögve nyelősen és elindultunk az utca felé. Éppen arra járt egy autós akit megállítottunk.
- Elnézést hölgyem, de eltudna vinni minket? A barátom sajnos nem tud járni és sürgősen haza kell vigyem.
- Te jó ég! Nem a kórházba kéne vigyük őt?
- Nem! Kérem, csak... Menjünk oda ahova a lány mondja.
- Szerintem a kor... Rendben szálljatok be.- Ránéztem Jhonnyra, hogy szerinte mitől változott meg a nő gondolata, de csak annyit láttam rajta, hogy a lábát nézi. Beszálltunk a kocsiba és elmondtam hol lakok. Oda értünk megköszöntük a segítséget és bekísértem a házunkba.
- Amúgy, miért az én házamba jöttünk és miért nem a tiétekbe?
- A mi házunkban már biztosan ott vannak az öltönyös fickók. A ti házatokat még nem nézik át egy darabig. Itt biztonságban vagyunk. De most ha megbocsátasz lefekszek a kanapéra.
- Persze. Hozok jeget.
- Nem, nem kell.
- Miért is nem? Eltört a lábad! Minimum az, hogy hűteni kell, ha már gipszet nem tehetek rá!
- Nem kell higgy nekem. Csak 1 óra és jobban leszek.
- Dehogy leszel jobban! Ez nem csak egy kis hasfájás, ELTÖRT A LÁBAD!
- Figyelj! Megleszek, oké? Csak.. Ne menj vissza a suliba.
- Oké? De miért is ne?
- Csak ne menj. Szükségem van rád!
- Rendben akkor maradok.
- Köszönöm.
- Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök.
- Oké.- Ki mentem mire egy ajtó nyikorgást és a bátyám hangját hallottam. Gyorsan bementem a szobámba mire eszembe jutott, hogy Johnny a nappaliban van ami az előszoba után van egyből. Te jó ég!
YOU ARE READING
Ki az az én?
FantasyMindenkinek van egy saját története. És tudom, hogy sok mindent kihagynánk belőle. A cikis részeket, vagy a fájdalmas emlékeket. De nem lehet. Mert akkor az már nem a saját életünk lenne. Az én sztorim elég bonyolult. A történetemet "16" évesen a...