Vissza futottam. Mire oda értem a jövőbeli Johnny már nem volt ott. Rá néztem az igazi Johnnyra és ledermedtem. Nála volt a pisztoly amit a földön elterülő Galostra szegezve tartott. A golyó Galost mellkasába fúródva láttam, bár vér folt nem igazán volt körülötte. Johnny teljesen megőrült.
- Johnny, mit tettél? - kérdeztem remegő hangon.
- Csak azt ami helyes. Kijavítom a hibákat. Galost egy beteg és őrült lény volt, aki a semmiért akart ölni. Nincs helye ebben az univerzumba.
- De te tisztító vagy - hallottunk egy halk hangot mely Domestostól jött.- neked nem az a dolgod, hogy megöld a rosszakat, csak az, hogy száműzd őket. Nem jogosulsz fel arra, hogy kionts életeket csak azért mert megteheted.
- Ő abból nem tanult volna semmit ha száműzöm, csak a világot rontotta volna tovább. Így legalább eggyel kevesebb őrült és gonosz lény van a világon.- ekkor a nyakában lévő kulcsot levette és egy portált nyitott.- Az összes univerzumban lévő hibát eltörlöm, ha addig élek is.- és beugrott a portálba. Odarohantam Domestoshoz akiben már alig volt élet. Tele volt zúzódással, vérző sebekkel és törött bordákkal. Letérdeltem hozzá, majd így szolt:
- Jenny! Meg kell akadályoznod, hogy több lényt bántson.
- De rám már nem hallgat.
- Ő a testvéred. Mindig veled lesz, és segít neked. Hallgatni fog rád. Fogd a kulcsot ami a nyakamban van és menj utána.
- Te is gyere! Egyedül nem fog menni!
- Sikerülni fog egyedül is. Az én időm most járt le. Sajnálom, de ezt a próbát egyedül kell kiállnod.- ez volt az utolsó mondata. A szeme lecsukódott és már nem tartotta magát. A kulcsot elvettem tőle és a nyakamba tettem. Megtöröltem a könnyes szememet és felálltam. Tudtam, hogy most erősnek kell lennem. Megnyitottam egy átjárót és belevetettem magam az ismeretlenbe.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Ki az az én?
ФэнтезиMindenkinek van egy saját története. És tudom, hogy sok mindent kihagynánk belőle. A cikis részeket, vagy a fájdalmas emlékeket. De nem lehet. Mert akkor az már nem a saját életünk lenne. Az én sztorim elég bonyolult. A történetemet "16" évesen a...
