Soha nem múlik

~Az első esténk~

~Másnap~

Az ébresztőm csörömpölésére keltem. Nyögtem egyet majd át fordultam a másik oldalamra ezzel leesve az ágyról. Az ébresztő hangja el állt.

- Jól vagy?- kuncog Logan majd felsegít

- Igen- ásítok egy nagyot

- Nem aludtál jól?- kérdi

- Sokáig sírtam

- Látszik- biggyeszti le ajkait és végig simít az arcomon. Bele borzongtam érintésébe- Fázol?- kérdi kedvesen

- Nem- helyezem kezére az én kezem. Elmosolyodott.

- Megölelhetlek?- kérdi

- Igen- mosolygok, majd szorosan magához ölel. Át öleltem a nyakát, a fejemet pedig mellkasába fúrtam. Beszippantottam parfümje illatát- Jó illatod van- kuncogok

- Neked finomabb- túr a hajamba

- Logan?

- Hercegnő?

- Te vagy a legjobb barátom- könnyezek meg

- Ez kedves- mosolyog. El vállt tőlem és kedvesen mosolyogva pillantott rám. Vágyat fedeztem fel szemében. Ajkaimra pillantott. Nem csókolhat meg. De én is akarom.

- Ma mit csinálunk?- kérdem megszakítva az érzéki pillanatot

- Úgy tudom ma szabad programod lesz- mosolyog

- Az jó. Ugye velem leszel?- kérdem mosolyogva

- Ha szabad- rántja meg vállait. Annyira vonzz. Legszívesebben magamhoz húznám és körbe puszilnám az arcát. Édes mosolya tetszik a legjobban. Ez az ölelés teljesen megváltoztatott most mindent. Mind ketten zavarban vagyunk. Mind ketten felfedeztük a köztünk lévő izzó levegőt. Tudja, hogy nem szabadna hozzám érnie, de most még is magához ölelt. Igaz kért előtte engedélyt, de apám szerint még így sem szabad egy szolgával érintkeznem. Leültem az asztalom elé, s fésülgetni kezdtem a hajamat. Közben Logan választott nekem egy kényelmes ruhát, ami egy sima cicanadrágból és egy fehér pólóból állt. Felvettem a szettet majd vissza feküdtem az ágyamba.

- Na, na! Nem lustálkodunk-, kuncog majd bemászik mellém

- Tudod ugye, hogy egyáltalán nem érhetnél hozzám?- kérdem

- Igen tudom- húzza el száját. Csalódott. Hozzá bújtam. Atya ég mi ütött belém? Jó illata van. Át ölelt a bal kezével, s nyomott egy csókot a homlokomra.

Sokáig csak feküdtünk és beszélgettünk, ismerkedtünk. Egyre jobban úgy érzem, hogy szeretem őt pedig még csak ez a második napja. Kedves, édes, védelmező és helyes. Kell ennél több?

- Logan?

- Tessék?- simít el egy kusza tincset az arcomból

- Szeretnék, neked mutatni valamit- mondom, komolyan majd halkan kiosonunk a szobámból le a földszintre. Már hála az égnek apa alszik.

- Még is hová viszel?- kérdi, mikor már ki érünk a kastélyból

- Shh- csitítom el. Végig mentünk a kerten és a hátsó kaput halkan kinyitottam. A hátam mögött óvatosan be is csuktam. Egy erdőbe értünk be ami a kastély mögött van. Itt szoktam végig menni erre a legrövidebb.

- Nancy- áll meg

- Mi az? Gyere már!- fogom, meg a kezét majd húzom magam után. Kiértünk az erdőből arra a tisztásra ahol boldog vagyok, ahol anyával beszélgetek, ahol most kettesben vagyunk.

- Miért hoztál ide? Nem szabadna- aggodalmaskodik

- Bízz bennem. Minden este itt vagyok- ülök le a fűbe

- Nagyon szép- ül le mellém. A holdat és a csillagokat figyeltük mind a ketten. Gyönyörű, tiszta az égbolt- De te szebb vagy- bókol, mire csak rá mosolygok, és szorosan hozzá bújok. Át ölelte a derekam és az oldalam simogatta.

- Ez jó érzés- motyogom, miközben szorosan tartom magamhoz, hogy ne engedjen el. Jó a védelmező karjai közt. Érzem, hogy valakinek fontos vagyok, hogy fontos a boldogságom- Kérlek, ne szólj erről apunak

- Megígérem. Senkinek nem szólok- mosolyog- Csak kérlek ne szoríts ennyire erősen. Nem engedlek el

- Annyira jó ezt érezni és hallani- a szemembe könnyek gyűltek. Soha senki nem ölelt, védett ennyire, mint most Ő. Izzó szerelmet érzek. Az első esténk együtt. Valami fantasztikus.