Ki az az én?

17 Nyuszi

Jenny szemszöge

Csak álltunk egymás mellett és senki meg sem szólalt. Mindenki azon agyalt vajon mi történhet odabent. Volt egy ablak ahonnan láttunk egy portált megnyílni majd bezárulni. Vártuk mikor lép ki az ajtón Johnny. Nem is kellett sokat ácsorognunk, ki is jött a házból. Odarohantam hozzá és megöleltem.
- Hála Istennek, hogy nem esett bajod!- mondtam neki, bár ahogy éreztem kicsit meglepte az ölelésem. A többiek is oda mentek. Domestos is egy kicsit furcsán viselkedett. Nem mondott neki semmit csak állt előtte.
- Na jó fiúk, szerintem menjünk haza.
- Szerintem még ne- válaszolta Domestos- még nézelődjünk itt egy kicsit.
- Rendben. Amint hazaérünk megünnepeljük a sikeres küldetést.- javasoltam a többieknek. Ahogy nézelődtem észre vettem, hogy Domestos szúrós szemmel nézi Johnnyt, és a kis állata pedig félősen hozzá bújik. Galost őrült mosolyával nézelődött, Johnny pedig mind ha tartott volna Galosttól. Így járkáltunk össze vissza. Az állatok is tartottak Johnnytól. Amióta kijött abból a lakásból azóta ilyen fura. Mikor hozzá szóltam mindig meglepett arcot vágott. Mintha már nem is ismerne. 

- Nincs itt semmi. Menjünk haza.- panaszkodott Johnny. 

- Még várjunk egy kicsit.- válaszolta Domestos.

- Miért, mire várunk?- kérdezett vissza Johnny.

- Semmire, csak még nem akarok haza menni. 

- Hát jó. Amúgy Galost. Egy kicsit megkaphatom Kalit?

- Nem! Minek neked ő?

- Csak meg szeretném nézni. Bízz bennem. 

- Ki az a Kalit?- kérdeztem tőlük.

- A nyuszi neve. Várjunk. Te honnan tudod a nevét?- válaszolta kicsit mérgesen Galost.

- Már mondtad, hogy így hívják.  

- Nem! Emlékeznék rá, ha mondtam volna. Honnan tudod a nevét?- ordította Galost.

- Higgy nekem. Mondtad már.

- Ki vagy te és hol van Johnny?- Erre rátámadt és a földre lökte.

- Én Johnny vagyok!

- Akkor honnan tudtad a nyuszim nevét?

- Johnny vagyok, de azt nem mondtam, hogy melyik időből.- Erre lelökte magáról.- Add ide azt a plüsst!

- Ha kell gyere! De akkor nem fogja Jenny túlélni ezt a napot- Erre Domestos nekiugrott Galostnak. Hol az egyik hol a másik volt a földön de végül Galost a fának vágta Domestost aki erre elájult. Ekkor Galost letépte a plüsse lábát amiből egy fegyvert vett ki. Oda ugrott hozzám és átkarolta a nyakam, és a fejemhez hozzá szegezte a fegyvert. - Ha te tényleg Johnny vagy, akkor nem hagyod, hogy meghaljon a legjobb barátod. 

- Úgy is újra éled.

- Nem ha széttöröm a nyakláncot, igaz? - erre letépte a nyakamból a láncot és széttörte. Ekkor az eredeti alakomba vissza változtam. Macska lábam és vörös szemem lett. Ekkor eszembe jutott, hogy milyen emléket akartam lelakatolni örökké. Szörnyen szomorú lettem és már nem érdekelt az életem se. És ekkor egy még fájdalmasabb mondatot hallottam.

- Nem érdekel. Az én időmben ő már halott.