- És ezt még is hogy gondolod? - kérdezte Cole.
- Van ez a kulcs a nyakamban. Állítólag meg tudok nyitni vele kapukat. - fogtam meg a kulcsot.
- Aha. És még is hogyan csinálsz portált? - Lépett be az ajtón Jess.
- Állítólag így kinyújtom a kezemet és elfordítom a kulcsot és...- ekkor megjelent egy kapu. Fényes volt és kékes színű. Lassan át akartam volna lépni mikor valaki belökött rajta. Egy padlóra estem és valaki pedig rám esett.
- Jess! Miért csináltad ezt? - kérdeztem.
- Tudni akarom, hogy a bátyámat ismered-e, vagy valaki mást. - ekkor kinyílt az ajtó én pedig elbújtam egy doboz mögé és behúztam Jesst is mellém. Erre valaki megszólalt a sötétben
- Nocsak, nocsak. Tényleg egyedül jöttél. Azt hittem minimum Jenny jönni fog veled. - ismerős hangja volt, de valahogy nem jutott eszembe ki lehet az.
- Lehet, hogy arról a Jennyről beszél akiről álmodtál?
- Maradj csöndben! - válaszoltam Jessnek.
- Megkértem, hogy maradjanak kint. - válaszolt az aki belépett az ajtón. Beszélgettek még egy ideig majd egyszer csak az egyik neki rontott a másiknak.
-Ki vagy te? - kérdezte a látogató.
- Azt hittem ennél okosabb voltam. Johnny én te vagyok. Ne bízz Galostban! - és elhalkult minden. Én csak magam elé néztem és nem értettem semmit. Akkor most ez a két alak egy és ugyan az volt? Tehát akkor most én is ők vagyok? Mi?
- Johnny! Gyere! A fickó kiment. Kövessük! - mondta Jess, és odafutott az ajtóhoz. Mellérohantam, és ezt mondtam:
- Szerintem nem kéne követni őt.
- Na gyere!- erre kinyitotta az ajtót.
- Jess ne! - kiáltottam vissza. De már késő volt. Kinyitotta az ajtót és meglátott 4 embert. Jess lefagyott majd én is oda mentem hozzá.
- Jess, mi van? - kérdeztem tőle.
- Ott... ott van.
- Ki?
- A bátyám! - és elkezdett könnyezni.
DU LIEST GERADE
Ki az az én?
FantasyMindenkinek van egy saját története. És tudom, hogy sok mindent kihagynánk belőle. A cikis részeket, vagy a fájdalmas emlékeket. De nem lehet. Mert akkor az már nem a saját életünk lenne. Az én sztorim elég bonyolult. A történetemet "16" évesen a...
