Ki az az én?

24 A pusztulás szélén

Johnny szemszöge

- Kiről is van szó Johnny?- mondta Samanta
- Mikor még tisztító voltam, Jenny talált egy torridot aki kezesbárányként viselkedett vele és velem, de mást meg nem tűrt meg. Szóval elmehetnénk érte.

- Oké. 

Megnyitottam a portált és átmentünk a vörös bolygóra. A házak romokban voltak, a kút teljesen szétesve és a vulkán pedig gőzölögve egy-egy kőt kiokádva magából rombolta tovább a várost. A lények mind menekülnek, vagy kiélvezik a létezésük utolsó óráját és rombolnak ők is. Volt olyan is aki gyújtogatott más meg inkább csak fogott egy láncfűrészt és össze vissza hadonászott vele. Ekkor le zsibbadt a karom,  mert kedves feleségem újból belém ütötte kezét teljes erejéből. 

- Áu! Miből van a kezed te? Cementből?

- Miért hagytad így ezt a bolygót? Ez a te hibád, hogy ekkora pánik van! Helyre kell hoznod!

- Oké, oké. Csak előkeresem a torridot.

- Most csinálj valamit ne egy óra múlva! Gyerünk Johnny!

- Még is mit tegyek? Nem vagyok már tisztító!

- De igen. Attól még, hogy most nem úgy nézel ki, mint egy tisztító a képesség veled van. A kulccsal száműzheted az őrülteket,  és ha vissza változol még azt is meg tudod, kit kell átküldened.

- Eh. K. - ekkor régi alakomat újra felvettem és a szememben minden megváltozott. Rengeteg lény körül láttam valami fekete kört, ami jelezte, hogy őket kell elküldjem.  - Segítesz nekem? Mert egyedül soha nem végzek.

- De én nem látom, kit kellene elfogni, és elküldeni se tudom a süllyesztőkbe a lényeket.

- Süllyesztőknek hívják ezeket a helyeket? Ezt nem tudtam. Amúgy, csak annyiban segíts, hogy elfogni pl azt akinél láncfűrész van, vagy akinél valamilyen veszélyes anyag.

- Oké. 

Egy pár hétig rohangáltunk az őrült lények után, amíg végül minden zavarodottat el nem zártunk egy másik helyre. A túlélők, akik nem csináltak semmit, és ott maradtak a városban, mind ujjongtak, hogy visszatértem   és rendet tettünk.

- Most már mehetünk megkeresni a kis torridot?

- Persze. Merre is kellene mennünk?

-  Igazából csak egy portálon kell átmennünk. Ahova gondolok oda tudok portált nyitni.

- Akkor mennyünk már! Mi történhetett Jennyvel  amíg mi itt voltunk.

A portálon átlépve a torrid egyből rám ugrott és nyaldosni kezdte a bolyhos arcomat.

- Hi bro! Én is örülök, hogy itt vagy. Tudsz segíteni?   

A fülemen megéreztem a nyelvét, majd a nyálát amit igennek vettem. Letettem magamról majd a kezemmel letöröltem a fejemről a "vizet". 

- Akkor menjünk.

- Azt mondtad kis torrid, nem azt, hogy egy kifejlett hím példány, aki az oldalamig ér!

- A lényeg, hogy itt van.

- Ki gondoskodott róla amúgy?

- Természetesen én. Miközben jártam a világot, eszembe jutott és így én etettem meg ápoltam. Na, de akkor menjünk és szerezzük meg azt a tükröt.

Egy  ház elé kerültünk a kapun keresztül, ami hatalmas nagy volt. 

- Gondolom most át kell szöknünk a kerítésen át. 

- Ja. Vagy csak szimplán arra gondolsz, hogy a tükör mellett legyünk és kész.- ekkor a homlokomra csaptam. 

- De egy retardált vagyok! 

Mikor átléptem a portálon rájöttem, hogy a szoba plafonjára nyitottam meg a portált, így egy hatalmas puffanással érkeztünk meg a helységbe. Körülnéztem. Sötét volt itt is. Sehol, sem fizetik a villanyszámlát? Aztán megláttam a kincseket kivilágítva. A szoba közepén pedig ott volt a tükör. Felkeltem a földről és a tükörhöz léptem. El akartam venni, mire valaki oldalból neki lökött a falnak. A vakolat rám hullott és minden elsötétült.