Ki az az én?

27 Mi történt?

Johnny szemszöge

Eleinte homályosan láttam, majd egyre jobban kitisztult. Felettem ismeretlennek tűnő alakok néztek vissza rám.

- Hol vagyok? - kérdeztem a fejemet megfogva. Szörnyen fájt.

- Egy kórházban. Mire emlékszel?

- Egy fehér villanásra. Jelenleg ennyire. Mi ez a kulcs a nyakamban?

- Nem tudjuk. Veled érkezett. Tudod a nevedet?

- Azt hiszem Johnny.

- Nos Johnny, üdvözöllek újra a valóságban. A nevem Cole. - fekete rövid haja és barna szemei voltak. Olyan 20 év körüli lehet. Egy egyszerű kék pólót viselt rövid nadrággal.

- Az én nevem Lana. - neki zöld szeme volt és szőke, copfban lévő haja. Fehér toppot viselt és egy rövid farmer nadrágot. Ő is 20 év körülinek tűnt.

- Én Jess vagyok. - neki barna szeme volt és fekete vállig érő haja. Ő fekete pólót viselt hosszú fekete nadrággal. Szerintem ő is olyan 20 év körüli.

- Miért vagyok kórházban?

- Ki kellett cserélni az egyik szemedet.

- Tessék? Mégis minek és miért?

- Mert nem volt és mert gondoltuk így mégis csak jobb mint egy szemmel. - felelte flegmán Jess. Oda rohantam a tükörhöz, de nem láttam változást. Igazából csak azért talán mert nem emlékeztem, hogy- hogyan is néztem ki.

- Nem emlékszel, hogy hogyan is néztél ki mi? - kérdezte Jess.

- Nem. Nemigazán. - Néztem le a földre.

- Gyere. Körbevezetünk, hátha eszedbe jut valami. - mondta Lana.

A környék fura volt és nem emlékeztem rá. Minden romos volt és lepusztult.

- Mi történt a várossal?

- Galost és Madow lerombolta az egészet. Jelenleg ők uralkodik úgy mindenhol. - mondta Cole. - De ez már 100 éve történt. Nem emlékszel még mindig semmire?

- Nem. Nem ismerős ez a hely. Kik azok akiket mondtál?

- Addig jó amíg nem tudjuk. A tudatlanság boldogság. Annyi elég róluk, hogy ne kerülj összetűzésbe velük.

Egy ideig még sétáltunk minden felé. Rengeteg minden romokban állt. A házak az autók a lámpák a táblák. Vissza mentünk a kórházba és elkeztünk beszélgetni.
- Amúgy miért maradtatok itt? Miért nem mentetek el máshova?
- Nem lehet. Ha elhagyjuk a város határát meghalunk. Minden határt áram "pajzs" veszi körül ami megöl minket. - felelte Cole
- Ennek még is mi értelme?
- Nem tudjuk. Csak van. - mondta Jess
- Emlékszel már valamire? - kérdezte Lana.
- Semmire sem. Lehet, hogy holnap jobb lesz. Inkább most elmegyek aludni.
- Jó éjt! - mondták egyszerre. Bementem abba a szobába ahonnan felébredtem. Egy ideig forgolódtam majd elaludtam. Pár óra múlva viszont berontottak a szobámba Cole-ék amire felriadtam.
- Johnny, nincs semmi bajod?
- Csak megállt a szívem az ijedségtől semmi komoly. Miért?
- Csak mert ordibáltad, hogy: Ne Jenny, ne! Mit tettél!: Meg ilyenek.- felelte Lana.
- Bocsi. Biztos csak álmomban beszéltem.
- Amúgy ki az a Jenny? - kérdezte Jess.
- Nem tudom. Nem ismerős. De ha rá gondolok szomorú leszek.
- Lehet, hogy ő egy fontos személy volt a múltadból. Az emlékeid elő jönnek lassan ami jó. Most pedig aludj tovább. - csukta be végül az ajtót Cole. Nem tudom ki az a Jenny. Egyáltalán miért fontos nekem és miért vagyok szomorú ha rá gondolok?