Kinyitottam a szemem és egy sötét szoba tárult elém. Pár ablakon a hold fénye átsütött. Kint csak egy rét volt. Egy széken ültem, de mikor fel akartam állni nem tudtam. A lábam és a kezem a székhez volt kötve.
- Lám, lám. Felébredtél.
Ettől a hangtól a hideg végig futott a hátamon.
- Ki vagy te?
- Jaj, hát nem ismersz meg? Akkor játszunk egy picit. Mesélj magadról és én is mesélek, és a végén kitalálhatod ki vagyok.
- Ne kerteljünk már. Mond el, hogy ki vagy és miért raboltál el engem.
- Na ne legyél már ennyire uncsi. Mesélj, mi történt az elmúlt 4 évben.
- Semmi. Szóval ki vagy te?
- Gyerünk már Jenny. Tudom, hogy felkavaró élményeid voltak. Kérlek részletesen számolj be róluk.
- Honnan tudod a nevemet és, hogy mi történt velem az elmúlt években?
- Nem tudtam, de akkor igazam volt. Várom a beszámolót.
- És ha nem mondok semmit?
- Akkor egy unalmas és önfejű lány vagy. Akkor, hogy kedvet csináljak a történet mondásodban kezdem én. A családom nem túl nagy. Volt egy húgom meg a szüleim. Vicces volt folyton ijesztgetni őt. Mindig sírt és anyához futott, hogy már megint a frászt hoztam rá. Érdekes mert a családomban csak én nekem volt olyan képességem amivel nehezebben tudtam meghalni. A húgomnak egy fekete anyagból készült sálja volt amit formálni tudott bármivé amire gondolt. Néha, ha nagyon megijesztettem belém vágott egy darabot. Tudta, hogy nem lesz semmi bajom tőle így néha szét is szurkált. Na, de most te jössz. Mi történt akkor az elmúlt években?
- Nem kötelességem elmondani.
- Ne akard, hogy erővel vegyelek rá.
- Nem tudsz megtörni.
- Ezt nem te döntöd el az a baj.
- De.
Ekkor elment és vissza hozott egy kést
- Mit akarsz tenni?
- Mindjárt meglátod.
A másik kezét előre rakta és a kezében egy plüss nyuszit tartott. Ekkor rájöttem ki az.
- Te.. Te.. Hogyan?
- Na rájöttél ki is vagyok én igazából? Sokáig tartott te lány.
Ekkor a kést beleszúrta a nyuszi hasába ahol volt a varrat és azt átszakította. Egy fénylő lila követ vett elő a plüssből.
- Nálad volt egész végig az ereklye?
- Nem tudtad? Okosabbnak hittelek. Önfejű, buta, hiszékeny,uncsi és még rossz beszélgető partner is vagy. Nincs túl sok jó tulajdonságod.
- Hogy került hozzád?
- Te adtad nekem oda. Önként. Egy idegennek, csak úgy. Gondolom a szüleid nem mondták, hogy ha a kő megsemmisül akkor te és Johnny meghaltok és a bolygón pedig káosz fog uralkodni.
- Miért halnánk meg?
- Mert csak azért éltek mert a kő életet adott nektek. Kiskorotokban meg akartalak titeket ölni, de nem sikerült. Az anyátok észrevett és így megmentett titeket. Tudta, hogy csak a kő adhat nektek életet, ezért éltek még.
- Miért nem öltél meg minket akkor, amikor a kő hozzád került?
- Gondoltam inkább játszok veletek még egy picit. Az élet egy játék. Élvezd amíg vég nincs. A ti játékotokban jelenleg én állok nyerésre, csak vigyázz, hogy meg ne nyerjem. De ne húzzuk tovább az időt. Johnnynak át kell adjam az üzenetet, hogy nálam vagy és, hogy hogyan tud téged kiváltani.
A követ a fejemhez nyomta majd elmondott valamit halkan és ennyi.
- Mi a váltságdíj?
- Csak egy tükör. Ami vissza hoz egy holtat. De csak egyet.
- Minek neked az?
- Tudod a családom már meghalt rég. A húgom pedig már kezd hiányozni így elgondolkodtam rajta, hogy milyen vicces lenne, ha vissza hoznám az életbe.
DU LIEST GERADE
Ki az az én?
FantasyMindenkinek van egy saját története. És tudom, hogy sok mindent kihagynánk belőle. A cikis részeket, vagy a fájdalmas emlékeket. De nem lehet. Mert akkor az már nem a saját életünk lenne. Az én sztorim elég bonyolult. A történetemet "16" évesen a...