- Neked is szia! - mondta Johnny a padlón fetrengve.
- Mit keresel itt?
- Mondtam, hogy átjövök.- pattant fel a padlóról.
- Éjfél van!
- De unatkoztam otthon.
- Nem az volt, hogy elmész aludni?
- El is mentem. Kb 2 órát aludtam és ezért felpörögtem.
- Várjunk! Hogy nyitottad ki az ajtót?
- Öm.. Pótkulcs?
- Eh.. Oké na menj haza.
- Nem aludhatnék itt?- közben a szobám felé vette az irányt.
- A szüleim nem is tudják, hogy itt vagy és ha reggel a húgom bejön a szobámba és meglát nem lesz vicces.
- Legalább izgalmas lenne nem úgy mint otthon. Bujkálnom kéne meg ne lássanak meg ki kéne másszak az ablakon. Milyen menő lennék már!
- Te bolond vagy.
- De tudom, hogy szeretsz. - és az ablak mellé sétált.
- Na jó, menj haza. Most!
- Jenny, Jenny, Jenny. Történt már veled olyan, hogy volt egy titkod, amit nem mondhattál el senkinek? Vagy legalábbis annak a személynek akinek a legjobban szeretnéd elmondani.
- Igen, erről szól a titoktartás. De miről beszélsz?
- Majd megtudod. Nem minden valóság amit látsz. - Ezzel kiugrott az ablakon ami nem annyira volt nagy cucc mert földszintes lakásunk van. De egy drámai távozásnak megfelel. Fura fickó, főleg esténként. Egyáltalán miért a legjobb barátom? Na mind egy. Gyorsan ezt még leírom a naplómba és tűzök aludni.
ESTÁS LEYENDO
Ki az az én?
FantasíaMindenkinek van egy saját története. És tudom, hogy sok mindent kihagynánk belőle. A cikis részeket, vagy a fájdalmas emlékeket. De nem lehet. Mert akkor az már nem a saját életünk lenne. Az én sztorim elég bonyolult. A történetemet "16" évesen a...
