Ki az az én?

20 A hibák kiírtása

Az első ugrásnál egy cukorka bolygóra érkeztem, ahol minden féle nyalánkságot láttam. Én nagyon édes szájú vagyok, de most nem tudtam enni, és a lakók se láttak senkit erre felé így tovább mentem. A következő viszont a nyálka szörnyek bolygója volt. Nem túl szépek, de élőlények. Megkérdeztem, hogy látták-e Johnnyt és azt mondták, hogy 2-3 hete itt volt. Tehát tovább mentem. A másik univerzum egy digitális lényekből álló létesítmény volt. Ott is mondták, hogy látták őt, de már nagyon régen, és, hogy milyen sok pusztítást végzett. Így mentem bolygóról-bolygóra, dimenzióból-dimenzióba. Johnny lábnyoma mindenhol ott volt. Hatalmas erővel pusztított, és nem tudom mégis hogyan, és miért tette. Elteltek napok, hetek, hónapok a keresgélésével, de mindig előttem járt. Elmúltak évek és már egyre kevesebb erőm volt utána menni. Mikor már majdnem feladtam a tüskés hátú gyíkok bolygóján megláttam egy portált, amibe valaki belefutott. Oda rohantam és átmentem rajta. 

- Johnny!- kiáltottam utána. Ő megállt és hátra fordult.

- Jenny? Mit keresel itt?

- Utánad jöttem. Kérlek hallgass meg!

- Vissza szerezted már az ereklyét, vagy még mindig  várod a megváltást?

- Téged kerestelek eddig.

- Minek? Megmondtam 4 éve, hogy hagyj békén. Ha nincs nálad az ereklye minek keresel?

- Hogy ne ölj többet. Elég volt a vérontásból!

- Még koránt se. Nem ártatlanokat ölök, hanem bűnösöket, akik megérdemlik.

- Mindenkinek joga van élni bármit is tett. Én is elkövettem sok hibát, de az nem azt jelenti, hogy én gonosz vagyok. Kicsi voltam és hiszékeny. Nem azért adtam oda annak az idegennek az ereklyét mert a bolygónkat akartam kiirtani, csak nem tudtam, hogy mit teszek mikor oda adtam neki. Nem akartam természeti csapásokat zúdítani Preporidra, vagy hogy neked rossz legyen az életed. Egyiket se akartam, de megtörtént, és megbántam. Akiket te most ölsz azok között is volt olyan aki már megbánta a tettét. Akkor őket miért irtod?

- A hibákért mindenki megfizet. Mi is megfizetünk érte. Nem mehetünk vissza a saját szülő bolygónkra.

- De élhetünk tovább! Johnny, ők miattad haltak meg, pedig lehet, hogy életük során kijavították volna azt amit elrontottak. Minket sem végeztek ki, csak feltételt szabtak nekünk. Ez a büntetésünk.

- Csak érdekes módon én nem tettem semmit, még se mehetek haza.

- Nem tehetek róla, hogy ikrek vagyunk! Ezt a szabályt nem én hoztam, hogy velem kell jöjj. Ne rám légy mérges.

- Mára már nem haragszok rád, de nem szívesen látlak. Elvisellek, de nem szeretlek. A halálodat nem kívánom, de nekem még kell idő, hogy újra azt tudjam mondani, hogy jó testvérem vagy. Hozd el az ereklyét és tovább beszélhetünk.
- De kellesz ehez a küldetéshez. Tudták, hogy nem bírnám egyedül. Keressük meg együtt az ereklyét!
- Persze. Mint régen mi? Néha elgondolkodok mikor volt az az ötletem, hogy vissza menjek a saját múltamba. De még nem most az biztos. És nem is most fogjuk megtalálni az ereklyét. Nekem viszont feladatom van, amit be kell fejezzek.- ekkor csinált egy újabb átjárót és átment rajta, én pedig utána. Mikor megérkeztem, és megláttam, hogy ugyan oda értünk vissza ahonnan elkezdődött minden, az emlékek előjöttek. Johnnyt nem izgatta és tovább is ment. Én is utána akartam menni de egy kéz hátra húzott és befogta a számat és az orromat. Nem tudtam szabadulni a fogásból és elájultam.