Ki az az én?

30 Az emlékek visszatérnek

Egy ideig még öleltem Jesst, majd ezt mondtam neki:

- Az életben kellenek a rossz dolgok, hogy értékelni tudjuk a jókat.

- Kösz, hogy végig hallgattál. Hiányzik a testvérem, és a családom, de nem lehet a halálból visszahozni őket.

Ekkor valamilyen emlék feltört belőlem. Egy szobában állok, és egy lány mellettem sír. Előttem egy alak akire már nem nagyon emlékszek. Csak arra, hogy a teste tele volt varratokkal.

Ekkor hátrébb léptem és próbáltam koncentrálni a képre.

- Mi a baj? - kérdezte a lány.

- Egy emlék kép. Próbálok erősebben koncentrálni arra ami ott történt.

- És mi történik benne?

- Egy lila hajú lány mellettem sír, előttem pedig egy alak akire már nem emlékszem, csak arra, hogy tele volt sebekkel. Elkezdek a varratos fickó felé futni, majd egy fehér villanás. Ennyi amit fel tudtam idézni belőle.

- Egy varrattal teli fickó? Lehet, hogy a bátyám? - ekkor az arcán a remény tükröződött, hogy lehet, hogy nincs minden veszve. Az ajtó pedig kinyitódott és bejött rajta Cole és Lana.

- Történt valami azóta, hogy elmentünk? - Kérdezte Cole.

- Képzeljétek! Johnnynak végre visszajött egy emléke. És lehet, hogy ismeri a bátyámat. - mondta Jess.

- Ez egy nagyon jó hír. Főleg, hogy így már mi is tudunk segíteni, hogy vissza kapd az emlékeidet gyorsan, ha szeretnéd. - Mondta Lana.

- Hogyan? - néztem rájuk meglepetten.

- Ha már vissza jött egy emlék képed, az azt jelenti, hogy az agyad végre készen áll a többi emlékedre is, csak még túl gyenge ahhoz, hogy visszahozza őket. Viszont egy egyszerű beavatkozással megoldható az egész. - válaszolta Cole.

- És megtudjátok csinálni? - kérdeztem tőlük.

- Mi nem nagyon, de van itt egy gép ami viszont képes rá. Szóval, szeretnéd ha megcsinálnánk? - válaszolta a srác.

- Igen. Emlékezni akarok! - válaszoltam határozottan.

- Akkor gyere. Oda megyünk a géphez. - kezdett el vezetni Lana. A kórház másik felében volt az a szerkezet amit mondtak. Egy kicsi terem volt. leültettek az ágyra és oda hoztak egy fejfedőt.

- Ezt vedd fel. - nyújtotta oda Cole a sisakot. A fejemre húztam és éreztem, hogy valamilyen korongok vannak a sapkán belül. - Most feküdj le és elaltatlak egy pár órára, hogy az agyad fel tudja dolgozni a történteket. - lefeküdtem, és az altatógázmaszkot, pedig meg is kaptam. Ezután már csak azt tudom, hogy egy fekete semmiben járkálok. Hirtelen megjelenik egy ajtó előttem és belenézek. Egy bárt láttam ahol ugyan az a lila hajú lány ül mint akit láttam sírni az emlék foszlányomban. Én meg mellé ülök és erre megüt. Nem tudom, hogy miért néztem ki máshogy mint amilyen most vagyok, de tudtam, hogy ő én vagyok. Ekkor becsuktam az ajtót és tovább sétáltam.

Megint megláttam egy ajtót, és azon is benézek. Ismét máshogy néztem ki. Szarvam volt és villás alakú farkam. Mellettem is egy hasonlóan kinéző alak állt és éppen kinyitotta előttünk egy lány az ajtót, aki megint, csak hasonlóan nézett ki mint én. Ezt az ajtót is becsuktam, és mentem tovább.

Ekkor megint egy ajtót láttam meg. Azt is kinyitottam. Ott már azért hasonlóan néztem ki mint most, csak a jobb szemem még normálisan nézett ki. Egy lánynak megfogom a vállát mire ő hátrafordul és belevág a gyomromba amitől összeesek. Ezt az ajtót is bezártam.

A következő ajtó vörös volt. Az eddigi ajtók fehérek voltak, így ez egy kicsit taszított az erős színe miatt de belenéztem. Két lánnyal beszélgetek, az egyik a lila hajú a másik pedig aki gyomron vágott. Egy ideig nem történt semmi különös majd egy lövedék belém fúródott és összeestem. Ekkor a lövedék helyére nyúltam, ami az emlékben tiszta vér volt, ott semmi sem volt. Bezártam az ajtót és nem értettem mi történt. Meghaltam, de még is élek. Ezt nem fogtam fel, hogy lehet, és egy újabb ajtó jelent meg előttem. Féltve belenéztem, és egy étteremben ültem, azzal a lánnyal aki hasba vágott. El kezdtem beszélni, és amiket mondtam, az nem csak a lányt döbbentette le hanem én saját magamat is. Bezártam az ajtót és elgondolkodtam amiről beszéltem. Lehet, hogy nem vagyok ember?

Egy újabb ajtót láttam amit kitártam mert már nem értettem, hogy ki vagy mi vagyok. Megint azt a lényt láttam amit egy régebbi ajtónál. Egy démon szerű szörnyet akinek a nyakában ugyan az a kulcs lóg mint amiben az enyémbe is. Velem volt még két olyan aki hasonlított rám és az a varratos fickó. Elővettem a kulcsomat és valamilyen kaput nyitottam amibe beleugrottam, és egy másik helyre kerültem vele. Ezt tovább akartam volna nézni, de becsapódott. Észrevettem, hogy a hely kezd színesedni.

Kinyitottam a szemem. Felültem és Cole ült az ajtó melletti széken.

- Na visszajöttek az emlékeid? - kérdezte a fiú.

- Még nem teljesen, de tudom mit kell csináljak, hogy az összeset visszakapjam.

- És mit?

- Vissza kell menjek a múltamba.