Soha nem múlik

~Szörnyű szerelem~

~Logan~

Igazán furcsálltam Nancy tervét, de átgondoltam. Van némi értelme... Végül is az apja hasonló férjet akar neki, mint amilyen én vagyok. Talán van esélyem.

****

- Uram- állítom, meg a királyt mikor megpillantok a folyosón sétálgatva

- Logan! Épp téged kerestelek! Remek munkát végeztél. Fantasztikus lett a díszítés- mosolyog

- Köszönöm...

- Mit szeretnél?- kérdi én meg zsebre vágom a kezeimet

- Annyit akartam kérdezni, hogy a lánya... bárkit választhat azok közül, akik sorban állnak?

- Igen. Bármelyik ifjú uralkodót- vigyorog, szokásosan- Miért érdekel?- néz rám gyanakvón

- Hát...

- Van egy barátod tán?

- Nem nincs-, rázom meg a fejem

- Gyanús vagy te nekem- teszi, karba kezeit- Tetszik, hogy ilyen titokzatos vagy- bólogat és állát dörzsölgeti, mint aki nagyon gondolkozik

- Mit tenne, ha nem egy leendő uralkodó szeretné feleségül venni a lányát?- bököm ki a kérdésemet

- Elvitetném és bezártatnám örökre! Egy mihaszna kis alattvaló nem szerethet egy hercegnőt!- mondja természetesen még is vérfagyasztón.

- A szerelem nem ismer határokat- sóhajtok fel és megrázom a fejem

- Veled történ már hasonló?

- Ami azt illeti...- vakargatom, a tarkómat- Igen- szorítom össze a fogaimat- Csak a hercegnő is szeretett...

- Oh...- arcáról le lehetett olvasni a ledöbbentséget. Vetett még rám pár pillantást majd sarkon fordult és szó nélkül ott hagyott. A falnak dőltem és felsóhajtottam. A plafont bámulva kezdtem gondolkozni. Most vajon rájött, hogy van köztünk valami Nancy-vel? Annyira hülye vagyok!

Szerelem... Veszélyes és gyönyörű,

Álom még is valóság,

Szörnyű még is tökéletes.

Elrontottam. Saját magamat buktattam le. Nem szerethetem Nancy-t. Inkább meghalok! El kell egymást felejtenünk. Nincs ennél szörnyűbb mikor az, akit még saját magadnál is jobban szeretsz, és tisztelsz, nem lehet a tiéd! Nem lenne erőm és szívem elhagyni igaz akkor törnék össze a legjobban, ha mással látnám együtt és szenvedne, de nem tehetek semmit. Az apja azt se tudja mi a szerelem!